http://minalunk.hu Nyomtatás
 
2019-06-06 09:35

Hiteles történet Pünkösdről

|

A zsidó nép számára a húsvét szombatját követő ötvenedik nap volt a befejezett aratás meghálálásának ünnepe, ekkor mutatták be az új gabonából készült két kovászos kenyeret, és gyümölcsöket is ajánlottak fel Izráel istenének, Jahvénak. Az alábbi történet egy jeruzsálemi vásártéren játszódik, a Jézus feltámadását követő időkben.
hirdetés
"Szűköltek Jézus tanítványai s hallották, hogy künn a vásáros nép hahotázik. Egy Tháresz nevű, bolondos , zsidózó görög tartotta szóval a népet:

-Látjátok, azok a balgák ott benn: akarnak titeket boldogítani.  Nekik Jézus feltámadt és esküdöznek, hogy a minapig  velük volt. Látták, mikor nyerget vetett egy felhőre s elnyargalt.

Kacagott Tháresz beszédén a gyülevész, vásáros tömeg, de hirtelen orkán támadt. Egy fehér galamb repült a házra, melyben Krisztus vert csapata várakozott. Egyszerre tüzes nyelveket vert föl a piac porából a szél. A nép megdöbbent s menekülésre gondolt.

A házból pedig kilépett Jézus egyik tanítványa. Szent glória fénye övezte a fejét s szíve tele volt bátorsággal. Beszélt és csodálatos, új igazságokat mondott.

-Oh, tömeg, te miattad szerencsétlen a Föld minden emberlakója. Megfeszíted az apostolaidat, a messiásaidat s csak azokat emeled föl, kik balgaságodnak nyelvén tudnak szólani. És nem csupán a jókat teszed így boldogtalanokká, tömeg, de boldogtalanná teszed önmagad. Hirdetem nektek: Krisztus akarja, hogy űzessék el már végre a boldogtalanságot a Földről.

Az emberek a piacon nézegettek egymásra s nem értették a tanítvány beszédét. A galamb felröppent a magasba, eltűnt s jött a második tanítvány:

-Szabadságot hirdetek nektek: ne tűrjétek a szolgaságot, melyben századok óta senyvedtek. Ti különbek vagytok leigázó uraitoknál. Mindannyian egy atyának a fiai vagyunk. Hazugok a ti álprófétáitok, mézes beszédük méreg. Csak azért szólnak barátsággal, hogy ti szolgák maradjatok. Hazugok a papok, az írástudók, a farizeusok, a prokonzulok, a római katonák, a görög bölcsek, a vámszedők. Egy igazság van: az Élet, s hogy nem szabad nyomorgó embernek élni a Földön.

Erre már a koldusok is röhögtek a nép sorában. Egy-két római rabszolga a hasát fogta nevettében. És az egész nép vidáman morajlott. Hogy milyen bolondok is ezek a zavart Jézus-fiak.

Jöttek, egymásután, Krisztus fölbátorított csapatából. Gyönyörű, új szent igék hagyták el ihletett szájuk sövényét. Volt közöttük, ki új zsoltárokat is mondott.

A tömeg hallgatta őket, mint a bolond Tháreszt szokta.

Azonban volt a tömegben néhány farizeus s gazdag libertinus, kiknek értelme befogadta a tanokat. Ezeket kegyetlen karmú rémület fogta meg. Hát csakugyan eljött volna  a Szentlélek? Éppen Jakab apostol beszélt arról, mint fosztják ki a gazdagok a népet.

Egy farizeus emelvényt állíttatott nyomban. Fölugrott és rikácsolva szónokolt:

-Oh, nép, fölséges, imádott nép, szólok hozzád. Csakugyan eljött ama Szentlélek, kiről az eszelősök beszéltek. De mink  teltünk meg az ő kegyelmével és nem ők. Ezek bolondok, kik veszedelembe vinnének titeket. Ősi vallásaitokat, szent erkölcsiteket, hazáitokat gyalázzák e hazátlan bolondok. Ti tudjátok, hogy mi jó uraitok vagyunk. Íme, kihirdetem nektek, hogy kertemben sok tömlőben nemes borok várnak. Kannáját is megtöltheti belőle mindenki. Gyertek, a vásár bajai, az orkán s a sok bolondság után vigadjatok.

E beszédet megértette a legidegenebb országból való vásáros is és pillanatok múlva üres piac ásított Jézus örök átkú gárdájára."

Ma már csak kevesen tudják, hogy Ady több pesti és vidéki lapnak tárcanovellákat is írt, és ezek időről időre kötetekben is megjelentek. Novelláinak száma a háromszázat is meghaladja. 1910-ben kiadott „ Így is történhetik” című novelláskötetében megírja, hogy ez a könyv „kisded históriák véletlen találkozása… verseim elégedetlenkedtek, kikívánkoztak a líra fegyházából s távoli mezőket akartak látni a mások szemein át…, de egy kis hetvenkedés is bántott: megmutatni, hogy ilyeneket is tudok, ha  akarok.” A kötet előszavában még ott tündöklik egy felejthetetlen mondata: „hiszen alapjában semmi sem történik ezen a világon, csak amit érzünk…”

Ezeket a novellákat - költői prózákat – olvasva jó, ha gyakran megállunk:  idő kell rá, hogy átéljünk és élvezzünk a történetek tartalmától függetlenül is azt, ahogy ez a költő-zseni prózában is milyen varázslatokra képes. Fényes világot tud vetni mindenre, ami az útjába, a szeme ügyébe akad, vagy amit nekünk, olvasóknak álmodott. Ezt a kis  novellát nem csak a Pünkösd ünnepe okán válogattuk ki olvasóinknak, és nem csak azért, mert ez évben van Ady Endre halálának centenáriuma. Nem nehéz rájönni: ebben a kis novellában benne van minden emberi gyarlóságunk, tudatlanságunk, mohóságunk és még az is, hogy milyen könnyű  befolyásolni minket, tömegeket. Nem csak egykor, Jézus feltámadását követően egy novellában, hanem tegnap, tegnapelőtt, és ma is, amikor már időtlen idők óta, a mi Pünkösdünkön az Ő feltámadását ünnepeljük…

R. V.
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.