• Fincsi
  • Stulpkft
  • Party Pince
  • Gress2000
  • Ottomax
  • VizivilágHétkuti
  • Öreg Prés Étterem
  • GeszlerPince
  • Konturdou
  • Lampert Óra
  • KátaiSzerviz
  • FényszóróPolírozás
  • Fischer Barkács
  • Vianni
  • Wekerle
  • KIsvakond
  • SzeletBurkTegla

Rovatok:

Fejér megye Mór Magazin Perpatvarok Móron a parasztok és a földesúr között - A Sárrét...
2018-12-10 16:35

Perpatvarok Móron a parasztok és a földesúr között - A Sárrét...

|

(a kép illusztráció - fotó:mek.oszk.hu)

Mór történetének egyes korszakaival, az "őslakos" móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak...
" Hogy a régebben idetelepült magyar és német jobbágyok életére mennyire rányomta bélyegét a földesúri hatalom, az a Megyei Levéltár iratanyagából lépten-nyomon a kutató szeme elé tárul.
 
Az 1740-es évektől sorra alakuló kézműves céhek alapszabályait az uradalom tulajdonosa kénye-kedve szerint változtatta meg. A község bíráját az ő három jelöltje közül választhatta meg a lakosság, s annak évenkénti számadását is tiszttartója, vagy ügyvédje ellenőrizte.
 
Nekik kellett az árvagondnoknak és a borbírónak is munkálkodásáról elszámolnia. A hagyatékok és végrendeletek „lerendezése" is az ő kezükön ment keresztül. Hogy eközben - vagy a bérleti díjak beszedése során - mennyi visszaélést követtek el, azt megint a levéltári panaszlevelek sokasága bizonyítja.
 
Az elszenvedett jogtalansága miatt a királynőhöz forduló Wenczl Anna Máriát ezért a lépéséért megverték és börtönbe vetették, Hoger Mihálytól pedig erővel elvették telkének felét - melyet pedig apja vásárolt az uradalomtól, s azt egy új jövevénynek adták el.
 
Gyakori sérelme volt a régóta itt élőknek, hogy házhelyük, belsőségük egy részét azzal vették el, hogy az újonnan ideérkezőknek arra szükségük van - ahogyan ezt egy 1781-ben kelt, 12 tanú által aláírt okirat is igazolja:
 
„Ezelőtt mintegy 11 esztendőkkel az Méltóságos uraságok azoktul el vévén, más új lakosoknak átaladták..." - s egy részét viszont maguknak tartották meg. Éppen ezek az újraosztások állították szembe az új, nincstelen telepeseket, a régi egész- vagy féltelkes gazdákkal.
 
Az 1770. évi vármegyei vizsgálat jegyzőkönyve szerint „a nyomorult új jövevényeknek adták a réteket, akik - mivel közterhet nem viselhetnek - a helységnek csak terhére vannak". Nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy nem a magyar és németajkú gazdák háborúskodásáról van szó!
 
Éppen a századvégen kibontakozó úrbéri problémák tömörítették egy táborba őket.
 
Ezek között a Sárrét kérdése volt a legsúlyosabb.
 
1779-ben özvegy Luzsénszkyné sz. Berényi Erzsébet grófnő a „Saar-Rétje" dűlőt visszakövetelte magának.
 
A jobbágyok érdekeit képviselő Kreskay Péter főügyész azzal érvelt, hogy megbízói egy emberöltővel ezelőtt irtották itt ki a bozótot, ahogyan azt egy idős tanú eskü alatt vallotta:
 
„Azon rétet szörnyű nagy Berekből, melynek előtte mintegy negyven esztendőkkel hasznát sem lehetett venni, irtogatták..." Mivel az uradalom ezért a munkájukért nem volt hajlandó fizetni, joggal használták e területet.
 
Felét szántónak művelték, s míg itt dolgoztak, a szomszédos, legelőnek használt felén legeltették állataikat.
 
A 101 éves Riblringer János vallomása szerint 1733-ban, mikor a falu egyéb határát még erdő borította, itt osztotta ki a lakosok számára Pfeiffer tiszttartó a jobbágytelkeket, használóik mindig is adóztak, robotoltak és leadták az uradalomnak a kötelező terménytizedet.

Az uraság tisztjei mindezt tagadták, és mindent elkövettek, hogy a „vakmerő foglalókat" elűzzék a korábban „Farkasberke" néven emlegetett Sárrétről. Eközben a jobbágyoknak a pusztákon használt földjeikből folyamatosan egyre több területet hasítottak ki uruk számára.
 
A pórnépnek az 1730-as években megismert kálváriajárása megismétlődött.
 
A móriak újra alázatos hangú beadványokkal fordultak védelemért a Helytartótanácshoz, mely a Nemes Vármegyét utasította, hogy a panaszokat továbbítsa az Úriszékhez.
 
A vizsgálatok, jelentések, határozatok egymást követték, végül 1783. április 10-én a Helytartótanácsi18 - talán az új, felvilágosult uralkodó, II. József akaratának engedve - helyt adott a parasztok követeléseinek.
 
Az itteni irtásföldeket és a másoktól megvásárolt birtokrészeiket a szokott adók és beszolgáltatások mellett tovább használhatják, az egyéb helyen elvett földjeikért csereterületet kell kapniuk.
 
Az erdőirtást végzőknek a munkabért ki kell fizetni, az uraságnak továbbra is engedélyeznie kell az ingyenes faizást (tűzifagyűjtést) és makkoltatást.

A nagybirtokosok hamar megtalálták a módját annak, hogy anyagi veszteségeiket más területen „behozzák": Seitel Ignác jószágkormányzó feljegyzései szerint „Ab jetzt wurden die Bausteine für Geld verkauft" - vagyis, az eddig bárhol ingyenesen fejthető építőköveket ezentúl már pénzért kell megvásárolni. (1791. dec. 20.)"
 
 
 
(Részlet Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből - a szerző engedélyével)
 
 
 

Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
  • Festekhaz
  • FlajszSirko
  • KormendiSirko
  • Cserépkályha
  • DrSzekely
  • DrBenkZoran
  • Eletvital
  • GoodsMarket
  • KIsvakondjobb
  • ZafirFürdő
  • MalmasAgrar
  • Info Sziget
  • Generali
  • Family Center
  • Palló
  • BitterSzucsMuhely
  • Winkler Gumi
  • kosarszkyminalunkjobbnagy
  • LangmáhrAutosbolt
  • Nyikosingatlan