http://minalunk.hu Nyomtatás
 
2019-03-27 08:05

RÉGI EMLÉK...

|

Szombat délelőtt az izsáki földút melletti ivóban álltak meg az emberek, hogy a másnapi vásárt átbeszélhessék, s biza, ha már ott voltak, néhány icce bor és egy-egy bögre meleg kávé is segítette ebbéli szándékukat. Szó került ott mindenről; a tudományokról, a régi világról és még arról is - ami a szemérmes lányok, asszonyok fülének nem való - úgymond, a férfidolgokról.

Persze, elhangzottak ott olyanok, amelynek ha a fele igaz lenne, akkor tán a világon egyetlen boldogtalan asszony sem élne. Bizony ez volt az a téma, amelyben minden gazda otthon volt!

Miután egymásnak bebizonyították nagy-nagy férfiasságukat, felhajtottak még egy pohárral a sárfehér borból, vagy az addigra langyos kávéból. Hittek is meg nem is a másiknak, de úgy voltak vele, hogyha az ő vadabbnál vadabb állításait elhiszik, úgy ők is ezt a másikkal megteszik.

Egyedül a társaság nagy öregje, Bóta apó nem szólt, ám a végére minden szempár reá szegeződött. Nagyot szítt a pipájából, gombolt egyet a lajbiján, oszt odamondott a nálánál ifjabbaknak:

- A húszéves legény hajszolja a szerelmet és a gyönyört, a harmincéves már kezdi érteni, a negyvenéves majdnem érti már, az ötvenéves kicsi híján megszerzi tudást, a hatvanas meg magától jön rá!

A népes társaságból, csak István a fiatal csikós merte az időst tovább kérdezni:

- Oszt Bátyám, kend így a hatvanon felül, hogyan van ezzel az üggyel?

Bóta apó a feje búbjára tolta fel a kalapját, s szépen lassan a kiskanalával kikanalazta a cukrot a kávés bögréjéből, majd utána válaszolt meg a legénynek:

- Így, Öcsém! Így! A nők a sírig tudják bírni a szerelem gyönyöreit, mi férfiak meg fele addig. Meg kell a nőt becsülni! Nem csupán a testét, de a lelkét is. Ezért mondom én néktek, hogy ugyan a kávéskanalat a kávé megkeverésére adta a korcsmáros, nem a cukor lassú kikanalazására, de én még a kiskanálról a cukrot is egyszer-egyszer lenyalom. Én az életem minden percét megköszönöm a Jóistennek, hogy az asszonyomat mellém rendelte! Ti meg, ne csak a szeretőt lássátok a nőben, hanem az anyát és a születendő kisleányotokat! Hát, így legyetek, legények!

Nagy csend lett az izsáki homokon. Egyszerre hallgattak el a szerelem és gyönyör tudósai, szívcsábászai, és a lepedő, állítólagos mesterei. Egymásra néztek és szedelőzködtek, tán még meg is szégyellették magukat, úgy indultak hazafelé.

S láss csodát!

Ahogyan a korcsmáros az ivója ablakán utánuk nézett, azt látta, hogy a legények a mezőről virágot tépnek. Virágot téptek, hogy azt az asszonyuknak vigyék meg.

Bóta apó is röviddel ezután betette maga után az ajtót és zsebéből felesége fényképét vette elő.

Ott guggoltam 12-13 évesen a pajta mögött megbújva, az egész férfi-beszélgetést kihallgatva - értve is, meg nem is azt - láttam, ahogyan az idős férfi az asszonya fényképét majd’ ötvenévnyi házasság után is szeretettel megcsókolja, és egy vörös rózsaszálat vesz ki a lajbija legbelsőbb zsebéből.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja volt, ezen az egykori, gyönyörű tavaszi napon...

Zetényi-Csukás Ferenc
w
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.