Rovatok:

Heves megye Eger Közélet Interjú Szemerey László bűvésszel
2018-03-28 20:12

Interjú Szemerey László bűvésszel

|

Egy szívemhez közelálló témáról van szerencsém írni, a bűvészetről. Kiskorában szinte minden ember megpróbálkozott kisebb-nagyobb trükkökkel, de számomra ez a szerelem a mai napig tart. Szemerey Lászlóval egri bűvésszel beszélgettem, aki elmesélte hogyan lett vegyészmérnökből a bűvész szakma elismert képviselője.
Hogyan találtál rá a bűvészetre, mikor lett a hobbid a hivatásod?

16 éves voltam, amikor az akkori NDK-ban voltam egy csereüdülésen. A család, akinél a szállásom volt, egy idős bácsihoz vittek, akiről annyit árultak el nekem, hogy Zauberkünstler. Nem igazán tudtam, mit jelent ez a szó, szóval megnéztem a szótárban és megtudtam, hogy egy bűvésszel fogok találkozni. Aznap egy egész bűvészdoboznyi trükköt néztem végig, amiről ma már tudom, hogy nem nagy csoda, de akkor lenyűgözött. Miután visszatértem az NDK-ból, apukám adott egy bűvészkönyvet, de ekkor két-három kártyatrükknél nem igazán tudtam többet. Majd az egyetemen, kollégista éveim alatt a szobatársaim zenéltek és ezzel léptek föl klubdélutánokon, osztálykirándulásokon. Ilyen alkalmakkor kezdtem el én is megmutatni mit tudok és fejleszteni trükkjeimet. Első fellépéseimért 50 Forintot kaptam, ami akkor sem volt túl sok pénz, de kellékekre költöttem, és tudásom bővítésére. Ennek az eredménye az lett, hogy 1983-ban az artistaiskola bizottsága előtt, megmutathattam a műsorom és hivatalosan is bűvész lettem. A vizsgabizottság tagja volt Rodolfó is, aki a későbbiekben is sokat segített.

Volt aki inspirált, mentorált téged?

Igen. Még 1982-ben lehetőségem volt kiutazni Amerikába, Clevelandbe rokonokhoz. Itt találtam egy bűvészboltot, ahol majdnem minden időmet töltöttem. Összebarátkoztam a bűvészbolt tulajdonosával, aki tanított engem és általa rengeteg új kelléket ismertem meg. Ő vitt el engem Michigenbe, egy bűvészrendezvényre, ahol olyan dolgokat láttam amiket még azelőtt soha. Rengeteg segédeztközt vettem az ottani fizetésemből, ami főleg festésből és fűnyírásból származott. Hazafelé, a határon kicsit féltem is, mert 1000 dollárnyi kellék lapult a táskámban. Amikor a határőr kinyitotta a táskámat, furcsán nézett és kérdezte, mik ezek. Elmondtam neki, hogy bűvészkellékek és szerencsére tovább engedett, így rengeteg izgalmas kellékkel érkeztem haza.

Milyen nehézségekkel találkoztál pályád során, előfordult-e, hogy hibáztál a színpadon?

Sokat kellett utazni. Általában 5-6 hónapra kaptam szerződéseket éjszakai bárokban. Ilyen munkák során volt szerencsém együtt dolgozni Cserháti Zsuzsával, amit nagyon élveztem. A fizetésem 20.000 forint volt, aminek nagy részét kellékekre és műsorom fejlesztésére költöttem. A hiba mindig benne van a pakliban, hazudik az, aki azt mondja sosem hibázott. Van, hogy eltörik egy kellék, rosszul fogunk meg valamit, elejtjük a kártyát, de erre azonnal reagálni kell. Általában egy viccel a legjobb megoldani a helyzetet. Ebben a szakmában nagyon fontos a közvetlenség a közönséggel és az improvizáció.

Mi a véleményed a magyar bűvészéletről?

Ilyen jó bűvészélet az elmúlt 50 évben nem volt, mint ma. Van egy világbajnok Hajnóczy Sománk, és Kelle Botondunk akik szívükön hordozzák a magyar bűvészetet. Természetesen rajtuk kívül rengeteg tehetség van még. Az idősebb generáció szárnyai alá vette a fiatalokat, és segítik őket ahol tudják. Van egy nagy múltú Figaro bűvészboltunk és egy szintén színvonalas Joker Magic-ünk.

Dolgoztál külföldön?

Igen, először Belgiumban 1990-ben. Ezt nem élveztem annyira, mert este 10-től reggel 6-ig kellett a bárban tartózkodnom, míg a színpadon körülbelül 10-20 percet tudtam szerepelni egy éjszaka folyamán. Az áttörés 1994-ben történt amikor megnyertem egy nemzetközi bűvészversenyt. Így tudtam már magamnak managementet találni, így fel tudtam lépni Görögországba, Indonéziában, a Karib-szigeteken és a Kanári-szigeteken is. Körülbelül egy év után tértem újra haza.

Nehéz állatokkal dolgozni a színpadon?

Be lehet őket tanítani. Kezdetekben galambokkal dolgoztam, mert ezt nagyon bűvészesnek gondoltam. Később a szomszédomtól vettem egy törpe uszkárt amiből ma már hét darab van. Nagyon játékos, mozgékony kutyák, de ha dolgozni kell nincs rájuk panasz. Először azt kellett megtanítani nekik, berakom őket a dobozba, akkor ott csöndben kell maradni. Egy idő után, amikor egyre több kutya került a műsoromba, azt vettem észre, hogy az idősebb kutyáktól tanulnak a fiatalabbak. Ma már csak kollegáknak hívom őket.

Volt valamilyen különleges feladat, amire felkértek mint bűvészt?

Egy 5-6 éve telefonon megkeresett a Madách színház, hogy segítsek nekik a Mary Poppins című előadásban a varázslatos részeket kivitelezni. Felmentem Pestre és a színház igazgatója fogadott. Mutattak felvételeket az amerikai darabból, hogy ezeket kéne valahogy kivitelezni. Nagyon nagy munka volt, egy bűvész barátom segítségét is kértem a végső megoldás megtalálásához. Volt egy jelenet, amikor Mary Poppins a táskájából egy óriási fogast húzott elő. Ezzel kapcsolatban visszahívtak, hogy nem jó a trükk. Később kiderült hogy Oroszlán Szonja színésznőnek nem sikerült a jelenetet előadni ezért felborította, így a kellék megsérült. Elmondtam Szirtes Tamás igazgatónak, hogy attól még valaki nem tudja tökéletesen megcsinálni a trükköt, hogy a titok birtokában van, készséggé kell válnia. Ezután nem volt több probléma, a mai napig nagy sikerű a darab, és büszkeséggel tölt el, hogy a részese lehettem.

Mit jelent számodra Eger?

Család, barátok, iskoláim. Szeretek itt élni.







Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.