KettõPontNulla Tanulócsoport
Könnyû megtalálni a családi házat Budaörsön, minden információt kiírtak a kapura. A bejárati ajtó mellett kis láda áll, amelybe a gyerekek bedobhatják kívánságaikat, panaszaikat, kérdéseiket. A hideg ellenére sok szülõ kíváncsi a bemutatóra. Tanulni másképp is lehet! Beszélgessünk! címmel tájékoztató elõadásra hívta az érdeklõdõket Ruzsonyi Ágnes, a KettõPontNulla tanulócsoportok kitalálója és vezetõje. A név azt jelzi, van másik lehetõség.
A közösségi tér lassan megtelik, körülöttünk a polcokon gyerekkönyvek és rengeteg társasjáték, a csoportszobákban különféle oktatói eszközök és játékok. Ruzsonyi Ágnes pedagógus, felsõs csoportmentor több évtizede foglalkozik gyerekekkel. Öt gyermek édesanyja. Tizenkét éves ikergyermekeinek otthon tanította meg a negyedikes anyagot. A tanulócsoport ötlete 20-25 éves múltra tekint vissza, tehát a pedagógiai háttér nem új keletû. A legfontosabb jellemzõ a gyermekközpontú szemlélet, a kooperatív és élményközpontú tanulás. A tanárok nem azt akarják, hogy a diákok bemagolják a leckét, hanem hogy megértsék az ok-okozati összefüggéseket és a folyamatokat.
Ruzsonyi Ágnes 2017 nyarán indította el a KettõPontNulla Tanulócsoportot, ahová a gyerekeknek fél kilencig kell beérkezniük. Kilenc óráig beszélgetnek, mindenki elmondhatja, mit szeretne, mi történt vele. Csak aztán látnak munkához, ha a diákok számára fontos dolgokat átbeszélték. Dél körül az alsósok legtöbbször már kint vannak az udvaron.
– A gyerekek különbözõ képességekkel érkeznek, ami nálunk nem probléma, mindenki a saját tempójában halad – mondja a pedagógus. – Kis létszám mellett nem jelent gondot külön feladatokat adni. Jelenleg elsõtõl nyolcadik osztályig vannak csoportjaink, 10 és 14 közötti létszámmal. A közeljövõben gimnáziumi osztályt is szeretnénk indítani.
A tanulócsoportokban a tanítókat mentornak hívják, akik a házirendet a gyerekekkel közösen fogalmazták meg. A mobiltelefon tiltólistán van, kivéve a digitális napokon. A gyerekek nem kapnak „klasszikus” házi feladatot, projektmunkát készítenek, vagy az egyéni fejlõdésükhöz szükséges gyakorlatokat viszik haza. Rendszeresen készülnek tesztek, amelyek visszajelzést adnak a mentoroknak és a szülõknek. A határidõket be kell tartani, otthon is kell tanulni, de az a nagyoknál sem több napi fél óránál.
– Tanulást és gondolkodást hatékonyabbá tevõ módszereket használunk – magyarázza Ruzsonyi Ágnes. – Például lapbookot és gondolattérképet. A lapbook olyan, mint egy plakát, csak kisebb és behajtható, belülre pedig mindenféle információ írható, ragasztható. A gondolattérkép egy téma vizuális megjelenítésére alkalmas. Miközben a gyerekek elkészítik, meg is tanulják azt. Ha úgy látják, hogy a diákok óra közben elfáradtak, akkor kimehetnek szaladgálni. Míg a nagy kört papíron nem tudják megrajzolni, addig nem kezdenek el beszorítani apró betûket vonalak közé. Az elsõsök és másodikosok hetente kétszer játékosan ismerkednek az angol nyelvvel. A felsõsöknek három nyelv- és egy beszédórájuk van. Az állami iskolákban megszokott testnevelésóra nincsen. A kis tornaszobában minden csoportnak heti egy jógafoglalkozást, illetve önvédelmi órákat tartanak. Délután a fakultációk közül – sakk, dráma-színjátszás, lovaglás, úszás, spanyol nyelv, csillagászat, gasztrokurzus – lehet választani.
A tanulócsoportban nincs közétkeztetés, minden gyerek otthonról hozza az ebédjét. A diákok részt vesznek karitatív megmozdulásokban is. Tavaly festményeket készítettek, amelyeket elárvereztek, a karácsonykor bemutatott diákelõadás bevételét az egyik alapítványnak ajánlották fel. A budaörsi tanulócsoport azoknak a gyerekeknek való, akiknek nincsenek komolyabb tanulási nehézségeik. Nem vesznek fel olyan diákokat, akikkel nehéz fenntartani a békés légkört, vagy akiknek a családjában markánsan eltérõ nevelési elvekkel találkoznak.
– Az egyik legfontosabb célunk, hogy a diákok aktívan vegyenek részt az életük alakításában – zárja tájékoztató elõadását Ruzsonyi Ágnes.
Elit Kids Tanulócsoport
Ez a neve az érdi iskolának. A kerítésen semmi nem jelzi, hogy diákok tanulnak a magánházban, ahová folyamatosan érkeznek a gyerekek. Amikor elkezdõdik a „beszélgetõkör”, mi a tanulócsoport vezetõjével félrevonulunk az emeleti szobába.
– Eredetileg magánóvodát szerettem volna alapítani, az nem sikerült, viszont útközben mindent megtudtam az iskolákról, a pedagógiai módszerekrõl, az elõnyeikrõl és hátrányaikról – kezdi a beszélgetést Baranyi-Buri Natália. – A lányom élsportoló, az elsõ két évet állami oktatásban töltötte. Nyolctól kettõig volt az iskolában, utána otthon három órát tanultunk, aztán irány az edzés, hétvégén a meccsek. Ez egy felnõttnek is sok. Már akkor arra gondoltam, egy tanulócsoport sokat javítana életminõségünkön.
Tavaly õsszel tíz fõvel indult a csoport, jelenleg tizenhárman vannak. Az elsõ négy osztály együtt tanul, a tanító néni differenciáltan tanítja a gyerekeket. A Nemzeti Alaptanterv mentén haladnak, de más eszközrendszerrel és módszertannal. A tantárgyakat napokra bontották le: hétfõn matek, kedden nyelvtan és írás, szerdán olvasás, csütörtökön mozgás és környezetismeret, pénteki napokon pedig projektmunkákat végeznek, ami azt jelenti, hogy témákhoz, ünnepekhez kapcsolódva dolgozzák fel az anyagot.
Kifelé menet benézek a mozgásórára, ahol éppen színcápát játszanak. Középen áll a fogó, körülötte a tenger. A gyerekeknek az egyik oldalról át kell szaladniuk a másikra. „Színcápa, színcápa, milyen színt kérsz?” – kiabálják, miközben nevetgélve, sikítozva ide-oda ugrálnak.
Tanulás másképp – Let’s go! Tanulócsoport
Négy lelkes és elhivatott pedagógus hívta életre 2016-ban, hogy saját elképzelésük szerint oktathassanak. Tavaly nyolc fõre bõvült tanári kar. 52 gyermekkel kezdték a tanévet a Margitszigeten, ahol egy csónakház felsõ szintjét bérlik. Speciális tantárgyuk a sakk-logika program.
– Mi csak azt tudtuk Zsoltiról, hogy értelmes, azt nem, hogy speciális iskola szükséges számára – meséli az édesanyja. – Beírattuk a közeli iskolába, ahol sokat betegeskedett, depressziós tüneteket produkált, amit anyaként szörnyû volt látni. Nem voltak barátai, az órákon unatkozott, senki nem segítette.
A kisfiú magától tanult meg írni, olvasni, ezért elsõ osztályban a szülei azt kérték, hogy kapjon pluszfeladatokat, de nem teljesítették a kérésüket. Az iskolapszichológus elküldte a családot a nevelési tanácsadóba, ahol kiderült, a fiú a felsõ három százalékba tartozik: nagyon magas az intelligenciahányadosa.
– A hagyományos iskola ezzel nem tudott és nem is akart mit kezdeni – jegyzi meg az anyuka. – Hetente egyszer speciális tehetséggondozásra küldtek minket, ahonnan a fiam feltöltõdve és boldogan jött haza. Szembetûnõ volt a változás. Úgy véltük, hogy az állami rendszerben a gyermekünk nem találja a helyét, ezért alternatív iskolát kerestünk számára.
– Több szülõ attól fél, hogy a tanulócsoportokban nem tanulnak a gyerekek. Tanulnak, csak másképp – fogalmaz az édesanya. – Nincs anarchia vagy fejetlenség, követik a tantervet. Elsõ osztályban széthajtották õket a feladatokkal, itt meg szépen, nyugodtan haladnak. Mindig a gyerekek szükségleteit tartják szem elõtt, amiért nagyon hálás vagyok. Nekünk áldás ebbe az iskolába járni.
Másik Iskola
Kaposváron hét szülõ kereste meg a több évtizede pedagógusként dolgozó Ágoston Katát és a Mondj Igent a Gyermekkorra Egyesületet, hogy együtt hozzanak létre magántanulói csoportot. Három évvel ezelõtt közösen alapították meg a Másik Iskolát. A gyermek magántanulói státuszát a 2011-es köznevelési törvény elõírásai alapján a szülõk kezdeményezhetik, az õ feladatuk és kötelességük, hogy megoldják a vizsgákra való felkészítést. A Másik Iskola diákjai az anyaiskolákban is tanulnak, hogy ott mennyi idõt töltenek el, az attól függ, hogy a szülõ és az iskola hogyan egyeztek meg. A tanáraikkal átveszik a következõ hét anyagát, amelyet késõbb a Másik Iskola mikrocsoportjában feldolgoznak. A vegyes életkorú csoportban jelenleg hét gyerek tanul, közülük a legidõsebb fiú hetedikes. A tanító néni személyét is a szülõk konszenzusos döntése határozta meg. Õk találtak rá a megfelelõ pedagógusra, aki hajlandó volt kilépni a közoktatásból. A tanulócsoportokban általában képzett tanárok tanítanak, olyanok, akiknek van affinitásuk az alternatív pedagógia iránt. Mivel nagy hangsúlyt fektetnek a differenciáltságra, fontos, hogy a tanítók jól tudják kezelni a vegyes életkorú csoportokat.
A felkért pedagógusok nem könnyen mondanak le a biztonságos státuszról. A váltásnak természetesen anyagi vonzata is van, hiszen nem köz-, hanem egyesületi alkalmazottak lesznek. Amikor kiderül, hogy nincs sem pedagóguséletpálya-modell, sem két hónap fizetett nyári szünet, többen inkább visszalépnek. A tanulócsoportok önköltségesek, nem kapnak állami normatívát, a szülõknek kell fenntartaniuk õket. Kaposváron 12 hónapra havi hatvanezer forintot, Budapesten elõfordul, hogy ennek a kétszeresét fizetik ki. A tanulócsoportok elleni ellenérvek között leggyakrabban az hangzik el – mondja Ágoston Kata –, hogy még nincs kiforrva a rendszer, túl nagy a szabadság, a diákok biztos azt csinálnak, amit akarnak.
A szülõk azért is aggódnak, hogy a kis létszám miatt hogyan alakul a gyerekek közösségi nevelése. Néha elbizonytalanodnak, hogy jól választottak-e, nem marad-e ki vagy le valamirõl a gyerek. Kezdetben könnyen elfogadják, hogy nincs lecke és hagyományos számonkérés, késõbb már keveslik a szöveges értékelést, felmerül bennük, hogy jó lenne számszerûsíteni az eredményeket. Nehezen tudnak elvonatkoztatni a hagyományos rendszertõl, amelyben felnõttek.
(Magyar Nemzet)
