A Déli sark meghódítása

2024-07-13 | Budaörs
A XX. század első évtizedében versenyfutás indult, hogy a kutatók megtalálják a Föld legzordabb régióiban a legészakabbi és legdélebbi pontot és az oda vezető utat. A déli sark meghódításáért folytatott gigászi versenyfutást végül Amundsen jobban szervezett expedíciója nyerte meg, az angol Scott és társai sajnos az életükkel fizettek Scott hibás döntéseiért.

Cikkem  Norvégiában tett utazásunk egyik kiemelkedő élményéről szól. A fővárosban  Oslóban a Fram múzeumban tettünk egy több órás „kirándulást  ahol a pincétől a padlásig bejárhattuk azt a legendás skunert,amivel annak idején Amundsen, norvég sarkkutató hódította meg a Déli sarkot,majd találta meg az Észak-Nyugati átjárót.

A XIX. század második felének és a rákövetkezendő évtizedek igazi celebjei a felfedezők voltak, marcona, de nagy tudású férfiak, akik a technika és a tudomány új vívmányait kihasználva, de a korábbi idők rengeteg tapasztalatát is hasznosítva vágtak neki az ismeretlennek. Ők tárták fel az utolsó fehér foltokat a térképen, dicsőséget hozva hazájukra és legfőképpen önmagukra. Az akkor felnövő kisfiúk mind olyanok akartak lenni, mint Stanley, Livingstone, Scott, Nansen és mások. vagy olyan, mint a norvég Roald Amundsen, aki szintén kora példaképeit követve vágott neki a zord sarkvidéknek.

A XX. század első évtizedében versenyfutás indult, hogy a kutatók megtalálják a Föld legzordabb régióiban a legészakabbi és legdélebbi pontot és az oda vezető utat.

Igazi világhírnévre Amundsen 1910-1912-es déli sarki expedíciója során tett szert.. Amundsen a Frammal jutott el az Antarktiszig, a Fram  volt az expedíció bázishajója. A déli sark meghódításáért folytatott gigászi versenyfutást végül Amundsen jobban szervezett expedíciója nyerte meg, Scott és társai sajnos az életükkel fizettek Scott hibás döntéseiért.

A Fram az I. világháborúban is szolgált, majd a 20-as évek végén restaurálták, végül 1935-ben a Fram elnyerte méltó, végső nyughelyét Oslóban a Bygdøy-félsziget csúcsán. A Fram hossza 39 m, szélessége, 10 m, merülése 4,6m, súlya 408 tonna. A múzeumban a hajón kívül megnézhetjük a Fram expedíciók történetét, a kutatók további expedícióinak és életüknek történetét, személyes tárgyaikat stb..Amundsen 1911 decemberében a világon elsőként érte el a Déli-sarkot, több héttel megelőzve a modern felszereléssel, de kevés tapasztalattal ellátott brit vetélytársát. Scott halála ugyan nem Amundsen lelkén száradt, útjának hiábavalósága azonban igen, hiszen a norvég titokban indult útjára, ezzel jókora előnyre téve szert, és az sem segített a helyzeten, hogy ahelyett, hogy együttérzését fejezte volna ki, mindenkinek az angol felfedező vélt vagy valós hibáit emlegette fel. Az viszont tény, hogy a norvég mindent tudott a sarkvidékről, szívta magába a tudást, és rendszerint a legjobb döntéseket hozta, hiszen csak így érhette el célját, A Déli-sark csak az első állomás volt a számára.

Amundsen lediplomázott tengerészkapitányként, és 1903-ban belevágott első nagyszabású expedíciójába, az évszázadok óta keresett Északnyugati átjáró felkutatásába. Az expedícióra nagy összegű kölcsönöket vett fel, végül – hitelezői elől menekülve – titokban kellett elhagynia Oslo kikötőjét. Negyvenhét tonnás Gjøa nevű hajóján, hattagú legénységével Grönland nyugati részétől indulva a Lancester-szorostól a Peel- és Franklin-szoroson át eljutott a Kanadától északra fekvő Vilmos-király szigetig. A szigetet keletről kerülték meg, és két telet töltöttek egy öbölben a délkeleti partoknál. Méréseket végeztek az északi mágneses sark környékén, és megismerkedtek az eszkimók kultúrájával is, hasznos néprajzi ismeretekkel gazdagodtak. 1905-ben indultak tovább, a kanadai szigetvilágból kiérve azonban a hajójuk befagyott. A következő évben sikerült megérkezniük Alaszka partjaihoz – a héttagú legénységből hatan élték túl a megpróbáltatásokat. Amundsent, aki elsőként hajózott keresztül az Északnyugati átjárón (egyben megállapította, hogy az átjárónak semmilyen gyakorlati haszna nincs), hősként ünnepelték hazájában.

Amundsent ezt követően az Északi-sark meghódításának vágya hajtotta. Erre a célra megszerezte Nansen régi hajóját, a Framot, mellyel 1910 júniusában vágott neki az útnak. Indulás előtt azonban tudomására jutott, hogy megelőzték: az amerikai Robert Peary elérte az Északi-sarkot. Azt is megtudta, hogy a brit felfedező, Robert Falcon Scott a Déli-sarkra indított expedíciót. Ekkor úgy határozott, inkább ő is az Antarktisz felé veszi az irányt. Mivel attól tartott, hogy hitelezői nem adnának neki pénzt és Nansen sem bocsátaná rendelkezésére a hajóját, ha tudnák, mire készül, még a saját legénysége előtt is titokban tartotta az útirányváltozást. A Fram már Madeiránál járt, amikor Amundsen közölte társaival az új úti célt, mellyel mindenki egyetértett. Ekkor táviratozott Scottnak is, hogy közölje vele, mire készül. A brit sarkkutatót Melbourne-ben horgonyozva érte az üzenet: naplója szerint lesújtotta a hír.

1912. március 29-én Robert Falcon Scott angol sarkkutató fagyhalált halt a Déli-sarkon. Nem sikerült a nagy álma, hogy elsőként hódítsa meg a Déli-sarkot. „A norvégok megelőztek minket, Amundsen az első a Déli-sarkon!” – kiáltott fel Scott, miután meglátta a lefúrt norvég zászlót.

1910. június 1-én egy Londonból induló hajó fedélzetén kezdetét vette a Scott-féle déli-sarki expedíció. Scott számára igen hamar világossá vált, hogy az idő szorít, hiszen versenyben van a norvég Amundsennel a Déli-sark meghódításáért.

1911 októberében a két felfedező ugyanabból az alaptáborból indult el. Mialatt Amundsen négy kísérőjével sítalpakon és kutyaszánokkal kelt útra, addig Scott négy társával motorosszánnal és pónilovakkal. Scott ugyanakkor már a menetfelszerelés kiválasztásánál hibázott, ugyanis sem a motorosszánok sem a pónilovak nem bírták a nagy hideget.

Amundsen csapata egy hónappal előzte meg Scottékat. Scott az általuk megélt mérhetetlen csalódást a következőképpen írta le: „Bowers megpillantott előttünk egy fekete foltot! Ez nem egy természetes hóképződmény volt. Nemsokára szánkó és sítalpnyomokat, valamint kutyák mancsainak nyomát pillantottuk meg – ez mindent elmondott. A norvégok megelőztek minket, Amundsen az első a sarkon!”

Az angolok csalódottan indultak vissza az alaptáborba. Scott a naplójában így számolt be a tragikusan végződő visszaútról: „Nem hiszem, hogy javulásban reménykedhetünk. De a végsőkig ki fogunk tartani! Persze egyre gyengébbek leszünk, és a halál már nem lehet olyan messze!”

Scott nem tévedett. 1912. március 29-én az alaptábortól néhány mérföldre felállított sátorban Scott két társával együtt megfagyott. A holttestekre azonban csak több hónap múlva talált rá egy angol kutatócsoport.

Norvégiában tett nyolc napos utunk ezzel véget  ért. Hálával adózunk a sorsnak,hogy láthattuk ezt a gyönyörű országot és személyes látogatást tehettünk  a nagy felfedező Amundsen  rekonstruált hajóján,keresztül kasul bejárhattuk azt,amelyet a hajóról elnevezett Fram múzeum őriz Oslóban.

Major Edit

Fotók: Fram múzeum

Hiteles forrásanyag: National Geographi

 

Megosztás