|
2019-02-01 09:55
Régi jó receptjeink: A gombócleves, ahogy édesanyámtól tanultam
|
Gyerekkorom levese, ami még ma is ízlik egész családomnak – és nagyon egyszerű. Borbás Marcsitól láttam egy fajtáját, de én kicsit másképp ismerem, másként készítem. Természetesen ez is mindenki egyéni fantáziájára van bízva, hiszen kísérletezni mindig lehet és érdemes!
Annyi a plusz munka egy rántott krumplileveshez képest, hogy pár szem krumplit külön főzünk meg a gombóchoz. Tehát vízbe felteszünk néhány szem, puhára főzendő krumplit és amíg fő, leveses fazékban felforrósítunk egy kis olajat (aki zsírral jobban szeret főzni, azt), beleteszünk egy kis apróra vágott hagymát, piros paprikát (por alakban, de jöhet hozzá apróra vágott californiai paprika is), köményt és kis keverés után jöhet a kevés liszt. Néhányszor megkeverjük, fölengedjük vízzel, beletesszük a viszonylag apróra vágott 2-3 nyers krumplit. Én mindig teszek bele egy szép szelet zellert is, és persze sót. Ez lassan elkezd forrni, közben elkészítjük a gombócokat: A külön megfőzött krumplit áttörjük, kevés lisztre gyúródeszkára tesszük (lehet egy tojást beletenni, de nem feltétlenül szükséges), megsózzuk, kevés őrölt köménnyel vagy apróra vágott petrezselyemmel ízesíthetjük. Amikor a krumpli már annyira kihűlt, hogy nem égeti a kezünket, szépen összegyúrjuk a liszttel. Apró golyócskákat formázunk belőle és, ha a leves már majdnem kész, tehát puha benne a krumpli, forrás közben óvatosan beledobáljuk a gombócokat. Elég néhány perc, hogy a levesben megfőjenek.
Tálaláskor tejfölt, vágott petrezselyemzöldet tehetünk a tányérban gőzölgő leves tetejére.
SzK
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
|
|
|
