György egy ötgyermekes család utolsó fiaként jött a világra Budaörsön, a Mester utcában. Édesapja Müller Antal pallér volt – ma úgy mondhatnánk, hogy építésvezető – Budapesten. Édesanyja Dierhold Anna a háztartást vezette és a családi szőlőt művelte. A szülők jó nevelést biztosítottak fiaiknak. Gyuri – a legkisebb, miután elvégezte az elemit (általánost) egy kereskedelmi iskolában leérettségizett. 1937-42-ig a Technikai Egyetemen agráripari tanulmányokat folytatott, agrármérnökként diplomázott. Egy szemesztert elvégzett a pedagógiai szakon is. A tanulmányi ideje alatt a Földművelésügyi Minisztériumban gyakornokoskodott. Az államvizsga után növényvédelmi inspektor (felügyelő, ellenőr) lett Pest megyében.
A szépen ívelő pályát, sok sorstársához hasonlóan derékba törte a háború. Behívták katonának, orosz fogságba került. Akkor már házasságban élt Ébner Máriával, az utolsó budaörsi bíró lányával. A családja aggódva várta hazatérését, ami két év múlva megtörtént.
1947-ben az utolsó kitelepítési hullámban családjával együtt osztozott sorstársaival az elűzetésben. Az úgynevezett „orosz zónába” vitték, az egykori NDK területére. Nehéz egzisztenciális helyzetbe került az akkor már kétgyermekes család. Müller György egy állattartó gazdaságban először állatgondozói állást kapott. Azután két évig a Grossenhain-Sachsen megyeházán szaktudására alapozva a földműveléssel kapcsolatos tervosztály vezetésével bízták meg. Később egy kutatóintézet élén a burgonyanemesítésben ért el sikereket. Tanácsára a berlini Humbold Egyetemen megalakult a mikrobiológiai részleg. 1955-től az egyetem igazgatóhelyettese, majd három évre rá a lipcsei (Karl Marx) egyetem professzora lett. Szakkönyvet írt, tudományos cikkeket publikált. A talajfertőzéses betegségeivel, higiénés témákkal is foglalkozott. Előadásokat tartott külföldi egyetemeken, többek között Párizsban, Bécsben, Amszterdamban, Tokióban, Új-Delhiben, Ulánbátorban, jó néhány dél-amerikai fővárosban és a „keleti blokk” összes államában. 1966-ban a kolumbiai Bogota, 1967-ben Kijev, 1971-ben Halle, 1983-ban Keszthely egyeteme választotta díszdoktorává.
A lipcsei egyetem
Életrajzi adatok
- 1953-ban doktori fokozat a berlini Humboldt Egyetemen.
- 1956 Talajtudományi habilitáció a berlini Humboldt Egyetemen.
Az értekezés címe: 24 takarmánynövényfaj talajorganizmusainak kölcsönhatásainak vizsgálata. - Tudományos karrier
• 1958-1961 professzor, talajtani oktatói pozícióval a lipcsei egyetem mezőgazdasági karán.
• 1961-1969 egyetemi tanár, teljes talajtani és mikrobiológiai oktatói pozícióval , később tanszékkel a Lipcsei Egyetem mezőgazdasági karán.
• 1969-1983 professzor talajtani és mikrobiológiai tanszékkel a Halle-Wittenbergi Egyetemen
• 1962-1963 a Lipcsei Egyetem Mezőgazdasági Karának dékánja
• 1963-1967 a lipcsei egyetem rektora
Kiegészítés:
• 1942–47-ben a budapesti Földművelésügyi Minisztérium növényvédelemért felelős vezetője
• 1944-ben katonai szolgálatba sorolás, majd szovjet hadifogoly
• 1947-ben Németországba menekült a családjával. Itt dolgozott, mint szászországi kerületi szintű agrártervezési osztályvezető.
• 1950 tudományos asszisztens Münchebergben, a központi kutatóintézetben, majd a burgonyatermesztési osztály vezetője, 1952-ben a szántóföldi és növénytermesztési intézetének vezetője, 1955-ben ott igazgatóhelyettes.
• 1958–69 a lipcsei Talajtani és Mikrobiológiai Intézet igazgatója
• díszdoktor (Dr. h. C. Mult.) A kolumbiai INNCA Egyetemen (1966), a kijevi Schwetschenko Egyetemen (1967), a Hallley Martin Luther Egyetemen (1971) és a Magyar Agráregyetemen (1981)
• Díjak: Országos díj III. Osztály (1967), az NDK kitüntetett egyetemi tanára (1980)
• 1975-83 a Hallei Egyetem Mezőgazdasági Karának dékánja
• 1975-84 az MHF Berlin (kelet) egyetemi tanácsának tagja
Életcélja volt és a szívén viselte, hogy az ifjúság fejlődjön a tudományban. 1986-ban felvették a Magyar Tudományos Akadémia külsős tagjainak sorába a következő ajánlással: „Georg Müller a talajtermékenységi – különösképpen a talajbiológiai – kutatások nemzetközileg elismert szaktekintélye. Publikációi világszerte nagyra értékeltek. Kiemelkedő ezek közül az 1965-ben megjelent „Bodenbiologie” című monográfia, amely a tudományterület eddigi eredményeinek egyik legszínvonalasabb összefoglaló kézikönyve. Tudományos tevékenységéért 1966-ban Állami Díjat kapott az NDK-ban. Hosszú ideig volt elnöke a Nemzetközi Talajtani Társaság Talajbiológiai Szakosztályának. 1974-78-ig pedig a Nemzetközi Talajtani Társaság Bizottságának. A „Zentralblatt für Mikrobiologie” című nagytekintélyű folyóirat főszerkesztője, a hallei Luther Marton Egyetem tanára. Müller professzor sokoldalúan elősegítette a magyar – keletnémet tudományos kapcsolatok fejlesztését, különös mezőgazdasági kutatások kialakítását. Rendszeres résztvevője a magyarországi talajbiológiai, a „Georgikon Napok”-nak, és más tudományos rendezvénynek.”
Közismert volt segítőkészsége, vendégszeretete. Ha egy diák, vagy szakember Magyarországról, főleg, ha Budaörsről érkezett, szívélyes vendéglátásban részesült a Müller családnál.
Amíg egészségi állapota lehetővé tette, minden évben jött szeretett szülőföldjére, Budaörsre. Olyankor a barátait, rokonait éppen olyan őszinte szeretettel kereste fel, mintha nem is egy világhírű professzor érkezne, hanem a „régi budaörsi fiú”.
Sírja a lipcsei temetőben.
s.k.
