„Amit az Egyház előír, azt a nép szigorúan betartja, de a vallás szabta keretet a néphit színes elemeivel egészíti ki.
A gazda nem csak saját erejére építhet. Verejtékes munkáját könnyen megsemmisíthetik az elemi csapások. Minden Istentől függ, mindent neki köszönhet. Áldását csak úgy biztosíthatja magának, ha istenfélő életet él.
Nincs az a ház, ahol a Szentírást, a szentek életét, imakönyvet, vallásos folyóiratot ne találna az ember. A könyveket adventkor, nagyböjtben és télen, amikor szünetel a munka, gyakran forgatják, elsősorban az idősek.
A Paradestube-ban, (parádés szoba vagy tisztaszoba) találhatók a család számára legbecsesebb tárgyak. A házi oltár gazdagon hímzett terítővel letakart sublót. Rajta feszület, szobrok, emléktárgyak, imakönyv. Az ajtó közelében a falon találjuk a fémből vagy porcelánból készült szenteltvíztartót (Waichkriigl), rajta rózsafüzérek függnek, sokszor tíznél is több. Emlékek ezek egy-egy messzi zarándokútról.
A házi áldást bekeretezve az ajtó fölé akasztják.
Különböző szentképek díszítik a szobát, a hálószoba ágyai fölött mindenképp megtaláljuk, Krisztus, Szűz Mária, vagy a Szent Család képét.
A reggeli harangszót meghallva, a vallásos ember imára kulcsolja a kezét és elmondja az Úrangyala imádságot.
Reggelente az anya megszórja szenteltvízzel a gyerekeket. ’ Ich besprenge dich mit dem rosenfarbigen Blut unseres Herrn Jesu Christi.’ (Megszórlak Urunk Jézus Krisztus rózsaszínű vérével)
A gyermekeket világra jöttük után 2-3 nap múlva megkeresztelik, majd elsőáldozók lesznek és bérmálkoznak.
Mielőtt a szekér kigördül az udvarról, a gazda három keresztet rajzol az ostornyéllel a lovak elé, hogy balszerencse ne érje őket az úton.
Ebéd előtt és után asztali áldást mond a család. Mielőtt a kenyeret megszegnék, a családfő három keresztet karcol rá a kés hegyével.
Az estharang szó a nap végét jelzi. Ha a gyerekek ásítoznak, az anya kereszttel jelöli meg az ajkukat. A napot imával zárják, szenteltvizet vesznek és nyugovóra térnek.”
Január harmadik vasárnapján ünneplik a Vallások Világnapját. Mert már ilyen világnap is van. Ezt olvasva elkerülhetetlen, hogy azokra az embertársainkra gondoljunk, akiket üldöznek a hitük miatt. Sokuknak még az élete is veszélyben van.
s.k.
Fotó: a Heimatmuseum fotótárából és Kruck János gyűjteményéből
