• SzeletBurkTegla
  • VizivilágHétkuti
  • Öreg Prés Étterem
  • GeszlerPince
  • hirdessen tatab

Rovatok:

Komárom-Esztergom megye Tatabánya Magazin Ismeri Tatabánya környékét? A volt járási székhely gazdag története, a kocsi hazája: Kocs
2019-02-12 16:38

Ismeri Tatabánya környékét? A volt járási székhely gazdag története, a kocsi hazája: Kocs

|

(Légifotó - forrás:wikipedia, fotó:Civertan)
Sokan, sokfelé járunk országban, világban, és gyakran elmegyünk szűkebb-tágabb környezetünk látnivalói mellett. Ha magunkba nézünk, bizony be kell vallanunk, alig tudunk valamit a 20-30 km-en belüli településekről is...

Kocs község Komárom-Esztergom megyében, a Tatai járásban fekszik.

 

Fekvése

 

A bársonyosi dombvidéken a megye középső részén helyezkedik el a Kisalföld keleti szegélyénél.

 

A Tata-Győr közúton Tatától 9 km-re található. Megközelíthető: autóval az M1-es autópályáról vagy a 100. számú közútról, a tatai leágazástól 9 km-re. Vasúton Tata vasútállomástól, autóbusz átszállással.

 

 

 

 

 

Kocs látképe a katolikus templom mellől - forrás:wikipedia, fotó: Kossuthzsuzsa

 

 

Nevének eredete

 

Neve személynév eredetű. Az Árpád-kori Koch, Kocs, Kos személynévből ered. A település nevét egykori Koch (Kos) nevű tulajdonosáról kapta.

 

 

Természeti környezet

 

Természeti környezete nagyon sokszínű. Földrajzilag már a Kisalföld-höz tartozik,annak homoktáj részletébe.

 

Határának délről északi irányba elnyúló, egyre jobban ellaposodó dombjait lösztakaró borítja.

 

A község tengerszint feletti átlagos magassága 112-158 méter. Legmagasabban fekvő része a falutól keletre fekvő Haraszt 222 m-rel, majd a Látóhegy 218, a Sashegy 208, a Halom 197 méterrel követi.

 

Éghajlat, hőmérséklet

 

A falu éves középhőmérséklete: 10,5°C, a januári középhőmérséklet -1,4°C, a júliusi 20,5°C. Az évi napfénytartam 2100 óra. Az éves csapadék mennyiség 570 mm, az uralkodó széljárás északnyugati.

 

 

 

 

 

Ivókút a főtéren- forrás:wikipedia, fotó:Szeder László

 

 

Története

 

Régészeti kutatások alapján tudjuk, hogy a település már a bronzkorban is lakott hely volt. Okleveles említése először 1237-ben történik meg Ruch, Kuch formában. A hagyomány szerint a helyi bognárok által készített kocsi szekér a községről, Kocsról (németül: kutsche, angolul: coach franciául: cocher) kapta a nevét. Számos változata létezik: hintó konflis fiáker formájában.

 

 

Középkor

 

Kocs első említése írásos alakban 1267-ben a szomszédos Tömörd (Temird) határleírásánál szerepel Ruch alakban, de egyes írásos említésekor Kuch, KWCH, Koch, Kocs -ként is előfordult.

 

1325-ben Kocsi Fekete Pál (Paul Niger de KWCH) birtokos Kocson. Lánya Margit a Kocstól északkeletre fekvő (mára már elpusztult, Baj Határában feküdt.) Haláp falu birtokosának,

 

Halápi Olivérnek a felesége. Ugyanez időben van szó az oklevelekben Kocsi Fekete Pál birtokának felosztásáról, mi szerint felét gyermekeire; fiára Lőrinczre, és lányára Margitra, s unokájára Halápi Jánosra hagyja.

 

Kocs Károly Róbert korában

 

A Budáról Bécsbe menő országút Komáromot és Székesfehérvárt összekötő régi római út keresztezésében fekvő település forgalmas csomópontjában fekvő Kocson már ekkor lóváltó állomás is működött, és híres volt szekérkészítő iparosairól is. 1332-ben a falu már királyi birtok volt,

 

Károly Róbert király ekkor (Csór nemzetségbeli) Péter fia Tamás csókakői és gesztesi várnagynak, későbbi lovászmesterének adományozta a települést vámjával együtt: az 1330. őszi Havasalföldi hadjárata során – a király és serege ellen Bazarab vajda cselszövésekor – Csór Tamásnak a király megmentése során tanúsított hősies magatartása jutalmául (Magyar Nemzet Története): Csór Tamás, Csór Péter fia a menekülő királynak, "kinek lova a fáradtságtól már makacskodni kezdett" átadta saját lovát, hogy a király életét megmentse.

 

 

 

 

Erzsébet és Albert herceg mennyegzői kocsijából megmaradt felső rész, mely szíjakon, vagy láncon függő kocsiszekrény, tehát hintó (hintáló szekér) volt. - forrás:wikipedia - Kossuthzs

 

 

 

Károly Róbert idejéből, valamint Csór Tamás Kocson való birtokossága idejéből való a hintó (currus mobilis) első említése is; Küküllei János leírásában mint szemtanú írta le a király temetési hintóját 1342-ben, mely járművet már ekkor magyar ingó szekér, ingó, hintáló szekér néven írtak le.

 

 

1343-ban Károly Róbert király özvegye, Erzsébet királyné Nápolyba való utazásakor említették a korabeli feljegyzések a 4-ló húzta hintót, majd még ez évben Nagy Lajos király anyjának Nápolyból Rómába való útja leírásában olvashatunk a 6 ló húzta hintón (currus mobilison) való utazásáról. Nagy Lajos 1372-ben kelt levelében már szerepelt a szijakon függő szekér: Post ipsam curram pendentem transmittere. 1386-ban, Nagy Lajos halála után már mindkét jármű; a szekér és a hintó is szerepel Erzsébet és Mária királynék utazásakor, mikor a Garaiak kíséretében Budáról Dzsakovárra utaztak.

 

 

1414 után Kocs már a losonci Bánffy család, Losonczi László bán fiának Dénesnek birtokaként található az évtized végéig; Losonczy Dénes felesége Genyő János komáromi és krasznai főispán Anna nevű leánya lett, kivel házassága révén a Valkóvári uradalmat kapta. Losonczy Dénes Nagy Lajos király leányának Mária királynőnek udvarában nevelkedett, ki később Zsigmond király felesége lett.

 

Kocs Zsigmond király korában

 

1421-ben Kocs falut Zsigmond király Hunyad váráért a későbbi Bánffyhunyad) elcserélte a Losonczy-Bánffy családdal.

 

1421. július 23-án kelt oklevelében Zsigmond király a vasvári káptalan által Kocs és Teke-Földe birtokába iktattatja be a Kocsy családot: annak Pergint, Imre és András nevű tagjait, innen a család az adományos nemzetségek sorába lépett.

 

Ugyancsak 1421-ben kapták még Zsigmond királytól a Kocsi család tagjai közül Pál Vas megyében Olad és Si(j)e részeit; András királyi udvarnok érdemeiért és a Zala megyei Újbécs (Új-Bécs) faluért cserébe Kónyadobroncza (Kónya-Dobroncza) és Pet nevű pusztákat, melyek előbb az örökös nélkül elhalt Kónyadobronczai, majd a -Sitkei családé voltak, majd e birtokok helyett a szintén örökös nélkül elhalt Keszeg Mihály birtokát Mihályfalvát (Keszegmihályfalvát) Veszprém megyében.

 

Kocs falu szekérkészítői ekkor készítették el Zsigmond király leánya Erzsébet és V. Albert osztrák herceg"mennyegzői szekerét" mely egy szíjakon függő fedett ekhós, úgynevezett hintálló szekér, vagyis röviden hintó volt.


A menyegzői szekér megmaradt felső kocsiszekrénye a jegyespár címereivel díszítve máig megtekinthető a Graz-i múzeumban.

 

Erzsébet és Albert esküvője 1421. szeptember 28-án volt Pozsony-ban.

 

1432-ben királyi birtok, ekkor Zsigmond király Hédervári Lőrinc királyi lovászmesternek adományozta Kocsot, mely Hédervári Lőrinc birtoka maradt egészen haláláig, utána fiai; II. Imre és VI. Miklós örökölték, később Hunyadi Mátyás király és fia Corvin János tulajdona lett.

 

 

Kocs Hunyadi Mátyás korában

 

1400-as évek közepén, Hunyadi Mátyás idejében Kocs községet átszelő Budát Béccsel összekötő főút mellett készítették el a falu szekérkészítő mesterei azt a könnyű, több addig nem használt újítással felszerelt 3-ló húzta kocsiszekeret, amely a település nevét világhírűvé tette, s máig innen neveznek kocsinak szinte minden 4-kerekű járművet

 

A kocsi szekérkészítő mesterek pedig szétszéledtek az akkori Magyarország területén, tudásukat kamatoztatva készült aztán szerte Magyarországon, Erdély-ben és Európában a könnyű kocsi utazószekér.

 

1491-től egy ideig újra a Héderváriaké.

 

1516- és 1520 körül Enyingi Török Bálint tulajdona

 

1520 tól a Héderváriak szerzik vissza

 

Török idők

 

1526-ig Batthyány Benedek-nek zálogosítja el a Hédervári család.

 

1553-tól a Bakith család, Bakith Pál és testvérei kaptak rá királyi adományt.

 

1600-as évek elejéig újból az Enyingi Török család-é.

 

1594-ben Szinán Pasa Tatáról Győr felé vonulva 200.000-es seregével több falut, köztük Kocsot is felégeti, a menekülő lakosságot pedig lemészárolta. E gyászos esemény után a falu majd egy évtizedig lakatlan volt.

 

1612-ben birtokosa, Enyingi Török István az elpusztult falut telepesekkel népesítette újra.

 

1622-ben a Nyáry család-é, Nyáry Miklós birtoka.

 

1643-ban Zichy István, 1659-ben (Somodori és Szomori) Pázmándy János a birtokosa.

 

1683-ban Kara Musztafa 250.000-fős serege Bécs-ből a budai úton vonulva az útjába eső falvakat, köztük Kocsot is porrá égette, lakóit rabláncra fűzve magával hurcolta.

 

Az esemény emlékét őrzi máig is a falu határában az ugynevezett Sírók hídja, ugyanis a falun átvonuló tatárok elől a lakosság egy része a közeli nádasokba menekült, de ezt a tatárok felgyújtották, és az összefogdosott lakosságot e hídon keresztül rabláncra fűzve vitték el a településről.

 

A lakosságában megtizedelt falu újranépesítése érdekében Zichy István Kocs zálogos földesura felhívására, nagy adókedvezményt ígérve felvidékről (Pozsony, Nyitra és Bars megyékből) telepített családokat a községbe.

 

1693-as összeíráskor újra a Zichy családé. Ekkor már református lelkészének nevét is említettékk Komáromi Pál személyében.

 

Még több róla, a későbbi korokból is ITT - SOK KÉPPPEL, ÉRDEKESSÉGEKKEL, LÁTNIVALÓKKAL!

 

 

forrás:wikipedia

 

 

 

A Kocsimúzeum épülete Kocson


Kocsimúzeum - forrás:wikipedia, fotó:Szeder László

 

 

 

 


Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
  • KormendiSirko
  • Palló
  • Cserépkályha
  • Jobb hirdessen