• Fenyő Étterem
  • Hirdessen minálunk

Rovatok:

Pest megye Budaörs Közélet Gyermekmentes övezet
2019-05-07 15:06

Gyermekmentes övezet

|

Volt kies hazánkban olyan időszak, amikor tiltott volt az abortusz és a gyermekteleneknek adót kellett fizetniük. Ratkó Anna népjóléti, majd egészségügyi miniszter regnálásakor történt mindez, az ötvenes évek elejétől az 56-os forradalmat követő időszakig.
hirdetés
Még emlékszem, amikor egy öreg kórház folyosóján vékony fekete keretben ott virított a szöveg: „Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!” Bizonyára annak az alacsony, kopasz, furcsa beszédű diktátornak a fejében fogalmazódott meg az abortusztörvény népszerűsítése céljából ez az aranyköpés… Bizonyára a levert forradalom egyik engedményeként szűnt meg a tilalom és az adókötelezettség, és attól kezdve azok a nők, akik valamilyen elfogadható okból nem tudták vállalni a gyermeküket, a nőgyógyászok (akik közül sokan megtagadták az efféle beavatkozást) megszabadították terhüktől. Nem volt már terror, a nők számára beköszöntött egy viszonylagos szabadság, majd a fogamzásgátló tabletták térhódításával teljes mértékben rájuk szállt a döntés joga. A házasság különben sem volt akkor már mindenki számára szentség, sokan inkább valamiféle olyan életközösséget választottak, ami bármikor felbontható.

Dühös kommentek

Ma ott tartunk a szociológusok felmérése szerint, hogy a magyarok nagy része azt vallja, hogy gyerek nélkül nem teljes az élet, de vannak, akik tudatosan vállalják a gyerektelenséget. Néhány hónappal ezelőtt a Marie Clare-ben megjelent egy írás, amiben szó esett a gyerektelenség felvállalásának okairól. Kiderült, hogy ez a legritkább esetben tudatos, gyakoribb, hogy megfelelő partner hiányában, a létbizonytalanság okán, vagy idős szülők, rokonok ápolási kényszere miatt nem vállalnak gyereket a nők. Azt is megtudtuk a cikkből, hogy rengeteg dühös kommentet lehet olvasni arról is, hogy a nők egy része úgy érzi, hogy a mai rendszer szülőgépnek tekinti őket, és akadt olyan kutató, akinek az a véleménye, hogy a társadalom ma személyekre bontja a népesedési problémát, holott a demográfia nem egyéni felelősség, és egyértelmű: itt egy „társadalmi szövetbe mélyen beágyazott komplex problémáról van szó”.

Ez a gondolat folytatódott az újságíró egy másik cikkében, amit néhány hete a Magyar Narancsban publikált. Itt már nevesítve lettek a kommentelők. Egy 37 éves világot járó hölgy, azon túl, hogy kijelentette „én soha nem akartam gyereket, soha nem éreztem késztetést”, arról beszélt, hogy bezzeg külföldön nem firtatják soha egy állásinterjún a gyerekvállalás kérdését, de Magyarországon még a csapból is ez folyik. Kifejezte azon meggyőződését is a hazájukban élő magyar nők nevében, „hogy muszáj gyereket szülniük, ebből lesz később egy csomó rossz házasság, kettétört család”.

Álljunk meg itt egy pillanatra! Nem lehet ennek a Londonon, Németországon át Lisszabonba „sodródott” hölgynek az elmés megállapítását szó nélkül hagyni. Magyarországon ugyanis nem jött vissza a Rákosi-éra. Akik vágynak  gyermek után és bevállalják, azt önként és dalolva teszik - vélhetőleg alapos megfontolás után, nem kötelességből, nem dicsőség után áhítozva, ez az ő legszemélyesebb magánügyük és nem muszáj vagy kényszer. És nem a gyerekvállalás az, ami tönkreteszi a családokat, hanem az, hogy fiatal házasként lassabban érünk be erre a feladatra, meggondolatlanul cselekszünk, sokszor csak feltételeket szabva szeretünk és gondolkodunk, és még sorolhatnám az okokat..

„Kétes hasznosságú” a családsegítő program?

Tény, hogy a kormány végre szembenézett annak következményeivel, hogy hazánkban régóta vészesen csökken a születések száma. De nem azon az úton indult el, hogy saját hazánkba idegen anyákat befogadva, ők szüljenek utódokat a magyaroknak, hanem kidolgozott egy sok mindenre kiterjedő, jelentős anyagi támogatási rendszert a családok számára. A sikert senki nem garantálhatja. De a szándék erős, a támogatási formák sokszínűek, vonzóak, és határozottan jelzik, hogy az ország a gyerekvállalás mellett tört lándzsát. Tudjuk, hogy kemény, nehéz, egy életen át tartó feladat szülőnek lenni, de ez örömteli, önkéntes vállalás. Az is igaz, hogy hosszú idő, amíg a gyerekek felnőtté érnek, de mégiscsak elindulhat valami a mi hazánkban, ami reményt jelenthet megmaradásunkra.

A cikkíró egy rosszízű jelzőt is tapasztott a kormány akciótervéhez, „kétes hasznosságúnak” nevezi, azaz némiképp megrója ezt a nagyreményű kezdeményezést. Megró, mert nem állunk be a sorba és nem a változó világ útját követjük, nem tetszik, hogy semmibe vesszük a jobbnál jobb külhoni példákat. Mondjuk a svédországi The Overpopulation Projekt kutatócsoportjának a megállapításával sem értünk egyet, akik nemrégiben a fogyó népesség előnyeit és a gyermekvállalás ösztönzésének szükségtelenségét hangsúlyozták…

Így hát mi lennénk az öreg Európa hátul kullogói gondolkodásunkban, tetteinkben, világnézetünkben? Micsoda lemaradás! Micsoda szégyen hagyni, hogy nélkülünk forduljon a világ! Miért nem nézzük inkább Norvégiát? Vagy inkább az összes északi országot, ahol a lakosságnak csak a 10%-a vallja azt, hogy a család teljes életéhez szükség van gyerekre. Büszkék vagyunk arra, hogy hazánkban a nők 85%-a és a férfiak 74%-a egyetért azzal, hogy kell gyerek a családba. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont gyermektelenséget is kutató munkatársa szerint a baj gyökere ott van, hogy a szocializmusban megszoktuk, hogy standardizált, készre szabott életmodellt kaptunk és éltünk, és ebben a modellben a gyermekvállalás is kötelező elemként szerepelt. Ez is egy állítás. Ezek szerint ott tartunk, mintha még ma is a szocializmusban élnénk, és ha valaki eltér ettől, az már deviáns.

Ki süti rájuk a bélyeget?

Ki az, aki deviánsnak nevezi azokat, akik tudatosan nem akarnak gyereket? Ki az, aki erőlteti a szülést? Ki az, aki megveti a tudatos gyermekteleneket? Miért mondják azt, hogy a kormány retorikája olyan, hogy egyéni felelősséggé próbálnak tenni egy társadalmi szintű problémát? Valahogy úgy tűnik fel, hogy önmagukra sütnek bélyeget…  Mindenesetre már működik a Gyermekmentes Övezet nevű facebook, ahol arról beszélnek, hogy fontos közösséget teremteni a tudatos gyermektelenek számára, mert magányosnak és kirekesztettnek érzik magukat. Miért eme felháborodás, amikor saját választásuknak isszák a levét?

Nem tudom, hogy azok a témához közelálló fiatal hölgyek, akik a külhoni fejlődés irányait igen jól ismerik és közvetítik felénk, vajon éreztek-e valaha belülről jövő, erős biológiai késztetést a gyerekszülésre? Vágytak-e kisbabára, akit szeretnének, dédelgetnének, nevelgetnének, hordanák óvodába, akivel együtt tölthetnék a szabadidőt, iskolásként segítenének a leckeírásban, később küldenék őt külföldi egyetemre, és várnák, hogy egyszer majd a nagymamaságba is belekóstolhassanak? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. De mindenesetre más a papírra írtakat idegen nyelvről lefordítani és közreadni véleményeket, és más közelről megélni a dolgokat. Mert azt is látjuk, hogy akik végleg lemaradnak erről az örömről, azok nem ritkán negyvenen, ötvenen túl rádöbbennek arra, hogy mitől fosztották meg  az életüket. Nem a szüleiket, nem a kormányt, nem az országot. Önmagukat!

Ha megtalálnák álmaik partnerét…

Nézzünk még egy másik interjúalanyt. Ő Emma, egy másik tudatos gyermektelen. Ő arról nyilatkozik (bizonyára nem a saját tapasztalatai alapján), hogy borzasztó nehéz gyermeket nevelni, mert az teljesen felborítja az életet... Ráadásul ez sokba kerül, időbe, pénzbe és a hazai iskolarendszert sem találja megfelelőnek esetleges gyermeke számára, ráadásul az ő szülei házassága sem sikerült… Igen, vannak lelki okok, gátat jelent a stressz, a depresszió, ezek könnyen közrejátszhatnak az ódzkodásban. De akadnak olyanok is, aki egyszerűen kijelentik: nem szeretik a gyerekeket… Egy Jónás nevű magasan kvalifikált 52 éves odáig ment a tagadásban, hogy kijelentette: a gyermekvállalás ösztönzése rá olyan hatással lenne, mintha húsevésre köteleznének egy vegetáriánust… Jómagam kétlem, hogy élete során bármiféle terror áldozata lett volna, de elképzelhető, hogy voltak irányában túl magas szülői elvárások vagy a párkapcsolatában tapogatózhattak nála gyerekvállalás témában…. És vannak szép számmal, akik remekül érzik egymással magukat a párjukkal, nem kell nekik gyerek a boldog élethez, aki csak elrontaná az idillt…

És szerepel egy Sándor is a cikkben, aki 48 éves, és azt állítja, hogy ő egy új barbár világot lát maga előtt, ahol az ember embernek farkasa. Szerinte a természetnek nem elvárása, hogy szaporodjon. De azt is bevallja, hogy a korral erősödött benne az igény a gyerekvállalásra, és ez valami zsigeri reakció lehetett. Végül hozzátette: én már lecsúsztam erről… A kutatás során nem csak Sándor beszélt erről, akadtak, akik bevallották: ha megtalálnák álmaik partnerét, lehet, hogy mégiscsak vállalnának gyermeket…

Ez a vállalás erkölcstelen?

De térjünk vissza a bélyegragasztásra, és nézzük meg, milyen bélyeget ragaszt egy anti-natalista (azaz szülésellenes) amerikai filozófus és egyetemi tanár a gyereket vállaló  anyákra és apákra. Ő egyenesen azzal érvel, hogy gyereket vállalni amorális, azaz erkölcstelen tett. És azt is, hogy nem megszületni mindenképpen jobb, mint világra jönni. David Benatar gondolatmenetét nem kívánom kommentálni…

A cikk írója végül úgy foglalja össze társadalomkutató kollegája véleményét az egész kérdéskörről, hogy az egész népesedési kérdés átpolitizált, de a tudatos gyermekteleneket nem érdemes piszkálni, hiszen nem ők befolyásolják a népességszámot, inkább arra kellene koncentrálni, hogy azoknak segítsünk, akik gyereket akarnak nevelni, és azoknak is, akiknek már világra jöttek a gyermekei.

Hölgyeim, uraim, ma már láthatják, érzékelhetik: a kormány ezen az úton indult el…

R. V.


Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Legfrissebb képtárak
Ajánlások
  • curver
  • gazdapiac

Helyi dolgok...

Molinó készítés Budaörsön a Dicentránál!

Szállás Budaörs
  • Magdi Panzió

  • Éttermek Budaörs
  • Fenyő Étterem
  • Magdi mama kiskonyhája
  • Aromi Ristorante Italia - Olasz étterem, pizzéria Budaörs szívében
  • ABS Bowling & Pub

  • Látványosság, szabadidő Budaörs
  • Városi Régészeti Kiállítás
  • Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény, Heimatmuseum Budaörs

  • Helyi vállalkozások, szolgáltatások Budaörs
  • Izsold-Car Karosszéria-javítás
  • Buliszerviz
  • Budaörsi Ingatlanszövetség
  • Völgy 2000 Kft.
  • Horváth Kereskedelmi kft.

  • Civil szervezetek Budaörs
  • Törökbálinti Hagyományőrző Tánccsoport
  • Régiségbúvár Egyesület
  • BUDAÖRSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG
  • BUDAÖRSI DIÁK SPORTEGYESÜLET (BDSE)
  • CBE, BUDAÖRSI CUKORBETEG KLUB EGYESÜLET

  • Közösségek Budaörs
  • Budaörsi Római Katolikus Egyházközség

  • Sport Budaörs
  • Zendo Budaörs Egyesület
  • ABS Sportcentrum
  • BSC Labdarúgó Szakosztály
  • Liver FC Budaörs
  • Úszásoktatás Budaörsön