A betlehemi csillag nyomában

2020-12-20 | Budaörs
Az elmúlt néhány évszázadban többen is voltak, akik szerették volna megfejteni a betlehemi csillag titkát, és bizonyítani vagy cáfolni a létezését. Magyarázatot találni arra, hogy az ókorban mit is láthattak az égbolton, milyen jelenségtől ámulhattak el az emberek.

A betlehemi csillag, ami a napkeleti bölcsek/háromkirályok/pásztorok csillagaként ismeretes, és amit karácsonyi csillagnak is neveznek, a Szentírásban, az újszövetségi részben, Máté evangéliumában szerepel. A leírás szerint a  Megváltó, Jézus betlehemi megszületését csillag, illetve különleges égi jelenség jelezte, ebből tudták meg, hogy a világra jött, és a csillag mutatta az utat a gyermekhez.

A Biblia így írja le a betlehemi csillagot és Jézus születésének körülményeit

“Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.

Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.”

Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.

Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”

A történészek túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy Jézus Krisztus valóban létező személy volt, arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy pontosan mikor is születhetett. Egy biztos, a karácsonyi dátumot utólag jelölték ki a korai egyházvezetők.

A karácsonyt világszerte december 25–26-án ünnepli a keresztény világ, de a történészek szerint Jézus a valóságban nem ekkor jött a világra.

A karácsony ünneplésének legkorábbi ismert forrása egy római évkönyv, eszerint 336-ban tartották meg.

A keresztény kultúrkör legelső igazán fontos ünnepe a húsvét volt, a vallás térnyerésével azonban az egyházvezetők felismerték, hogy komoly vetélytársat jelentenek a pogány ünnepek. A kutatók többsége úgy véli, a római katolikus egyház választása azért esett december végére, mert ez közel állt a téli napfordulóhoz, illetve a rómaiak körében népszerű, a Szaturnusz isten tiszteletére jellemzően december 17.–25. között megrendezett szaturnáliához.

A döntéssel az egyház képes volt beépíteni a pogány vallások ünnepi hagyományaiba a karácsonyt.

Az ünnep létrehozására I. Constantinus császár (306–337) keresztényekkel megengedő politikája adott alkalmat. Az egyházvezetők többek közt azzal érveltek, hogy ha a világ állítólag tavasszal jött létre, úgy Jézus is ekkor foganhatott, tehát a téli születés racionális.

Jézus születésének napját utólag szinte lehetetlen megállapítani, még a születési évről is komoly szakmai vita folyik. Egyes kutatók I. Heródes zsidó király bibliai történetét veszik alapul. A leírás alapján a júdeai uralkodó nem sokkal halála előtt (amely mai tudásunk szerint időszámításunk, azaz Krisztus előtt 4-ben következett be), elrendelte, hogy minden kétévesnél fiatalabb, Betlehem közelében élő fiúgyermeket öljenek meg. Ebből kiindulva Jézus születését időszámításunk előtt 6–4-re lehet datálni. A történészek véleménye azonban megoszlik arról, hogy Heródes mikor is halt meg, sőt sokan a gyermekmészárlást sem tekintik ténynek.

Milyen magyarázatok születtek a betlehemi csillagra? Annyi tudható, hogy mivel a zsidók már korábban is várták a Messiás, a Megváltó eljövetelét, a korabeli csillagjósok valóban kémlelték az eget, jelekre figyelve. Ezt a Holt-tengeri tekercsek töredékeiben szereplő szövegek is alátámasztják. Egy későbbi jezsuita szerzetes úgy vélte,a napkeleti bölcsek egy régi horoszkóp adataira támaszkodva próbálták meghatározni a Megváltó születésének helyét.

Az egyik magyarázat szerint üstököst láthattak az égen, ezt az elméletet bontotta ki egy ókori egyiptomi teológus is, Adamantiosz. Úgy gondolta, az üstököst követték a napkeleti bölcsek Betlehembe.

Van, aki úgy véli, a Halley-üstökös kápráztatta el az embereket – az asztronómiai számítások szerint ugyanis időszámításunk előtt 6-ban körülbelül 70 napig volt látható a közel-keleti térségben.

Kínai csillagászok egy úgynevezett nóva, vagyis csillagrobbanás jelenségét jegyezték fel i.e. 5-ben. Ez viszont nem volt hosszú ideig látható.

A szupernóva-elméletet támogatta Johannes Kepler is, aki szerint időszámításunk előtt 6-ban a Szaturnusz és a Jupiter együttállása, és egy szupernóva megjelenése volt tulajdonképpen a titokzatos betlehemi csillag.

A Kepler által leírt bolygó-együttállás elmélete szerint:“ez volt az égi jel, mely először i.e. 7. június elején, másodjára szeptember végén, és végül december elején tűnt fel. Csak szeptemberben vállalkozhattak (a nyári meleg enyhültével) a babiloni napkeleti bölcsek a kb. 1000 km-es tevekaravános útra, Jeruzsálemig. Két hónap alatt ezt minden bizonnyal megtehették, amikor ismét feltűnt a két fényes bolygó közelsége a decemberi égbolton. (A közbeeső időben látszólag eltávolodnak egymástól, de aztán újra látványosan közelednek, amikor az első közelséget követő távolodás elmúlik, akkor ismét közelítenek egymáshoz a bolygók. Ilyenkor már bizonyos, hogy háromszori együttállás lesz. Ezt már tudták a babiloni csillagászok, sőt várták is.)

Az evangélium leírása szerint a napkeleti bölcsek nem csecsemőt, hanem gyermeket kerestek. Ebből arra lehet következtetni, hogy Jézus ekkor már nagyobbacska volt.”

Michael Molnra asztrológus szerint Jupiter és a Szaturnusz bolygók i.e. 6. április 17-én reggel álltak együtt, egyidejűleg a növekvő a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Hold a Jupiter előtt elvonult. A csillagjósok számára abban az időben ez utalás lehetett a Bibliában is leírt és várva várt megváltó születésére. Egy Antióchiában (az ókori Szíriában) forgalomban lévő régi római pénz kost ábrázolt a nyolcágú betlehemi csillaggal, és ő ezzel is bizonyítottnak véli a leírtakat.

Klaus Matefi németországi kutató úgy vélekedett, a betlehemi csillag nem leírható égi jelenség, hanem olyan, mint egy szimbólum: a Jézus születésekor együtt állt Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitesteknek a Zodiákusban történt korábbi együttállásai határoztak meg egy kiszerkeszthető nyolcágú csillagot, vagyis ha nyolc korábbi ilyen égitest-csoportosulás helyeit ismerjük, és ezeket időrendi sorrendben összekötjük, akkor ennek a végeredménye egy közel szabályos nyolcágú csillag lesz.

Teres Ágoston jezsuita tudós szerint sem üstökös vagy egy tényleges csillag a betlehemi csillag, hanem bolygók együttállása, és ez akkor derül ki, ha valaki az evangéliumokat eredeti, görög nyelven olvassa, és így elemzi, illetve értelmezi a szöveget.

Forrásokból Major Edit

Megosztás