A helybéli , lelkes idegenvezető már várta a csoportunkat. A Szapáry utcán vezetett végig.(A névadó Gróf Szapáry Gyula országgyűlési képviselő, tárnokmester, miniszterelnök, 1832-1905)
Ez a sugárút kétszáz évvel ezelőtt még a város külterületének számított. Aztán hamarosan a Tiszán malmokat működtető, tehetős molnárok kedvenc lakóhelye lett. Ezért is kaphatta először a Molnár utca nevet. Virágzása a XIX. század vége felé, immár Szapáry utca korában kezdődött, amikor sorra húzták fel azok a paloták, amelyek ma is meghatározzák az arculatát.
A szecessziós, az eklektikus, a neobarokk, a klasszicista építészek „keze-nyoma” látható a szépen felújított épületeken.
Idegenvezetőnktől a házak sorsát is megtudtuk. Talán az egyik legérdekesebb a 19. számú épület, amelyet egy gazdag kereskedő család építtetett, őket elsodorta a 2. világháború vihara. Majd a Gestapo főhadiszállása lett, később a Szovjet-magyar kultúra háza, a rendszerváltás előtt a Hazafias Népfront rendezkedett be. Napjainkban Civil közösségi házként használják, tartalmas programoknak helyet adva.
A város fejlődéséhez jelentősen hozzájárult az ország második vasútvonala, a Pest – Szolnok vasútvonal 1845. május 26-án megkezdett építésével.
Szolnok testvérvárosa az észt főváros – Tallinn. Egy lakónegyedet nevezetek el róla, és Tallinnban ugyancsak található Szolnok kerület.
Megtekintettük az 1898-ban épített zsinagógát, amely napjainkban a szolnoki Művésztelep állandó és időszakos kiállításainak ad otthont.
A Szentháromság téren áll a szolnoki születésű mártírhalált halt szalézi szerzetes Boldog Sándor István szobra.1950-ben az állam betiltotta a szerzetesrendek működését, az erőszakos feloszlatás a szalézi rendet is érintette. Sándor István kezdetben sekrestyésként tudott elhelyezkedni, de emellett tovább folytatta – immár illegalitásban – az ifjúsággal való foglalkozást: kirándulásokat, magánlakásokban összejöveteleket szervezett, és hittant tanított. Ez a tette államellenes cselekedetnek minősült, ezért kivégezték. 2013-ban boldoggá avatták.
Még számos érdekes látnivalót érintettünk, majd kiértünk a Tisza partjára. Idegenvezetőnk elmondta, hogy a folyó óriási hatással volt az itt élők életére. A termőföldek terményeinek elszállítása a kereskedelmet növelte, a búza a vízimolnároknak adott munkát. Malmok, raktárak épültek, fellendült a faipar.
A 2012-ben kormányzati segítséggel megemelt gát védi a várost az árvizektől, a kiépített sétány a helyiek kedvence.
Itt láthattuk a 2011-ben felállított Országzászlót, amelyre a Szolnokért Egyesület kezdeményezésére, közadakozásból gyűlt össze a pénz a nyolc méter magasan lengő, nyolc négyzetméteres lobogóra.
A közelben egy bájos szobor emlékezetet a tiszavirágzásra, ami nemrégiben zajlott le. Varga Gábor szobrász Tiszavirágpár című alkotása egy kérészlányt és egy kérészfiút ábrázol.
Elsétáltunk és megpihentünk a pompás Rózsakertben. A hatalmas területen elhelyezkedő park a szolnokiak és az idelátogatók közkedvelt pihenőhelyévé vált. Csodás élmény volt sétálni a gyönyörű, színpompás virágok között.
Délutáni programunk a Repülőgép Múzeumban folytatódott. Hivatalos nevén – a RepTár Szolnoki Repülőmúzeum egyedülálló repüléstörténeti kiállítóhely Kelet-Európában.Vadászrepülők, drónok és helikopterek, valamint szimulátorok sokaságát mutatta be nagy tudású idegenvezetőnk.
Egy rozsdás roncsot érdemes megemlíteni, amely a világháború hideg telén belezuhant a Balatonba. A Messerschmitt gépet halászok találták meg. Hogy a pilótákkal mi történt, arról nem maradt fent információ.
A kora-esti órákban értünk haza Budaörsre, fáradtan , de élményekkel telve.
Köszönjük Frank Anikónak és Istvánnak a szervezést.
Fotó: Nanna
s.k.
