http://minalunk.hu Nyomtatás
 
2019-07-11 17:31

Három ország határán járt a Kolping Család (2.nap)

|

A második napot a szentgotthárdi Opel-gyár bejárásával kezdtük. Vezetőnk, Mazsi "bácsi" lelkesen és érdekfeszítően tudott mesélni a gyárról, a termelés csínja-bínjáról. Mindenki számára egyértelművé vált, hogy jól ismeri a szakmát és a gyár minden szegletét. Utána a Városháza következett...
A szentgotthárdi Opel-gyár a rendszerváltást követően az első autóipari cég Magyarországon. Jelenleg 350 ezer négyzetméteren fekszik, több mint 1400 főt foglalkoztat. Szentgotthárdon és környékén az ipari fejlődés mozgatórugójává vált.

A megmunkáló soron alig láttunk embert. Robotok végezték a munkát, fáradhatatlanul, ugyanazokat a mozdulatokat. A robotok hibátlanul dolgoznak –jelentette ki  Mazsi. - A másik előnyük,hogy nem hülyézik le a főnököt.

A szerelősoron már többen tevékenykedtek, köztük nők is. Kijelző tábla mutatta a pillanatnyi eredményt, azt, hogy hány darab készült el a tervezetthez képest. Minden egyes darabot ellenőriznek, háromszáz értéket vizsgálnak, csak hibátlan motor mehet ki a gyárból.

A Városházán Huszár Gábor polgármester fogadta csoportunkat, végtelen kedvességgel, figyelmességgel. Először a ház történetéről mesélt. 1740-ben a Szentgotthárdra érkező ciszterek lakhelyük, a kolostor építésébe kezdtek. Ma a városháza foglalja el a ciszterek szobáit. A polgármester úr fogadószobája maga a történelem, csak a kilincs az eredeti ajtón 260 éves! A falakat borító festmények segítségével történelmi áttekintésben volt részünk. Mindig olyan városvezetése volt Szentgotthárdnak, amelyik megőrizte az értékeket –hangsúlyozta Huszár úr.

A város tisztelettel őrzi Vas megye szülöttének, Széll Kálmánnak az emlékét. Több évtizedes képviselői tevékenysége alatt - 1869 és 1911 között - rengeteget tett Szentgotthárd fejlesztéséért. Közreműködésével megépült az első, nyugatra tartó vasútvonal, a dohánygyár, az óragyár, a selyemgyár és a kaszagyár, amelynek lebontott romjait és a megmaradt kéményét láthattuk a Rába hídjáról. A város gimnáziuma Vörösmarty nevét vette fel, a költő iránti nagyrabecsülés jeleként, valamint azért is, hogy kifejezze háláját a gimnázium létrehozását segítő Széll Kálmánnak, akinek felesége a híres költő leánya, Vörösmarty Ilona volt.

A Nagyboldogasszony templomban Kissné Köles Erika, a szlovén parlamenti szószóló asszony kalauzolt bennünket. A térség legszebb és legimpozánsabb barokk egyházi építészeti emléke, a város jelképének számító Ciszterci templom és kolostor épületegyüttese. Sajnos, az állványozás miatt nem láthattuk teljes pompájában a templombelsőt. Ugyanis a kormány nagy összegű támogatásával jelentős felújítási munkálatok folynak.

A város múzeumában megtudtuk, hogy Szentgotthárd környékén rossz minőségű földek vannak, ezért jelentős megélhetési forrásnak számított/számít az ipar. A régi gyáraknak már csak nyomait láthattuk. A nemrég megnyílt állandó tárlat célja emléket állítani Szentgotthárd egykori, ma már nem létező gyárainak, ahol egykor a térség lakóinak jelentős része dolgozott.

Délutáni programunkban - a Hársas tóban való megmártózás után - megtekintettük az apátistvánfalvi Határőr Emlékhelyet. Különös élete volt az itt lakóknak a határzár idején. Idegen a környékre csak engedéllyel tehette be a lábát. 1949 - 1992. október 16-ig sorkatonák teljesítettek itt szolgálatot. A múzeumot az egykori laktanyából alakították ki, ahol többek között betekintést nyerhettünk a határőrök mindennapjaiba, megnézhettünk egy élethűen berendezett hálókörletet. Ezek mellett korabeli dokumentumok és eredeti tárgyak hozzák közel hozzánk az itt élt katonák mindennapjait. A szépen parkosított udvaron lévő márványtáblán megtalálhatjuk a szolgálatban elhunytak nevét. A 11 kopjafát a Magyarország határainál megszűnt határállomások emlékére állították.

A nap a szálláshelyünkön rögtönzött irodalmi esttel zárult, amelyet kellemes beszélgetés követett. (folytatjuk)

s.k.
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.