• Fenyő Étterem
  • Hirdessen minálunk

Rovatok:

Pest megye Budaörs Közélet A végtelen foglyai, a Gulág rabjai
2019-01-17 11:55

A végtelen foglyai, a Gulág rabjai

|

"Akik ma sem tudják, miért történt velük ez a gyalázat, Magyarországról hurcolták el őket és több ezer társukat 1945 telén, 1947-ben érkeztek haza, elvegyítették őket a Sztálin kegyéből visszaadott férfi hadifoglyok között…” Kormos Valéria, a Nők Lapja egykori főmunkatársa volt az első, akinek a nyolcvanas évek végén riportja jelent meg a lapban néhány magyar nőről, akiket a szovjetek 1945 és 1947 között rabságba hurcoltak.
hirdetés
Akkoriban még meglehetős kockázat volt hozzányúlni egy ilyen tabu-témához. És az sem volt könnyű, hogy rátaláljunk olyan asszonyokra, akik átélték a szörnyű éveket és velünk együtt hajlandónak mutatkoztak megdönteni a hallgatás falát. Jómagam, mint akkori főszerkesztő, vállaltam a kockázatot. Az, hogy a cikk megjelenése után nem szólalt meg a K-telefon az íróasztalomon,  szinte bátorításnak tűnt. Sikerült kitámasztanunk az ajtót, kitártuk, és nekikezdünk egyre több olyan történéseket megírni, piszkos titkokat feltárni, amikről addig csak a „hátsó udvaron” suttoghattunk. Később összeállt egy bővebb válogatás, ami végül Kormos Valéria tollából könyvvé terebélyesedett. A végtelen foglyai című kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg. A Szovjetunióba elhurcolt  politikai rabok és kényszermunkások emléknapján e kötet bevezetőjének közlésével hajtunk fejet azok előtt, akik életüket vesztették a Gulágon. És azok előtt is, akik túlélték a málenkij robotot, fizikailag legyengülve, mentálisan sérülten és szégyenbélyeggel jöttek haza, s ráadásul örök hallgatásra ítéltettek.

Egy részlet Kormos Valéria előszavából:

A Donyec medence szénbányái, Baskíria olajmezői, Grúzia érchasznosítása szívta el életerejüket, a lágerélet roncsolta emberi mivoltukat. Számokkal jelölték meg őket, így volt némi reményük arra, hogy valamilyen lajstromban azért lesz nyomuk. Az útközben elveszítetteknek ennyi sem jutott. Hogy a névtelen áldozatokról tud valamit az utókor, az a történészek munkája mellett a túlélők emlékezetének és igazságvágyának is köszönhető.  Mindig foglalkoztatott, honnan, miből táplálkozik a kiszolgáltatottakban, megalázottakban rejlő erő? Hogyan lehet terrorban, diktatúrák  présében lényünket megőrizni, összetörten is hinni, újrakezdeni? A rendszerváltozás hajnalán szólaltak meg először a túlélők, hogy évtizedek kényszerhallgatása után emelt fővel elmondhassák mindazt, amit átéltek, aminek tanúi voltak. Megkönnyebbülés, boldogság és elégtétel volt ez számukra... Különleges ajándék, hogy ennyi idő múltán ismét rácsodálkozhattam azokra, akik megmenekültek... Amit ők a Gulágban átéltek, az utódoknak meseszerű múlt. Számunkra pedig tanulságos történelmi emlékezet…”

És befejezésül néhány idézet a könyvben megszólaló asszonyok hangján:

„Alig szálltunk ki a vagonokból Debrecenben, közölték velünk, hogy tartsuk a szánkat, semmiről nem beszélhetünk, ami velünk történt, mert könnyen visszakerülhetünk oda, ahonnan jöttünk... Szüleim elájultak, amikor meglátták sovány, kopaszra nyírt fejű kislányukat. A munkahelyemre, az Egyesült Izzóba visszavettek, de a párttitkár behívatott és nem kérdezte, hanem közölte: ugye szép és jó volt odakint? 39 évesen százalékoltak le…”

„A kísérő katonák a vállamat veregették, próbálták megmagyarázni, hova kerültünk – Begyicsev. Az általunk eddig ismert legnagyobb gyűjtőtábor, nem igazán láger, de nem is a szabadság. Valóságos város. Európa több népe keveredett itt, gyerekek, asszonyok tíz évestől nyolcvanig. Kopaszra nyírva, apatikusan ültek, ténferegtek…”

„Megtanultam tisztelni az életet. Más ember lettem. Tudom, mi a szeretet. Nem haragszom az ottani népre. Előttem van az orosz asszony, aki ugyanúgy éhezett, mint mi, de megosztotta velem a két szem krumplit vagy a tányér kását.”

„Hogyan fogadtak itthon?  Ha lett volna bennük egy kevés becsület, elkerültek volna minket az utcán, hogy legalább köszönni ne kelljen egymásnak. De a legtöbbjük nemhogy lapult volna, úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Később meg úgy viselkedtek, mintha nekünk lenne szégyellnivalónk. Különösen akkor, amikor Rákosi került hatalomra. Beálltak a helyi pártba, a községházára, rajtunk meg ott volt a bélyeg.”

 „A fogadalmamat nem felejtettem el, néhány nap múltán, ahogy hazaértem, eladtam a Vöröskeresztnek a halottak listáját…”

„Tizenhat éves ártatlan lány voltam, fogalmam nem volt arról, hogy mi a fasizmus. Ott csak úgy szólítottak „eto krasziva fasiszta kurva”. Többször is megvertek az orosz őrség tagjai meg a magyar munkafelügyelők is, ha lemaradtam a munkában. Volt ott egy Mászáros Mihály nevű ember, aki egyszer négy napra bezáratott a földalatti bunkerbe, ahol csak húsz deka kenyeret és egy sajka vizet kaptam. És ez az ember háborítatlanul folytathatta az életét újra itthon…”

„Azon a hatalmas földön úgy éreztem magam, mint egy porszem. De lappangott bennem valami elképesztő makacsság, hogy én igenis, hazajutok. Négy hétig feküdtem tífuszban. A társaim mesélték, hogy lázasan azt hajtogattam, hogy azért sem halok meg itt! Nekem nem hazám ez a föld, engem nem fogtok ti itt eltemetni!”

R. V. összeállítása


Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Rovat legfrissebb hírei
  • Már 30 éve...február »
  • Bronzérem a mentőknek »
  • Nagyon drága Magyarországon a bankolás »
  • Házasság hete »
  • Válaszúton Bogár Lászlóval »
  • Önkéntes Tűzoltó Egyesület Budaörsön »
  • Összefogás - a budaörsi KDNP felkészült a választásokra »
  • Korlátozott idejű parkolási övezet kiterjesztése Kamaraerdőben »
  • Érdekel a tűzoltók élete? »
  • Pénteken jelenik meg az új 500 forintos a forgalomban »
  • Legfrissebb képtárak

    Havas látkép

    Talán hamarosan ilyen lesz Budaörs? Kép: s.k.
    Ajánlások
    • curver
    • gazdapiac

    Helyi dolgok...

    Molinó készítés Budaörsön a Dicentránál!

    Szállás Budaörs
  • Magdi Panzió

  • Éttermek Budaörs
  • Fenyő Étterem
  • Magdi mama kiskonyhája
  • Aromi Ristorante Italia - Olasz étterem, pizzéria Budaörs szívében
  • ABS Bowling & Pub

  • Látványosság, szabadidő Budaörs
  • Városi Régészeti Kiállítás
  • Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény, Heimatmuseum Budaörs

  • Helyi vállalkozások, szolgáltatások Budaörs
  • Izsold-Car Karosszéria-javítás
  • Buliszerviz
  • Budaörsi Ingatlanszövetség
  • Völgy 2000 Kft.
  • Horváth Kereskedelmi kft.

  • Civil szervezetek Budaörs
  • Törökbálinti Hagyományőrző Tánccsoport
  • Régiségbúvár Egyesület
  • BUDAÖRSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG
  • BUDAÖRSI DIÁK SPORTEGYESÜLET (BDSE)
  • CBE, BUDAÖRSI CUKORBETEG KLUB EGYESÜLET

  • Közösségek Budaörs
  • Budaörsi Római Katolikus Egyházközség

  • Sport Budaörs
  • Zendo Budaörs Egyesület
  • ABS Sportcentrum
  • BSC Labdarúgó Szakosztály
  • Liver FC Budaörs
  • Úszásoktatás Budaörsön