Szegényebb portákon még a 19. században is lantorna fedte az ablakokat. A vékony marhabőrt hívták így, vagy az állati eredetű hártyát. Olcsóbb volt a zsírral átitatott papír, azt is használták üveg helyett. Bizony, kevés fény jutott be a lakásokba azokon keresztül, a hideg annál inkább.
A régi és az új találkozása.
Budaörsön, a legtöbb helyen zsalugáterrel védték kívülről az ablakot, de talán még most is találunk spalettás megoldást. Az összehajtható fatáblákat belülről használták besötétítésre.
Egykor a hagyományos tárgyak helyet kaptak az ablakban. A Mikulás érkezését már nagyon várták a gyerekek. Előző este a cipőjüket fényesre suvickolták és az ablakpárkányra állították. Még ma is szokás a Mikulás-ajándékokat kihelyezni. Luca napján a gyerekek búzát vetettek cserépbe, és a karácsony előtti napokban az üdén zöldellő gabonát kitették az ablakba, Jézuska szamarának.
A húsvéti és az úrnapi körmenet alkalmával is készültek elődeink. „Minden ház ablakában, amerre a körmenet elhaladt, szentek szobra, keresztek, virággal teli vázák és égő gyertyát álltak” (M. Ritter: Egy naptári év..)
Amikor egy lánynak komolyan udvarolt egy legény, megesett, hogy éjjel bekopogtatott a jövendőbelije ablakán. A lány ablakot nyitott, suttogva beszélgettek, a szülők nyugodtan aludhattak, mert minden ablakon rács volt.
Nagyon régen volt az szokásban, hogy ha valaki meghalt, akkor a hozzátartozója kinyitotta az ablakot, hogy a lelke akadálytalanul távozhasson.
A 2. világháború idején az aknazápor, a légnyomás sok üvegablakot betört. Amíg nem indult újra az üveggyártás, addig az emberek a képkeretekből szedték ki és használták fel az üvegeket.
s.k.
