• Fenyő Étterem
  • Hirdessen minálunk

Rovatok:

Pest megye Budaörs Vélemény A hippiktől a hajléktalanokig
2018-11-21 11:49

A hippiktől a hajléktalanokig

|

Nővérem több, mint negyven éve él Dániában. Sokáig Koppenhága belvárosában lakott, míg nem talált olcsóbb és természetközelibb lakást a fővárost övező Nagy-Koppenhágában. Később még távolabbra, a sziget legészakibb pontjára költözött, meglehetősen távol a világszépe Belvárostól, és főként a zajos, kicsit félelmetes, és akkor még csak kevesek által ismert Christiániától, a hippik városától.
hirdetés
A hetvenes évek végén utaztunk először kamasz gyerekeimmel egy sárga Skodában szorongva Dániába, először a vasfüggöny mögé. Arról a bizonyos törvényen kívüli laktanya-városról az én hazalátogató nővérem sok elképesztő és hihetetlennek tűnő történetet mesélt, így nem csoda, hogy már a megérkezés első perceiben azon voltunk a gyerekekkel, hogy mielőbb betegyük a lábunkat a hippitanyára. Még nem jött divatba, még nem nyüzsögtek ott turisták, de mi tátottuk a szánkat rendesen… Éreztük az elszabadult szabadságot minden téren. Marihuána, meztelenkedés, alternatív zenék. És fedél is annak, akinek nincs. 

Azóta sem tudom kihagyni Christiániát, ha Dániába vagyok. Ma már egy óriási színes forgatagnak tűnik az egész, mintha egy nagyszerű rendező találta volna ki álmában, hogy hol legyen a biciklijavító műhelyke, melyik házacskára mit pingáljanak, és hol süssék a kenyeret. Az egykori hippitanya ma látványos turistaparadicsom. Volt, ami úgy maradt, mint egykor, hiszen most is látni anyaszült meztelenül járkáló, mára már kiöregedett hippiket, fal mellett alvó betépett csavargókat, a kocsmákban most is jóízű a sör, és lehet koccintani  idegenekkel is. De azért ma már minden valahogy  „üzletiesebb” lett, nagy a vásári kavalkád. Válogathatunk csodaszép kézműves alkotások közül, kóstolhatunk friss péksüteményt, megpihenhetünk hipermodern vagy lepukkant kávézókban, ahol az üres sörösüvegek tetején ma is csonkig égetik a gyertyákat. De vannak galériák, bazárok, és van mozi. Az egykori kopott téglából épült kaszárnyákat és a kipofozott kis házikókat színes képek, virágok és mindenféle feliratok élénkítik, tarkítják, sok a gyerek mindenhol, és mindenfelől zeng valami muzsika. Természetesen a  marihuána- biznisz is épp olyan odaadóan működik, mint a kezdetekkor. Nem hinnénk, de igaz: az itt élő alternatív közösség legnagyobb bevételi forrása már évek óta a marihuána- kereskedelemből ered, pedig  Dániában ez szigorúan illegális. A kormány azonban behunyta a szemét. És persze rendőrök sincsenek sehol. Az itteniek azt mondják: minek?

De nem csak ezen csodálkozhatunk, hanem azon is, ahogy ez a kis önjelölt autonóm terület szép lassan igazi önműködő városkává nőtte ki magát a nagyváros közepén. Igazi béke szigete lett ez a terület Koppenhága szívében, és mintegy 84 hektárnyi területet foglal el a dán fővárosból. Állandóan mindössze ezer ember él itt, és vagy kétszázötven gyerek. Sokan csak ideiglenesen, átmenetileg élnek itt, ahol senkinek sem lehet magántulajdona. Az itt élők közül vannak, akik igénylik a szociális támogatást, élnek itt hontalanok, hajléktalanok és munkanélküliek. Ők, és az az egymillió turista, aki minden esztendőben letelepszik itt, majd elvonul, betölti a helyet. És már az a felirat sem lep meg senkit a kapunál, ahol az olvasható: „Ön itt elhagyja az Európai Unió területét”.

A városka önálló és önellátó. Annakidején, a hippi-érában sokan megéltek a szerény segélyből vagy biciklijavításból .De ma már  nem csak a marihuana-biznisz ad kenyeret vagy kalácsot, hanem a helyi szolgáltatások is, és sokan vállalnak munkát a fővárosban. A gyerekek, akik szüleikkel itt élnek a falak között, mind valamelyik koppenhágai iskolának a diákjai. Jó ideje saját zászlajuk, saját postájuk, saját éttermük, bárjaik, boltjaik vannak, és persze biciklik is garmadával, mert ide csak gyalog lehet betérni. Nehéz elhinni, de igaz: a dán főváros vezetése kommunaként kezeli Christiániát: a területnek egyedülálló státuszt szavaztak meg és 1989-től a terület felügyeletét is az állam vette kezébe.  Azóta az itt lakók fizetnek a vízért és a villanyért, sőt adóznak is. Méghozzá testvériesen.  Minden hónapban minden önálló keresettel rendelkező felnőtt a közös kasszába teszi a megállapodás szerinti összeget, amiből a közös költségeket fizetik. Az itt lakók elmondása szerint ők olyan önműködő társadalomban és olyan önkormányzati rendszerben élnek, ahol az emberek személyes érdeke és kötelessége a jól-lét biztosítása egymás számára.

A város lakói szabadelvűnek és szabadgondolkodásúnak vallják magukat, de igyekeznek betartani a minden ott lakóra kötelezően előírt törvényeket. A kemény drogokat tiltja a christiániai etika, mint ahogy a fegyverek használatát és az erőszakot is. És ami nagyon hihetetlen: itt egyetlen itteni munkahelyen sincs főnök. Minden a kompromisszumon alapul, közös megegyezéssel döntik el a vitás kérdéseket. Ha valaki csatlakozni akar a város közösségéhez, akkor kérelmet kell benyújtania. Ha megüresedik egy szoba, beköltözhet, akár családostól is. Semmit nem kell fizetniük a lakhatásért. De a várólista hosszú, mert egyre többen menekülnének ide, az „élhető szigetre”. Nem csak hajléktalanok és csavargók, hanem művészek, tanult, kreatív emberek a felgyorsult „szabad” világból. …

Sokak számára úgy tűnhet fel ez az egész, mintha egy mesterségesen kitalált társadalmi együttélési kísérlet volna. A terület jogi státusza is kétséges, voltak és vannak is erről fellángoló viták, de eddig még senkinek sem sikerült lebontania, megszüntetnie, felszámolnia. Legfőképp azért, mert a dán emberek nem kifogásolják, inkább támogatják a fennmaradását.

A városrésznek érdekes története van. Egy háború során a svéd hadsereg átkelt a befagyott tengeren és behatolt a fővárosba. A dánok ennek nem nagyon örültek, ezért a börtönökben raboskodó foglyokat vezényelték ki a területre, hogy erős bástyákkal vegyék körül. Mikor ötven év múltán nagy nehezen elkészültek vele, addigra feltalálták az ágyút és ezzel az egész védvonal elveszítette a jelentőségét. A városrésznek ez a laktanyákkal telített része 1969-ben vált elhagyatottá. Akkoriban senkinek sem kellett ez a terület, s akkor jelentek meg a házfoglalók. 1971-ben néhány hippi egyszerűen elfoglalt egy üresen álló egykori laktanyát, úgy-ahogy rendbe hozták az épületet, fabódékat is emeltek, és később a csatornát és a villanyhálózatot is kiépítették. Húsz éven át mindenféle szabályozás nélkül, teljesen illegálisan és nagy szabadságban éltek itt. A városvezetés szemet hunyt a dolog felett, és ma már úgy élnek együtt, akár egy nagy  család…

Epilógus

Budapesten, a Dózsa György úton nőttem fel. A közelünkben volt a Népszálló, ahol még ma is adnak fedelet a nélkülözőknek. Szemben, a páratlan oldalon kaszárnyák, üres kaszárnyák sorakoztak, a Tűzér utcától egészen a Szabolcs utcáig. Ahogy telt az idő, és a  szocializmus is olyan irányban gyarapodott,  hogy befuccsolását követően egyre-másra jelentek meg az utcákon a hajléktalanok. Belakták a védett sarkokat, kapukat, aluljárókat. Őket látva, sokszor eszembe jutottak a christiániai „homeless”-ek, csavargók, hippik. Azok a számkivetettek vagy önmaguktól kiszállni akarók, akiknek sikerült „megcsinálni” magukat. Akik kaptak segítséget, bár az a segítség ha csak egy hatalmas sanda szemhunyás is volt, de volt, és segített! És akkor a sárga kaszárnyákra gondoltam. Miért nem adják oda azokat, vagy az egykori orosz laktanyákat  (igaz, akkora azoknak az ára, már rég ki tudja milyen zsebekbe landolt…) ennek a lassan tömeggé összeálló seregnek? De ha azokat nem, akkor valami mást, ahol egy kicsivel igazabb élet lenne számukra az élet, amiben vergődnek!

De most, ha belegondolok, hogy is lehettem olyan naiv? Hogy képzelhettem, hogy a mi pártirányította városvezetésünkben lett volna annyi kurázsi, hogy a szocializmus hippijeinek, vagy a lassan tömeggé gyarapodó, lakását elvesztő, vagy fedéllel talán soha nem bíró embereknek átengedtek volna valamit, egy védettebb élet reményében. De ami a legszomorúbb, az az, hogy mi, ők és majdnem mindnyájan, úgy nőttünk fel, úgy nevelkedtünk, hogy nekünk még álmunkban sem fogalmazódhatott meg semmilyen területen az önszerveződésnek sem a szándéka, sem az akarata, sem a merészsége. De közös szégyenünk és veszteségünk listájába sorolom azért azt is, amiért a hajléktalanok nem tudják igazi menedéknek elfogadni a létező menedékhelyeket, és ragaszkodnak az utcai kitettséghez.  Bennük is csak az rögződött, ami bennünk. Nem egymásba kell kapaszkodni, ha baj van, hanem egymástól kell félteni a vesztenivalót. Még akkor is, ha az egy szakadozott nejlonszatyorba belefér…

Hol vagyunk mi attól, ahol az emberek (hajléktalanok és egyetemi tanárok, hitehagyottak és hívők) személyes érdeke és kötelessége a jól-lét biztosítása egymás számára?

R. V.
Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Rovat legfrissebb hírei
  • Kérjük, nyomja meg a kettes gombot! »
  • Meddig még? »
  • Valami kimaradt »
  • Jár neki vagy nem? »
  • Egy veszélyes zebra »
  • Út a rák gyógyitása felé »
  • »
  • »
  • Elcsábítva és kint hagyatva »
  • Brit európai parlamenti képviselő: 6 év alatt 59 millió migráns érkezhet Európába »
  • Legfrissebb képtárak

    A leendő Zichy korzó környéke

    Megtekintettük nemrégiben, hogy néz ki most a tervezés alatt álló Zichy korzó majdani alsó kijárata és milyen látvány fogad minket. Vajon hogyan kapcsolódik majd mindez a leendő kulturális központhoz?
    • curver
    • gazdapiac

    Helyi dolgok...

    Molinó készítés Budaörsön a Dicentránál!

    Szállás Budaörs
  • Magdi Panzió

  • Éttermek Budaörs
  • Fenyő Étterem
  • Magdi mama kiskonyhája
  • Aromi Ristorante Italia - Olasz étterem, pizzéria Budaörs szívében
  • ABS Bowling & Pub

  • Látványosság, szabadidő Budaörs
  • Városi Régészeti Kiállítás
  • Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény, Heimatmuseum Budaörs

  • Helyi vállalkozások, szolgáltatások Budaörs
  • Izsold-Car Karosszéria-javítás
  • Buliszerviz
  • Budaörsi Ingatlanszövetség
  • Völgy 2000 Kft.
  • Horváth Kereskedelmi kft.

  • Civil szervezetek Budaörs
  • Törökbálinti Hagyományőrző Tánccsoport
  • Régiségbúvár Egyesület
  • BUDAÖRSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG
  • BUDAÖRSI DIÁK SPORTEGYESÜLET (BDSE)
  • CBE, BUDAÖRSI CUKORBETEG KLUB EGYESÜLET

  • Közösségek Budaörs
  • Budaörsi Római Katolikus Egyházközség

  • Sport Budaörs
  • Zendo Budaörs Egyesület
  • ABS Sportcentrum
  • BSC Labdarúgó Szakosztály
  • Liver FC Budaörs
  • Úszásoktatás Budaörsön