• Fenyő Étterem
  • Hirdessen minálunk

Rovatok:

Pest megye Budaörs Közélet Bronzérem a mentőknek
2019-02-09 10:02

Bronzérem a mentőknek

|

Az Országos Mentőszolgálat budaörsi mentőállomásának csapata „a mentők téli olimpiájának” is nevezhető Winter Rally Rejviz versenyen,  tíz európai csapat közül a harmadik helyet szerezte meg. A bronzérmes csapat egyik tagja volt Tujner Szabolcs mentőtiszt, aki beszélgetésünk idején a csapattal már a következő, májusi megmérettetésre készülődik.
hirdetés
Nem sokkal a tavalyi karácsonyt megelőzően, immár 22. alkalommal rendeztek Csehországban a mentők ismét nemzetközi megmérettetést. Ezeket a versenyeket nem övezi hazánkban akkora ováció, mint mondjuk egy futball- vagy sakkbajnokságot. Pedig megérdemelnék a több figyelmet és elismerést, hiszen a három csapattag –  dr.Lausch Patrik, Kelemen Péter és Tujner Szabolcs – mellett,  jelképesen, az egész magyar mentőszolgálat ott állt a dobogón. És a csapat sikere egy kicsit a budaörsiek dicsősége is…

Mielőtt leültünk volna beszélgetni, arra gondoltam, hogy ez voltaképp  nem egy olyan verseny, amire gyúrni, trenírozni kell, hiszen a mindennapi munkájuk nem sokban lehet más, mint a versenyfeladataik.

Ez így van, de azért mégis van egy olyan különbség, amire nagyon figyelni kell. A versenyen ugyanis nem elég az életben megszokott rutin. Itt minden másképp működik. Minket ugyanis bírák vesznek körül (minden versenyzőre jut egy), és ők feszülten figyelik minden rezdülésünket, tervezett és elvégzett mozdulatainkat. Szóban jelentenünk kell minden észlelést, minden mozzanatot, ami a sérülttel van összefüggésben, és mindezt angol nyelven, érthetően és hangosan. Jelenteni kell, hogy eszméleténél van-e a beteg, lázas-e, vannak-e fájdalmai, hogy történt és hol van a sérülés, és így tovább. A bírák nem annyira azt pontozzák, amit látnak, hanem azt, amit mi jelentünk nekik.

Hány szakmát kell megtanulnia egy mentőtisztnek? Nyelveket biztosan kell tudnia, a korszerű  mentőautókban lévő eszközök kezelését is tudnia kell, mint ahogy a betegek állapotfelmérését. Ráadásul mindenkor uralniuk kell az adott helyzetet. Jól gondolom?

Hosszú út vezet ahhoz, hogy valaki mentőtiszt lehessen. Én a Semmelweis  Egyetem mentőtiszti szakát végeztem, ez négy évig tartott. Tizenegy éve mentőként dolgozom, és tavaly kaptam meg a mentőtiszti kinevezésemet. Mert nekünk az elméleti tudás elsajátítása mellett végig kell csinálnunk egy nagyon alapos és komoly gyakorlati képzést is. Ami a munkánkat illeti, az valóban nagyon sokoldalú, összetett feladat, amihez nem csak tudás, hanem komoly elhivatottság is kell.  Aki a mentőknél dolgozik, az a társadalom minden rétegéhez elér.  Bármilyen helyszínre hívnak segítségért, kastélyba vagy kunyhóba, nekünk soha nem szabad meglepődni semmin, de tudnunk kell úgy kommunikálni, úgy foglalkozni a betegekkel és a hozzátartozókkal is, hogy pontosan értsék, miről van szó, mit, miért csinálunk, mi a további teendő. Nem kapkodhatunk és nem háborodhatunk fel. Nekünk minden helyzetet el kell elfogadnunk és bizalmat kell keltenünk a betegekben. Egyszerre kell határozottnak és nyugodtnak lenni minden helyzetben. Csak rövid ideig vagyunk velük, így nem követhetjük nyomon további sorsukat, de érzelmileg talán így könnyebb a kellő távolságot megtartani. Egy kórházi orvos többet tud a betegével foglalkozni, de nálunk az idő a tét. Fontos és nagyon speciális része a mentőszolgálat az egészségügynek.

Ha valaki erre a szakra felvételizik, átesik egy alkalmassági vizsgán?

Igen, most már alkalmassági vizsgán is át kell esni, és egy úgynevezett betanuló időszak is van. Az alapdolgok elsajátítása után szekundálnak, és ha minden jól megy, mehet tovább a próbaidős.

A hivatását ön végleges választásának érzi?

Abszolút. Most már a tizenegyedik évet húzom, és tudom, hogy nem leszek hűtlen. És ha lehet, maradnék továbbra is a Budaörsi Mentőszolgálatnál.

Soha nem vágyott arra, hogy orvos legyen?

Nem, soha. Egész életemben mentősnek készültem. Az érettségi után teológiát kezdtem tanulni. Nem pap akartam lenni, hanem teológus és történelemtanár, ám egy év elteltével rájöttem, nem ez az én utam. Nekem kellett a gyorsaság, a pörgés, a csináld azonnal tempója…

Mondjon magáról valami személyeset.

Harminckét éves vagyok, a szüleimmel élek Törökbálinton és még nem alapítottam családot. Édesapám is mentőzött egy ideig, ezért volt fogalmam erről a mesterségről, de az ő élete később merőben más irányba ment el. Édesanyám építészmérnök, és van egy bátyám, aki ugyancsak a mentősöknél dolgozik, de más szakterületen.  

Beszéljünk a versenyről. Azt, hogy önben ott mocorog a versenyszellem, azt már nem is kell elmondania…

Valóban kedvelem a megmérettetést. Nem ez volt az első verseny, amin részt vettem, hiszen vannak országos versenyek is, sőt a nemzetközieken is voltam már jó néhányszor, de amikor megjött a cseh szervezők meghívása erre az első téli nagy próbára, megint hamar összeállt a csapat. Ez volt az eddigi versenyek első téli megmérettetése, és a feladatok is ehhez az évszakhoz igazodtak. Gyalog vonultunk ki a helyszínekre, olykor szánon jött velünk a felszerelés. Az időmérés mindig a helyszínen kezdődött. Nyolc versenyfeladatot kaptunk, amit egy nap és egy éjszaka kellett megoldanunk. Volt közte egy kukában megtalált, kihűlt újszülött, aki még élt. Az ilyen esetek mindig nagyon megrendítők, de nem veszíthetjük el a fejünket: nekünk ott is cselekedni kellett, a csecsemő felmelegítésének elkezdése, ellátása volt az azonnali feladat. Aztán egy síbalesetet szenvedett sportember mentése következett a sípályán, ez szinte rutinszerű munkát adott, bár a hó és a hideg azért némiképp megnehezítette a dolgunkat. Később egy kocsmába vezetett az út, ahol egy ember rosszullétét szimulálták. Kiderítettük, hogy infarktusa van, nem volt nehéz, itthoni praxisunkban is gyakran adódnak ilyen esetek. Itt a bíráink a helyes diagnózis felállítását, elemzését, a gyógyszerezést, majd a beteg kórházba juttatásának a megszervezését pontozták. Rutinos versenyzők már tudják, hogy ezeken a versenyeken vannak pihentető pályák is, ezúttal az lett a mi „helyben ülős” feladatunk, hogy egy mentős vizsgára készülő fiatalembernek segítsünk a felkészülésben. Kaptunk egy listát orvosi kifejezésekről, ezeket kellett angolra és latinra lefordítanunk.

Mentőtisztként tudnia kellett ezeket az orvosi kifejezéseket mindkét nyelven?

Igen, ezt megtanultuk a főiskolán.

És mi volt igazán téli feladat ezen az olimpián?

Este, már sötétedés után értünk vissza a bázisunkhoz, ahol kezünkbe nyomták a két éjszakai feladatot. Elsőként hosszú gyaloglás után értünk a kijelölt területre, ahol egy tó vágott mély lyukában szorongott egy sérült, pontosabban egy sérültnek álcázott valódi búvár, aki izgatottan várta a segítséget. Természetesen ügyesen be volt rögzítve, ezt biztonsági okokból mindig megcsinálják. Már az első percben a történtek pszichés következményeire próbáltunk fókuszálni. Csak annyi információnk volt az esetről, hogy mielőtt valaki véletlenül rátalált, ő már órák óta küzdött az életéért a jeges vízben. Együtt vártuk a tűzoltók segítségét, nélkülük nem sokra mentünk volna. A várakozási idő alatt igyekeztünk megnyugtatni, ez inkább pszichés feladat volt, de persze emellett a baleset pontos körülményeit is ki kellett szedni belőle, és amennyire lehetett, az állapota felmérését is elvégeztük. Nagyon sokat tanultunk itt arról, hogy mennyire fontos verbális és empatikus segítséget adni egy olyan embernek, aki fél, tehetetlen és már nagyon nehéz számára a várakozás.  De nagyon igyekeztünk tartani benne a lelket - talán ez is hozta pontokat…

Eddig nem is gondoltam arra, hogy egy ilyen olimpián tanulni is lehet. Azt hinné az ember, hogy aki ott van, az mindent tud, azt már nem érheti meglepetés…

Nagyon sokat lehet tanulni egy ilyen versenyen. És valamennyire átlátjuk azt is, hogy miként történik ugyanannak a helyzetnek a megoldása egy másik világban.  Igaz, hogy a helyszíneken egymás munkájába nem láthatunk bele, hiszen a verseny egyidőben zajlik, de a kiértékeléseknél mindig hangsúlyt kapnak az újszerű vagy szokatlan megoldások ismertetései, kiemelik az újszerű, ügyes megoldásokat. Jómagam sok „tudományt” szedtem össze már a korábbi megmérettetések során is.

Mi volt az utolsó feladat?

Meglehetősen fáradtak voltunk már éjféltájt, mikor jött a riasztás, hogy egy autóbusz felborult a hegyekben. Éjfélkor indultunk a helyszínre, hosszú gyaloglás következett, mikor odaértünk, a tűzoltók már szépen villogtak körülöttünk. A busz az árok mélyén volt, befordítva, tizenkét sérült maradt benn, és  néhányuknak már odaérkezésünk előtt sikerült kimászniuk. Ilyen helyzetben az első feladat mindig a sérültek vizsgálata és osztályozása. Tulajdonképpen annak eldöntése, hogy kit szállítsanak el előbb, hány mentőkocsira lesz szükség – miközben mindenki sír, kiabál, reszket a fájdalomtól. Igen, ez tényleg egy kőkemény meló… De ilyenkor be kell húzzuk a féket – amíg nincs szelekció, nincs betegellátás. Az összes sérülten végig kell mennünk. Három paraméter alapján dől el, hogy ki, melyik kategóriába kerül és színes kódok jelzik a „fokozatokat”. A piros szín a súlyos, életveszélyes sérülteket jelzi, akik azonnali ellátást igényelnek, a sárga a középsúlyosakat, akik valameddig még várhatnak, és zöld színnel jelölik azokat, akik sérültek ugyan, de aránylag jól vannak. A csapatunk egyik tagja lett a kárhely-parancsnok, ő volt az, aki az egész  feladatot átlátta és, aki az információkat gyűjtötte, közben megállás nélkül minden helyi történést  közvetített rádión a központi irányításnak. Másikunk az autóbuszban osztályozott (nem tudtuk még, hogy pontosan hányan voltak a felborult buszban, a buszvezető már nem volt életben). Rám az a tevékenység hárult, hogy zseblámpával mintegy száz méteres körzetben átfésüljem a környező területet. Ugyanis az ilyen baleseteknél gyakran előfordul, hogy valaki agyrázkódást kap, és elindul vaktában. Itt is rátaláltam egy ilyen sérültre. Lógott a nyelvünk, mire vége lett. De a szálláson kialudtuk magunkat, és boldogan öleltük egymást az eredmény kihirdetésekor.

Gyakorló mentőként milyennek ítéli a hazai mentőszolgálat működését?

Nagyon sok fejlődés zajlik a szolgálatnál, korszerű, világszínvonalú mentőautóink vannak, Európában talán a legjobban felszerelt kocsik. Külföldön más a rendszer, mint nálunk. Sok országban a mentők feladata csak a minimális ellátásra, a fájdalomcsillapításra korlátozódik, majd a beteg a kórházban landol. Nálunk ez fordítva van: már a mentőautóban komoly ellátás kezdődik, miközben az autó még áll, vagy már száguldva, sivítva rohan a kórházba. A  kompetenciánkkal mi ugyanazt az ellátást tudjuk nyújtani, mint az orvosok. Ez nagyon egyedi a világban, de ezen a területen az élmezőnyben járunk.

Mit gondol, elégedettek a mentők a bérükkel? Ők nem készülnek bértárgyalásra, ”rabszolgatörvényt”  eltörlő utcai megmozdulásokra, sztrájkokra?

Szerintem a szolgálat dolgozóinak zöme elégedett. Ez egy jószolgálati hivatás, életeket mentő szolgálat, nem a látványos megmozdulások terepe. Mi is az egészségügyi bértábla alapján kapjuk a fizetést, ami itt is folyamatosan, kiszámíthatóan és jelentősen nő. E téren is jó az az irány, amerre halad Magyarország.

Ha így van, akkor legyen ez a végszó. Köszönöm az őszinteségét és a beszélgetést!

R. V.


Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Rovat legfrissebb hírei
  • Városi Klub farsangi bálja a Jókaiban »
  • Szarvashibák a Wittinghoff Tamás által beterjesztett költségvetési javaslatban »
  • Már 30 éve...február »
  • Bronzérem a mentőknek »
  • Nagyon drága Magyarországon a bankolás »
  • Házasság hete »
  • Válaszúton Bogár Lászlóval »
  • Önkéntes Tűzoltó Egyesület Budaörsön »
  • Összefogás - a budaörsi KDNP felkészült a választásokra »
  • Korlátozott idejű parkolási övezet kiterjesztése Kamaraerdőben »
  • Legfrissebb képtárak

    Havas látkép

    Talán hamarosan ilyen lesz Budaörs? Kép: s.k.
    Ajánlások
    • curver
    • gazdapiac

    Helyi dolgok...

    Molinó készítés Budaörsön a Dicentránál!

    Szállás Budaörs
  • Magdi Panzió

  • Éttermek Budaörs
  • Fenyő Étterem
  • Magdi mama kiskonyhája
  • Aromi Ristorante Italia - Olasz étterem, pizzéria Budaörs szívében
  • ABS Bowling & Pub

  • Látványosság, szabadidő Budaörs
  • Városi Régészeti Kiállítás
  • Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény, Heimatmuseum Budaörs

  • Helyi vállalkozások, szolgáltatások Budaörs
  • Izsold-Car Karosszéria-javítás
  • Buliszerviz
  • Budaörsi Ingatlanszövetség
  • Völgy 2000 Kft.
  • Horváth Kereskedelmi kft.

  • Civil szervezetek Budaörs
  • Törökbálinti Hagyományőrző Tánccsoport
  • Régiségbúvár Egyesület
  • BUDAÖRSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG
  • BUDAÖRSI DIÁK SPORTEGYESÜLET (BDSE)
  • CBE, BUDAÖRSI CUKORBETEG KLUB EGYESÜLET

  • Közösségek Budaörs
  • Budaörsi Római Katolikus Egyházközség

  • Sport Budaörs
  • Zendo Budaörs Egyesület
  • ABS Sportcentrum
  • BSC Labdarúgó Szakosztály
  • Liver FC Budaörs
  • Úszásoktatás Budaörsön