• KátaiSzerviz
  • FényszóróPolírozás
  • Stulpkft
  • Fischer Barkács
  • Vianni
  • Ottomax
  • Gress2000
  • Pizza Ala Mór
  • Wekerle
  • KIsvakond
  • VizivilágHétkuti
  • Öreg Prés Étterem
  • GeszlerPince
  • Konturdou
  • Lampert Óra
  • SzeletBurkTegla

Rovatok:

Fejér megye Mór Magazin Móri hagyományok: ilyen volt régen egy igazi sváb lakodalom - A 2. rész
2019-01-30 09:14

Móri hagyományok: ilyen volt régen egy igazi sváb lakodalom - A 2. rész

|

(A messze földön híres "Kaiser banda")
Mór történetének egyes korszakaival, az "őslakos" móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak.
A címlapképről még:

"A zenekart Kaiser Ignác alapította.

Ez a fotó az 1920-as években készült: Kaiser Ignác, Schusztek Ignác, Czachesz János, Schnaubl József, Kaiser József, Móder József, Kaiser Antal, Kaiser Mihály, Schnaubl János"

Az első részt ugyanebben a rovatban olvashatja ("Magazin")

"...Az esketés szertartása alatt a pár mellett a tanúk álltak, mögötte pedig az első vőfély és az első koszorúslány, aki rozmaringkoszorút tartott a vőlegény feje felett, míg a térdelő pár kezét a pap a stólájával átkötötte. A menyasszony mirtuszkoszorúját és a vőlegény rozmaringkoszorúját aztán később a fiatalok az ágyuk fölé akasztották.

Szokás volt az eskető papot és annak rendtársait is meghívni a lagzira.

A menyasszonyos ház felé már az ifjú pár haladt az élen és megint kor szerint a többiek. Az utolsó előtti helyen a vőlegény szülei, legvégül pedig a vendéglátó menyasszony szülei haladtak.

Hazaérve az ifjú pár megint fogadta a vendégek szerencsekívánatait, majd elfoglalta a helyét a terített asztaloknál. A főhelyre ülő menyasszony mellé az első vőfély ült, ő merte ki a tálból a menyasszony tányérjába az ételeket, - vőlegényébe pedig a mellette ülő első koszorúslány. Mellettük a tanúk és a szülők helyezkedtek el. Míg a vendégek a felszolgált ételeket fogyasztották (paprikás tyúkaprólék leves, rántott és sült baromfi és sertéshús, savanyúság, sütemény) elhangzottak a rokon gyerekek köszöntő versikéi. A zenekar közben rövid darabokat játszott (Tafelstück).

Közben megjelent a szakácsnő és egy rövid - az alkalomhoz illően kissé pikáns - „balesetére" hivatkozva adományokat gyűjtött magának. Öt a zenekar egyik tagja követte, megint csak vidám, pajzán indokkal kérve pénzt a zenekar részére. Végül az első vőfély állt elő - oldalán a pincérrel - s elmondta a menyasszony-előszólítót (Brautaufforderung). Minden versszak végén kiitta a poharát - legalább is ivott belőle, amit aztán a pincér mindig újrátöltött. Eközben a zenekar tust játszott.

Ezután a menyasszonytánc következett. Ehhez az asztalokat kivitték, csak a padok maradtak a fal mentén.

Az első tánc a vőfélyé volt, majd a tanúk és a szülők következtek. A zenekar mindig csak néhány ütemet játszott. Ezután a vőfély szigorúan kor szerint - a legidősebbtől a legfiatalabbig - mindkét nembeli vendéghez vezette a menyasszonyt.

A rövid tánc után valamennyien pénzt dobtak egy kendővel letakart tálba. Az utolsó tánc - és természetesen az összegyűlt pénz - az ifjú páré volt.

Éjfélig a zenekaré volt a főszerep. Felváltva játszottak - minden három szám után pihenőt tartva - keringőt, marsot (indulót), a polka lassú (Altweibertanz = vénasszonytánc) - és gyors (Darmreisser = bélszaggató) változatait és a jelenlevő magyar vendégek kedvéért csárdást is.

Természetesen nem maradhatott ki a jellegzetes móri „Trálili" és a „Schmid" sem. A hangulatot a párnatánc is emelte. A körbeállók egyike elé a középen álló egy párnát dobott, erre mindkettő rátérdelt, s meg kellett egymást csókolniuk.

A játékot az folytatta, aki elé a párnát dobták. A kívülálló kíváncsiskodók számára is három táncot játszott a zenekar. Velük együtt olykor maskarák is részt vettek a táncban. íratlan szabály volt, hogy a vőlegény férfi rokonainak illett legalább egy táncot a menyasszony nőrokonaival táncolni.

A szokások helyenként változtak. Olykor az éjfélkor felszolgált vacsora után menyecske tánc következett - ő most már kötényes, egyszerű ruhában, kendőben táncolt.

Volt, hogy ilyenkor is gyűjtött a szakácsnő és a zenekar. Nem véletlenül született meg a következő szólás-mondás: lm Ehrentag gehen ist eine Ehr, macht aber die Tasche leer! = Lagziba menni megtiszteltetés, de kiüríti a zsebet!

Hajnalban a vadászindulóban (Jägermarsch) gyönyörködhetett a vendégsereg. A zenekar kétfelé oszlott. Az egyik rész az udvaron maradt, a másik rész messze eltávolodott.

Az egyik csoport egy részt játszott a vadászhívogatóból, a másik felelt rá. Ezt folyton ismételve a távoliak egyre közelebb jöttek, végül a ház udvarán most már egyesülve újra eljátszották az indulót.

A vigalom reggelig tartott. A résztvevők egyike-másika olykor a már távozó zenekart egy pénzes bankó meglobogtatásával újra visszacsalta..."
 
 
 
 
(Részlet Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből - képek és szöveg a szerző engedélyével)


 

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
  • DrBenkZoran
  • GoodsMarket
  • Bér és TB Ügyint
  • KIsvakondjobb
  • ZafirFürdő
  • MalmasAgrar
  • Info Sziget
  • Generali
  • Family Center
  • Palló
  • BitterSzucsMuhely
  • Winkler Gumi
  • kosarszkyminalunkjobbnagy
  • LangmáhrAutosbolt
  • Cserépkályha
  • Eletvital
  • DrSzekely
  • Nyikosingatlan
  • FlajszSirko
  • KormendiSirko