http://minalunk.hu Nyomtatás
 
2019-04-18 13:15

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

|

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
 
jeleztek és a fullatag sötétben
 
hat órát üldögéltem a kocsárdi
 
váróteremben, nagycsütörtökön.

Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elöl szökve, mégis szembe sorssal,
s finom ideggel érezni messziről
nyomán lopózó ellenségeit.
Az ablakon túl a mozdonyok zörögtek, 
a sűrű füst, mint lomha denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély, állati félelem.
Körülnéztem, szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról 
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.


Dsida Jenő (1907-1938) erdélyi magyar költő életútjára csak harmincegy év méretett. A szépség, a jóság, a részvét, a szegényekkel való együttérzés, a mély hit, a szerelem költője volt. Szerepet vállalt a nemzetiségi irodalom mozgalmaiban, tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak, a romániai magyar PRN Clubnak és lektora az Erdélyi Szépmíves Céhnek. Legismertebb a Psalmus Hungaricus (Magyar Zsoltár) című verse, amit méltán tarthatunk a legszebb magyar versek egyikének, a Trianon miatti fájdalom örökös gyászdalának. Mind megannyi más erdélyi írót és költőt, őt is több évtizeden át törölték a magyar irodalmi kánonból. Nagycsütörtök  című versében nem nehéz észrevenni az Olajfák Hegye és a kocsárdi vasútállomás váróterme közti hasonlóságot,  szinte azonosságot. Olyan helyszínek ezek, amelyeken az úton lévőnek életszámvetést kell végeznie, a pusztulással kell szembenéznie, s miközben senki emberfia segítségére nem számíthat.


Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.