(fotó:Nagy Pál)
A hozzá közeli Vértesszentkereszti apátsággal ellentétben Gerencsérvárt - még a térségben lakók közül is (tapasztaltam) - jóval kevesebben ismerik. Pedig közel egy időben épültek. Valószínűleg elsősorban nem erődítménynek, inkább lovagvárnak, főúri lakótoronynak épült - még ha nyilván volt is védelmi feladata. Sok vadászatot láthatott. Érdemes megnézni, pár éve elindultak ott is az ásatások...
A Vértes várai többnyire a tatárjárás után épültek fel, az ország többi várához hasonlóan, mikor az ország védelméhez ekkor sürgősen szükség volt megfelelő védelmi rendszer kiépítésére.
A Vértes várai is egy egységes védelmi rendszert alkottak, ennélfogva a Vértes szószerinti értelemben "vértet" képzett az ország ellenségei ellen.
A Vértes Csákvár felé vezető völgytorkolat védelme volt a feladataGerencsér-várnak is a közeli Gesztesi vár és Oroszlánkő vára várával együtt.
Fekvése
Gerencsérvár a Vértes erdős síkján áll, Oroszlánkőtől nyugati irányban. Homlokzatával keletre, az alatta csörgedező Szépvíz-patakra néz.
Inkább toronynak, mintsem várnak volt mondható.
Története
1231-ben Csák Miklós, Ugrin esztergomi érsek testvére végrendeletébenmár említi ezt a várat, amit akkor Wdvorhelnek hívtak. Wdvorhel (Udvarhely) a Csákoktól királyi kézre kerülése után változott lassan Gerencsérré, mikor a várnép közé talán göröncsérek is idetelepültek.
Két vagy három emeletes lehetett, hossza 13 m, szélessége 8,7 m volt. Várként említik, de valójában a főúri lakótornyok egyik jeles példája.
A kőből épült, nagyméretü, vastag falú torony a várúr és családja menedékéül szolgált. Katonaság is szolgált az épületben, melynek falába emeletenként külön-külön lezárható lépcsőt építettek.
Két évszázadon keresztül volt királyi vadászterület. I. Lajos kedvelt vadászháza, melynek vonzerejét fokozta a halban gazdag Szépvíz-ér és Fekete-víz patak.
1330-ban nevét már Gerencher alakban írják az oklevelekben. Ekkor részben királyi lovászok, részben Csák nembeli Györke fia Pál királyi apród(aule iuvenis) birtoka volt.
1366. december 6-án Ludovicus Magnus a török ellen indítandó hadjáratról itt, tárgyalt a Velencei Köztársaság követeivel.
1440-ben a magyar Szent Korona viszontagságos történetének egy mozzanata a várhoz fűződik.
Zsigmond utódja, Albert király alig 1,5 éves uralkodása után 1439. október 17-én meghalt.
A magyar rendek 1440 elején III. Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra.
A korona őrzési helyén, Visegrádon tartózkodó özvegy Luxemburgi Erzsébet magyar királyné azonban ekkor már a közelmúltban elhunyt Albert gyermekének megszülése előtt állt és a trónt gyermekének akarta biztosítani.
A királyné bizalmasát Kottaner Jánosnét megbízta a korona ellopásával.
A komorna csellel kicsempészte a koronát, és Erzsébet királynévalKomáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett a későbbi V. László magyar király.
Komáromból elindulva az első éjszakát Tatán töltötték, majd Gerencsérre érkeztek.
Kottanerné későbbi visszaemlékezésében kiemelte hogy itt a szép vadászlakban nagyon rideg szállásuk volt, ennivalót is keveset találtak.
A török hódoltság alatt még falu is tartozik a várhoz.
Mára azonban a faluból nem maradt semmi, csupán az egykori vár erősen omladozó romjai láthatók. (forrás:wikipedia)
Egy másik leírás szerint:
A ma 13x7 méter alapterületű toronyszerű épület 18-29 méter magas volt egykor. Két vagy három emeletes lehetett. Csák Ugrin építtette 1140 körül. Várként emlegetik, valójában középkori főúri lakótorony volt.
A kőből épült vastagfalú torony a várúr családja menedékéül szolgált. A birtokos nemes személyzetének jó része a környező falvakban lakott.
Katonaság is szolgált az épületben, melynek falába emeletenként külön külön lezárható lépcsőt építettek.
Nevét a körülötte megtelepedő fazekasoktól, a gerencsérektől kapta. Valószínűleg a Vértes legrégebbi építménye: Szombathy Viktor leírása szerint igencsak pezsgő élet volt valaha a falai között.
Első említése 1231-ből való. Csák Miklós, Ugrin érsek testvére, ekkor kelt végrendeletében Lőrincz fiár a hagyja.
Két évszázadig volt királyi vadászterület, I. Lajos kedvelt vadászháza, melynek vonzerejét fokozta, a közeli halban gazdag Szépvíz-ér és Fekete-víz. 1346 és 1366 között több okiratot keltezett innen.
1366. december 6-án falai között tanácskoztak egy esetleges török elleni hadjáratról a Velencei Köztársaság követeivel.
A XV. század közepe táján kapta meg a Rozgonyi család, 1446-ban már az övék. 1466-ban várként írtak róla, ekkor - a Rozgonyiak többi dunántúli várához hasonlóan - az Újlakiaké volt. 1490 után Újlaki Lőrinc Bakócz Tamásnak és rokonainak, az Erdődieknek adta át.
A vár későbbi sorsát nem ismerjük. Valószínű, hogy Székesfehérvár, majd Csókakő várának elfoglalása, tehát 1544 után. pusztult el. Ma 2-3 m magas romjai és a vizesárok nyomai még láthatók.
Az ásatások, a feltárás azóta már elindult, erről korábban már írtunk - képekkel !
Fotók:Nagy Pál, 2014.
Sajnos, legutóbbi - 2018. kora ősz - látogatásomon szomorúan állapíthattam meg, hogy a látogatók egy része itt sem tiszteli a természetet és a feltárást végzők munkáját: sok volt a szétszórt szemét, az elkészült padok, asztalok egy része rongált...
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
