A kényelmes buszban gyorsan telt az idő és úgy tűnt hogy az idő is barátságosabbra fordul. A program első részében Veszprémbe látogatott a csapat, ahol egy képzett és kedves idegenvezető hölgy vezette végig a társaságot a történelmi helyeken.
Veszprém a Közép-Dunántúli régióban, a Bakonyhoz és a Balatonhoz közel fekvő egyetemi város, a Királynék városa. Veszprém Magyarország legmagasabban fekvő megyeszékhelye, a Séd patakot övező dombokon és völgyekben helyezkedik el.
Mint megtudtuk Veszprém már a bronzkorban lakott volt. A X. században tovább növekedett a város központi, stratégiai szerepe. Nehezen bevehető várnak és fejedelmi székhelynek tartották. Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le Koppány seregeit. A település volt az első püspöki székhely az országban.
A tatárjárás idején a Veszprémi vár sikeresen ellenállt a mongol seregeknek, a török időkben viszont a vidék elnéptelenedett a település. A 18–19. században a város kereskedelmi központtá vált, lakossága folyamatosan növekedett. A második világháború pusztításai után az 1950-es években az iparosítás folytatódott. Veszprém 1990-ben megyei jogú várossá vált
A katolikus egyház a mai napig meghatározó Veszprém életében, hiszen a város 1993 óta érseki székhely.
A belváros északnyugati részén, egy 40 méter magas dolomitsziklán helyezkedik el az egyetlen utcából álló vár. Délebbre a város hagyományos központja, egykori nagyobbik piactere, a 19. századi–20. század eleji polgárházakkal szegélyezett Óváros tér, a Ranolder tér és a Szabadság tér, majd a Színházkert található.
A veszprémi vár DNy-i végén emelkedik a vár egyetlen tornya, a 48 méter magas Tűztorony. A torony törtkőből falazott, hengeres része feltehetően középkori, de pontos építési idejét nem ismerjük. A torony alapozása a Várhegy előtti tér szintjén nyugszik, bejárata viszont az alapozástól több méter magasan, a vár belseje felől nyílik.
Az utánozhatatlan hangulatú veszprémi várnegyed ékessége Szent István és Gizella szobra, Ispánki József első köztéri alkotása. A vár főutcájának végén kialakított kilátóteraszról a sziklás Benedek-hegyet, a vár alatti kanyargós utcákat, régi és új házakat, a Sédet és a viadukt ívét látjuk – hátteret a szobornak pedig a távolba vesző, kéklő Bakony nyújt. 
A sok látnivaló után jól esett az ebéd egy közeli vendéglőben majd következett Tihany. Ott egy kellemes sétát tett a csoport majd a félsziget nevezetes apátságába vezetett az út ahol időutazást tettünk miközben meghallgattuk az apátság történetét.
I. András király (1046–1060) Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére maga és családja lelki üdvéért alapította a tihanyi monostort. Az alapító levelet I.András magyar király adta ki adta ki, és valószínűleg Miklós püspök fogalmazta. Az uralkodó Tihanyba bencés szerzeteseket telepített le, akiknek templomot és kolostort építtetett a Tihanyi félsziget kimagasló pontján. Az alapítás tényét, a javak átadását erősíti meg az a hártyára írt oklevél, amelyet a Pannonhalmi Bencés Apátságban őriznek a mai napig.
Az épületbejárást egy érdekes, az apátság történetéről szóló filmmel vette kezdetét. Ebből tudtuk meg például, hogy századokkal ezelőtt a Tihanyi-félsziget még sziget volt, a tó vízszintje ugyanis 6-7 méterrel volt magasabb a jelenleginél. Hogy milyen volt az 1055-ben alapított, eredeti templom, arról keveset tudunk, annyi bizonyos csak, hogy a mainál nem volt nagyobb, és az egyetlen, ami megmaradt belőle az az I. András sírját is őrző altemplom, melynek Balaton-felvidékről származó vörös homokkő oszlopai az alapítással egyidősek. Az apátság 1055-ből származó alapítólevelének eredetijét Pannonhalmán őrzik, Tihanyban a 954 éves, állatbőrre íródott irat másolata látható. A főleg latin nyelven íródott okmányban közel hatvan magyar kifejezés is olvasható. Rajta található szórvány nyelvemlékünk legismertebb, a Fehérvárra menő hadi útról szóló mondata is. Az alapítólevélen a király keze nyoma is ott van, mivel azonban írni nem tudott, aláírása helyett egy kis vonással hitelesítette az okmányt.
I. Andrást 1060-ban itt temették el, a síremléket fedő fehér mészkő az eredeti sír része volt. A királyi sírt a török időkben sem dúlták fel, akkoriban egyébként az apátság végvárként funkcionált, a templomrész fegyverraktár volt. A szerzetesek 1534-ben hagyták el a monostort, helyüket a 17. századig katonák vették át.
Még sok érdekes ismerettel gazdagodtunk majd kellőképpen elfáradva utaztunk hazáig Budaörsig egy jól szervezett nagyon szép kirándulást hagyva hátunk mögött.
Major Edit
