• SzeletBurkTegla
  • VizivilágHétkuti
  • Öreg Prés Étterem
  • GeszlerPince
  • hirdessen tatab

Rovatok:

Komárom-Esztergom megye Tatabánya Értékeink Emlékek és múlt a Vértes-Gerecse tövében: Felsőgalla 1. - történet, fekvés, legendák...
2019-01-15 12:12

Emlékek és múlt a Vértes-Gerecse tövében: Felsőgalla 1. - történet, fekvés, legendák...

|

Sokak előtt ismert, hogy Komárom-Esztergom "fővárosa" Tatabánya nem volt mindig megyeszékhely, de a legnagyobb település sem. Jelenlegi városszerkezetét is csak a 20. század közepén nyerte el, akkor egyesítettek több önálló települést. E községek (és a külterületek) múltjáról, történeti érdekességeiről már jóval kevesebben tudnak. Pedig sok érdekességet tartogatnak számunkra.: Felsőgalla - első rész

Felsőgalla (németül ObergallaTatabánya városrésze, a város három fő alapítótagjának egyike.

 

Lakossága a klasszikus településnek kb. 2500 fő. Felsőgalla még a mai napig is megőrizte falu-formáját, jól elkülönülő központtal rendelkezik.

 

A hajdani község sváb gyökerekkel rendelkezik, kéttannyelvű iskolával, nemzetiségi óvodával, művelődési házzal, plébánia hivatallal és újsággal büszkélkedhet. Hozzá tartozó gyümölcsös a Bódis-kert.

 

Itt található a Tatabánya Városi Levéltár, a Városi Könyvtár kihelyezett fiókja, valamint a tatabányai postahivatal.

 

 

Nevének eredete

 

 

A Galla név eredetére két magyarázat létezik. Az egyik alapján a település nevében a „galla” szó a magyar Gál személynévből eredeztethető, valószínűleg egyik földbirtokosáról kaphatta Alsógallával együtt a 13. században.

 

A másik alternatíva szerint a „galla” az eredetileg szláv eredetű galya szóból ered, amelynek jelentése a magyar nyelvben: "hegyi tisztás, erdőtlen, kopár hegy". Utóbbit látszik valószínűsíteni, hogy a települést jegyezték már a történelem során Felsow-Gallya néven is.

 

felső- előtag magyarázatául szolgálhat, hogy a település a ma szintén Tatabánya részét képező Alsógallához képest a mindkét egykori község területén átfolyó Galla-patak folyásiránya szerint feljebb terül el. A német név a magyar tükörfordítása.

 

 

 

(1842-ben állított német feliratú feszület a temetőben - forrás:wikipedia, fotó:Szeder László)

 

 

Fekvése

 

 

Felsőgalla a Gerecse és a Vértes közt elterülő Bódis- és Kálvária-hegy déli lejtőjére települt.

 

A Tatai-árok a település szomszédságában van, a Vértesben fekvőCsákányospuszta és Körtvélyespuszta is Felsőgallához tartozott. A hajdani falu legnagyobb vízfolyása a Galla-patak, aminek állandó vízhozamát egy vízmű biztosítja.

 

A Névtelen-patak a Piactér sarkánál táplálja. A falu fölé tornyosuló mészkőkúpon, a fenséges Kálvária-hegyen egy átjátszótorony magaslik, valamint az egykori kápolna maradványai, amelynek felújítása az új keresztúttal folyamatban áll.

 

Bódis-hegy és a Kálvária-hegy nyergét beépítették: Ez a Rózsadomb nevet viseli. A Bódis-hegy legmagasabb kúpján egy víztorony létesült, 302 m-en. A falu fölé magasodó hegyecskékről gyönyörű kilátás nyílik a Vértesre és Tatabányamás részeire.

 

Felsőgalla központja éppen a két hegy közti nyereg lejtőjére épült, itt a kezdődő emelkedőnek még nem sok hatása van. A városrész főutcája a Szent István út, a központban kapaszkodnak felfelé a kisebb, de még mindig fontos utcák: ilyen a Templom utca és a Dobó Katica utca. Néhány sikátor egészen a hegy lábához települt:

 

A Kinizsi Pál utca egyik szakaszán a hegy felőli oldalt függőleges, 30–40 m magas sziklafal jelenti.

 

 

 

(Hagyományos stílusban épült ház Felsőgallán, forrás:wikipedia - fotó:Szeder László)

 

 

 

A patak másik oldalán (ami egy lapályos rész) is van néhány utca. Nevezetes a már Hatostelephez tartozó Gábor Áron utca, ami történelmi nevén a "Szent János", itt működött a háború előtt számos felsőgallai zsidó üzlete, a boltoktól nyüzsgő utcában zsinagóga is állt, amit a II. világháború előtt, alatt és után leromboltak.

 

Ehhez a részhez sorolandó a Lustig köz és a Feketegyémánt utca is. Felsőgalla fekvése országos szinten is kivételes. "A legalkalmasabb a környező táj szépségeiben gazdag részeinek a meghódítására" – ahogyan a A Pallas nagy lexikona 1896-ban a kis falut jellemzi.

 

 

 

(A temető kapuja, forrás:wikipedia - fotó:Szeder László)

 

 

Története:

 

 

A település első említése a 13. századból való. A török korban – valószínűleg1529-ben – a magyar lakosságú falu teljesen kihalt. Felsőgallára és Alsógallára, valamint néhány szomszédos településre a 18. század elején – először 1733-ban (ekkor nem egészen százan) – német (és velük együtt zsidó) telepesek érkeztek.

 

A falu lakossága 1792-ben 842 fő volt, közülük mindegyikük német családnevű. A település ekkori elhelyezkedése máig vitatott dolog. Egyes kutatók szerint Alsógallával közösen a mai Mésztelepen, a jelenlegi faluközponttól északra helyezkedett el a közös falu.

 

A falu kedvező fekvésének köszönhetően jól fejlődött, ugyanis a híres Mészárosok útja éppen a községen haladt keresztül. 1854-ben építette Fogl Jánosa kálvária-hegyi kápolnát és a keresztutat, amihez érdekes legendák fűződnek(lásd még: Falusi legendák).

 

A második világháborúban az épületet lebombázták, a hozzá tartozó keresztút stációi pedig a közeli telepek vandál rombolóinak kitéve nem sokáig maradtak meg a hegyoldalon, a XX. század közepén sokukat megrongálták.

 

A községet 1884-ben érte el a Budapest-Komárom vasútvonal, ami elősegítette fejlődését.

 

A Rózsadombon található kőkereszt 1894-ből, a faluvégi 1899-ből való.

 

A község lakossága 1891-ben még csak 1299 fő, majd mindegyikük német és katolikus. 1896-ban már önálló vasútállomása, postahivatala és postatakarékpénztára is volt.

 

A településen a legnagyobb fejlődést a bányászat hozta. A századforduló elején építették a két kolóniát: Mésztelepet és a VI-os telepet.

 

 

Az Ófalu területén is tapasztalható volt a változás.

 

Olyannyira, hogy a háború előtt Felsőgalla a térség egyik legpolgárosodottabb települése, bár ez a minősítés nem annyira a sváb lakosságot érintette.

 

A házak között az újabb (polgári, századeleji) építészeti formák is megjelentek.

 

A fellendülést bizonyítja az is, hogy 1910-ben lakosainak száma már 9563 fő volt, amiből 6347 magyar, 2217 német és 367 szlovák volt, a többiek egyéb nemzetiségi csoporthoz tartoztak.

 

 

 

 

http://www.fortepan.hu/_photo/display/2464.jpg

(Felsőgalla vasútállomás - 1960-as évek eleje, kép: fortepan.hu)

 

 

 

1947-ben, amikor Tatabánya város kialakult a négy eddigi itt található községből, Felsőgallából, Alsógallából, Tatabánya községből (mai Óváros) ésBánhidából, a település elvesztette autonómiáját.

 

Az összevonás utáni első években Tatabánya központjaként működött, Felsőgallán volt a munkástanács is. Itt verték le 1956-ban - nagy tüntetés közepette - a vörös csillagot az épületről.

 

A faluban egészen a századfordulóig a német volt a beszélt nyelv. Ezen anyanyelvűek aránya a szinte teljes lakosságból mostanra nagyjából 200 főre csökkent, ebből a legtöbben 60 évesnél idősebbek.

 

A kisebbségi nyelv jelenleg háttérbe szorult, és az egészen biztos kihalás sorsára jutott, mivel az iskolában sem tanítják a sváb dialektust, csupán az irodalmi formának megfelelő Hochdeutschot.

 

A német nyelvet tudók aránya ma már inkább az iskolázottságtól függ, és nem is nemzetiségi kérdés. A svábok száma egyre inkább csökken, ezzel szemben egyre több a betelepülő cigány.

 

Német anyanyelvűek már nem születnek a településen. Az asszimilációt fokozza a német nemzeti öntudat hanyatlása.

 

Többek szerint a helyi sváb kultúra komoly veszélybe kerül a Bódis-hegyre tervezett lakópark által. A beruházásról tartott referendumon mégis a lakópark diadalmaskodott.[forrás?]

 

 

 

 

(Világháborús emlékmű a Szabadság téren, forrás:wikipedia - fotó:Szeder László)

 

 

Falusi legendák

 

 

A legelterjedtebb felsőgallai legenda a kálvária-hegyi kápolna építéséről keletkezett. Azonban a monda két alakban is ismert.

 

Az általánosabb verzió szerint Fogl János, falubeli lakos esténként fényes csillagot látott a hegyen. Felkereste azt, majd pedig kincseket talált.

 

Hálából az Istennek kápolnát és hozzá tartozó keresztutat építtetett – a kincsekből – a hegyen.

 

A másik változat úgy szól, hogy amikor az 1848-49-es szabadságharcot leverni igyekvő osztrák katonák a faluban áthaladtak, kincseik egy részének megőrzésétFogl Jánosra bízták.

 

Azonban nem jelentkeztek éveken keresztül a becses értékekért, és ebből az új tulajdonos kápolnát építtetett a falunak.   (forrás:wikipedia)

 

 

 

(Szent István mellszobra Felsőgallán (Varkoly László szobrászművész alkotása, forrás:wikipedia - fotó:Szeder László)

 

 

 

 

 




 


Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
  • KormendiSirko
  • Palló
  • Cserépkályha
  • Jobb hirdessen