A törvény elfogadását Széchenyi István szorgalmazta. A magyarság korabeli állapotának okát abban látja, hogy a magyar állam nyelve a latin, nem pedig a magyar.- „Minden nép, akár merre forduljunk is a világ hátán, saját anyanyelvével egész kiterjedésben él.”
Az Országgyűlés, felismerte azt, hogy a magyar nemzet összetartozását legfőbb szellemi kulturális örökségünk, nemzeti nyelvünk fejezi ki legjobban.
2011 óta az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Anyanyelvápolók Szövetsége közös kezdeményezésére született országgyűlési határozat nyomán a november 13-i ünnepnap az egész Kárpát-medencében lehetőséget teremt arra, hogy a magyar nyelvet évente legalább egyszer középpontba állítsuk.
Elődeink írták:
„Nyelvében él a nemzet.” (Széchenyi István)
„Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.” (Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv)
„Minden embernek, így a magyarnak is szíve joga, hogy az anyanyelvét szeresse a legjobban, sőt természetes is, hogy így tesz, hiszen az az egyetlen nyelv, amelyet igazán ismer. Azon a nyelven keresztül ismerte meg a világot és önmagát, és azt a tényt, hogy ő magyar, annak révén élte át nemzete történetét és irodalmát.” (Tótfalusi István)
„Anyanyelvünk megóvása, fejlesztése (…) minden magyarnak, de különösen a magyar értelmiség tagjainak elháríthatatlan felelőssége.” (Bertók Lóránt)
„Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. ” (Kosztolányi: A tíz legszebb szó)
Forrás: Internet
s.k.
