A háttérerők máig manipulálják a választópolgárokat

2021-02-20 | Budaörs
A választók manipulálva vannak, voltak és lesznek is. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi kormányzó hatalom mennyire képes ezeket az erőket kordában tartani – nyilatkozta a Vasárnap c. lapnak Földi László egykori hírszerző, titkosszolgálati szakértő, akivel a rendszerváltás máig élő hatásairól, illetve a háttérerők jelenlétéről beszélgetett Tóth Gábor.

– A rendszerváltozásra gyakorta puszta évszámként gondolunk, holott ez az esemény egy hosszú folyamat része volt. Ön mint egykori hírszerző hogyan látja ezt a kérdést?

– Elöljáróban szólni kell arról, hogy az elmúlt időszakban divatossá vált hangsúlyozni: nem ’89-ben volt az igazi rendszerváltás, hiszen az átállás számos problémával és gyermekbetegséggel küszködött. Mindazonáltal elvitathatatlan tény, hogy akkor szűnt meg az az országra ráerőszakolt társadalmi viszonyrendszer, amit szocializmusnak hívunk. (…)

Hogy a változások milyen hatásúak voltak, azt mindenki döntse el maga, annyi azonban bizonyos, hogy a múltból ránk maradtak elemek: a régi káderek közül még ma is sokan ácsingóznak befolyásra, pénzre, hatalomra.

Csak egy példát említenék, az egykori KISZ-titkár, Gyurcsány Ferenc esetét, aki harminc évvel a rendszerváltozás után itt van köztünk és versenybe száll a politikai hatalomért.

– A rendszerváltás esetében felmerül, hogy az már egy, a Kelet és a Nyugat között jó előre létrehozott forgatókönyv alapján zajlott le. Mennyire valósak ezek az elképzelések?

– A rendszerváltás nem egy olyan spontán folyamat volt, mint 1956, amikor az elégedetlenségi hullám hatására az egész ország egyszerre kiáltotta, hogy: elég volt! 1989 ezzel szemben egy jól előkészített folyamatnak volt a része, melynek eseményeit csak részben irányították a szabaddá váló államok.

A ’80-as években egyértelművé vált, hogy a régi rend nem képes fennmaradni, a szocialista világ hamarosan össze fog omlani. Elsősorban a gazdasági nehézségeket szokták hangsúlyozni, de rengeteg más ok is elvezetett oda, hogy a változások elkerülhetetlené váltak.

A keleti blokk átalakulásának előkészítése főleg a nyugati országok titkosszolgálatainak az oldaláról indult meg.

A háttérhatalmak jelenléte, a manapság gyakran emlegetett deep state-problémakör már a rendszerváltás idején is jelen volt a térségben. Magyarországon is tudatosan választottak olyan értelmiségi köröket, később pedig személyeket, akiknek megkezdték a felkészítését, hogy a változások során milyen – a nemzeti érdekkel ellentétes – megoldásokat kell alkalmazniuk.

– Ma működő pártok esetében is felmerült már a hasonló indíttatás, illetve a kétes finanszírozási háttér.

– Így van, innen nézve azt mondhatjuk, hogy sok változás nem történt, hiszen a mai magyarországi ellenzéki csoportosulásokat is jóformán külső háttérerők támogatják anyagilag és szellemileg egyaránt.Ezek az erők máig jelen vannak, és próbálják manipulálni a választópolgárokat, igyekeznek hatalomhoz jutni. Nem hagyják a térség országainak, hogy a maguk sorsáról önállóan döntsenek.

A választók manipulálva vannak, voltak és lesznek is. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi kormányzó erők mennyire képesek ezeket az erőket csökkenteni.

– Visszatérve a rendszerváltozáshoz: abban az időszakban elsősorban a valamikori Szabad Demokraták Szövetsége esetében merült fel a külföldi támogatás gyanúja. Valóban így volt?

– Igen, ez a felvetés nem alaptalan, hiszen külföldi háttértámogatással próbálták idehaza politikai hatalomhoz juttatni a Szabad Demokraták Szövetségét. 1990-ben azonban nagy megdöbbenéssel tapasztalták, hogy az állampolgárok nem őket, hanem a Magyar Demokrata Fórum képviselőit választották meg. A magyar emberek döntése megmutatta, hogy egy olyan pártot választottak, mely józan, a hazai politikai valóságot letükröző értelmiségi körből nőtt ki. Az ellenérvényű csoportok ebbe nem kívántak beletörődni, akciójukra nem is kellett sokat várni:

Plakátok a rendszerváltás idejéből.

1990 októberében kerül sor a hírhedt taxisblokádra, amely olyan provokáció volt, amit a külföldi titkosszolgálati módszertan szerint – és azok tevőleges segítségével – bonyolítottak le.

A kényszerítések célja az volt, hogy megpróbálják megdönteni az általuk nem preferált, de a demokratikus választáson hatalmat kapó MDF-kormányt.

– Az MDF kormányzása során számos kérdésben kényszerpályára került, de más országokkal ellentétben legalább képes volt kitölteni kormányzási mandátumát… Ezeket a pártokat a fent említett külső érdekkörök gáncsolták el?

– Jó észrevétel, de ezt nehéz eldönteni. Nem tudom, volt-e valaki, aki a kelet-európai államok rendszerváltását ilyen szempontból megvizsgálta volna. Magyarország viszont ebben biztosan unikum, mert idehaza az embereknek volt egy nagyon komoly elkötelezettsége és jövőképe. Mi nem sodródtunk úgy, mint a többi ország: Lengyelország nagyon komoly sebeket kapott Jaruzelski vezetése alatt, Romániában katasztrofális állapotok uralkodtak, Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesés előtt álltak, nem tudtak teljes erővel az átalakulásra koncentrálni. Velük ellentétben a magyar társadalom „nyugalmi” állapotban képes volt megfogalmazni, hogy mit és hogyan szeretne elérni.Az MDF-kormányzat pedig négy évig meg tudta akadályozni azt, hogy a háttérhatalmak által támogatott politikai erők átvegyék az irányítást az országban.

– 1994-ben viszont ez megszűnt, az MSZP abszolút többségbe került és koalíciót kötött a SZDSZ-szel, mellyel kétharmada lett az Országgyűlésben. Mi is történt ezen a választásokon?

– Valóban jogosan merül fel a kérdés, hogyan változhatott meg ilyen rövid idő alatt a társadalmi logika az ellenkezőjére: azaz, hogy a szocializmus szekértolóit miért választották vissza?

Nem vagyok sem társadalomkutató, sem politológus, de a válaszok egyik oka, hogy a magyar társadalom sem tudta kivonni magát a háttérerők hatása alól. Ennek eredménye, hogy ’94-ben vissza tudott jönni az MSZMP utódpártja, az MSZP és vele együtt jött a teljes káder-állomány Horn Gyulával együtt! Természetesen a külső erők által támogatott SZDSZ sem kerülhetett ki a kormányból. Onnantól kezdve ők határozták meg, hogy milyen jövője legyen az országnak.

Forrás: Tóth Gábor Vasárnap.

Megosztás