Valóban paradicsomi állapotok fogadtak. Tyúkok kapirgáltak az elkerített tágas, füves területen. Kacsák lubickoltak a vizes mélyedésben. Gyümölcsfák és palánták sokasága és sokfélesége szakszerűen elrendezett ágyásokban, hosszú sorokban, – a kertbarátok gyönyörűségére.
-Hogyan válik valaki újságíróból kertésszé? – tettem fel az első kérdést.
A harmincas éveimben szinte csak a munkámnak éltem és elhatároztam, hogy keresek egy hobbit. Főzni mindig szerettem, a természetben jól éreztem magam és felpiszkálta a kíváncsiságomat néhány izgalmas könyv is, amiből sejteni kezdtem, hogy a boltban megvásárolható terményeknél sokkal finomabb lehet a kiskerti. Az első néhány tétova magvetés után jött rengeteg siker és rengeteg kudarc, mánikusan szívtam magamba az információkat arról, mit tud a tudomány a talajról, a növényekről, a talajéletről, az ízekről és a növények immunrendszeréről, védekezési módjairól. Írtam is egy könyvet Kertkaland címen, amiben összefoglaltam, amit kezdő koromban magam is szerettem volna érteni.
Néhány év alatt pedig úgy beleástam magam a kertészkedésbe, hogy éveken át szállítottunk Michelin-csillagos éttermeknek különlegességeket. Végül azt a céget bezártuk, amikor született a kisfiam, mert még nem volt nyereséges és nem találtunk a helyemre vezetőt a kismamaság időszakára.
Azóta csak családi felhasználásra, magunknak termelek, de magunknak aztán szinte mindent. Illetve amennyi extra helyem van a palántapadon, arra szoktam készíteni kis számban palántacsomagokat megrendelésre.
-Mi a célod ezzel az életmódváltással?
A gyermekvállalással együtt megértettem azt is, hogy akkor tudok igazán gondoskodni a gyermekemről és az ő gyermekeiről, ha aktívan elkezdünk megoldásokat keresni az iparosodás óta gyűlő problémákra. Úgy éreztem, radikálisan másként kellene élnünk ahhoz, hogy ne az unokáink életterét és egészségét zálogosítsuk el felhőtlen fogyasztásunkkal. Ahogy mérlegeltem a család lábnyomának összetevőit, azt láttam, a legtöbb egyszerhasználatos műanyagunk a bevásárlással kerül a házba. Kertészkedni már amúgy is szerettem, logikusnak tűnt megpróbálni ellátni magunkat zöldséggel, gyümölccsel.
Aztán megértettem, hogy az emberiség termőterületeinek zöme valójában a húsfogyasztásunkat szolgálja és hogy egészen embertelen módon állítjuk elő a rossz minőségű húst, ami a boltokba kerül. A rossz körülmények miatt a hús kilójához ma is körülbelül 180 mg antibiotikumot használ fel átlagosan az ipar az állatorvosi nyilvántartások szerint. Akkor elkezdtünk állatokat is tartani, hogy nyugodtak lehessünk, hogy a hús, amit megeszünk, méltó módon élhetett viszonylag teljes és relatíve hosszú életet és humánus, lehetőleg stresszmentes halált hal a kezeink közt.
Időközben kiderült, hogy a kis távoli háztájink révén napi 1-2 óra munkával rengeteg civilizációs probléma elolvad (a mi családunk léptékében). Talaj- és élővilágkímélő módon áll elő az élelmiszerünk, csomagolóanyagok, traktorok és növényvédőszerek nélkül. Tőlünk nem szivárog még a műtrágya sem bele a talajvizekbe. Kizárólag neem olajat, (az olajat az indiai Neem fa magjából sajtolják. Szerk.) szappant, tejet használok a kertben. Műanyagterhelésünk azért van: műanyag az automata öntözőrendszer, a fólia, a fátyolfólia és a geotextília is. De ezek nem egyszerhasználatos műanyagok, évekig megállják a helyüket. Palántázni sem cserépben szoktam, hanem egy kis kézi eszközzel készítek tápkockát.
-Mióta műveled ezt a területet?
Egy nagyon kedves vadidegentől kaptam kölcsön ezt a telket négy éve. Ő Balatonra költözött, s csak családlátogatások idején használja a házat, így a telek gondozásáért cserébe használhatom a területet. Időközben ő is kertész lett, szóval megértjük egymást.
Első évben csak az 50 négyzetméteres fóliát húztam fel, második évben kialakítottam a szabadföldi ágyásokat és elkezdtem a gyümölcsfákkal foglalkozni. Harmadik évben jöttek a tyúkok, negyedikben a csirkék és a kacsák, az idén pedig elkészítettem nekik a gyümölcsösben a legelőt és a gyümölcsfák között kialakítottam egy tökös-babos-dinnyés területet is. Jövőre a gabonatermesztést szeretném felvenni a listámra. Általában egy-egy új projekt (számomra) meglepő nehézségekkel, kitapasztalni- és tanulnivalókkal jár, úgyhogy apránként fejlesztünk.
-Van segítséged?
A kertben napi egy-két óránál többet szinte sosem kell dolgozni, részben a mulcs miatt, aminek csírázásgátló hatása miatt kevesebb a gazolnivaló (csak az aprószulák és a tarack dolgoztat meg). Ennyi fizikai munka sportnak is jó, úgyhogy ezzel elbánok. De mégis rengeteg segít a férjem! A kertünktől körülbelül 5 perc autózásra lakunk, Törökbálinton és ez a távolság sok izgalmas automatizálási problémát is felvet, ő pedig informatikus. Az automata csepegtető öntözés ma már nem nagy újdonság, de a baromfiudvarban is van önitató és önetető, automatán gyűjtöm a tojást is, amikor nagy ritkán hajlandók a fészekbe tojni a tyúkok. Most internetre kötött ajtót készít, hogy a csirkéket, tyúkokat és kacsákat reggel kiengedjük és este bezárjuk a távolból. Otthonról nézi majd, hogy minden oké-e. Következő lépésként pedig RFID-s azonosítót kapnak majd a madarak, hogy tudjuk, mindenki rendben bejött-e az ólba, ki tojik, ki nem. Készíti az intelligens öntözőt is, ami ágyásonként nyitja ki a csapot a növényeknek, ha a szenzor szárazságot észlel a gyökereknél, hogy optimalizáljuk a vízfogyasztásunkat. És persze besegít a tavaszi talicskázásba, ami nagyon jól jön, ha 15 köbméter komposztot kell kijuttatni.
-Tapasztalatod szerint melyik haszonnövény kedveli az itteni talajt?
Hát talán furcsán hangzik, de szerintem a hegyvidéki agyagos talaj kimondottan isteni a kertészkedésre, tele van tápanyaggal. Én egyetlen ágyásomat nem ástam fel, a talajt nem bolygatom, csak amikor felszedem a krumplit. Azt gondolná az ember, hogy a kőkemény agyagba nem tudnak utat törni maguknak a gyökerek és a tavaszi vízáradatba aztán befulladnak, nyáron kiszáradnak. De nem így történik: a gazdag budaörsi talajban burjánzik az élet, ha hagyják. A kulcs az, hogy rengeteg szervesanyag kerüljön az ágyás tetejére, akkor ugyanis jönnek a giliszták és behúzzák a szervesanyagot a járataikba, átszellőztetve a talajt, életteret adva a baktériumoknak, gombáknak, ragadozó egysejtűeknek. Még a sárgarépával sincsen gondom, bár igyekszem azért tompább végű fajtákat választani.
-Hogyan növeled a terméshozamot?
Még direkt csökkentem is a hozamot termésválogatással! Kimondottan nem törekszem a nagy hozamra, akkor ugyanazokat a híg terményeket kapnám, mint a boltban. Inkább a koncentrált ízek, magas tápanyagtartalom a célom. Ezért a növényeket nem műtrágyázom, hiszen ez a talajélet egy részét is megöli. A praktikus kis bogyókkal “függővé” tesszük a növényeinket, folyamatosan adagolni kell nekik a drogot, mert jönnek az elvonási tünetek.
Az erdőt sem műtrágyázzák, mégis nő. Ennek oka, hogy a természetes rendszerekben a talajélet szabadítja fel a növények számára a tápanyagokat a földből és az elhulló élőlényekből, főként a baktériumokból. A konyhából is tudjuk, hogy a baktériumok nem bírják a hevítést és a kiszárítást, csak árnyékos, nedves földben tudnak életben maradni. E célból 10-20 centi vastagon komposztot, gombakomposztot terítek szét mulcsként és a tápanyagigényesebb növényeknél fejtrágyázok bio szervestrágyapellettel. Még a gyümölcsfák rendszeres rezes permetezését sem csinálom, mert a réztartalomra érzékenyek a giliszták. Ők ásnak helyettem, úgyhogy nagyon vigyázok rájuk!
A kertbarátok szívből gratulálnak és további sikereket kívánnak!
s.k.
