Mit gondolhatok ezek után, amikor tudom, hogy nem csupán ez a két ember az egyedüli, akik összetartoznak, de nem gondolkoznak egyformán? Így van ez sokszor velünk is, amikor döntenünk kell arról, hogy szót fogadunk-e a felhívásnak, és feltesszük a maszkot, vagy csak rántunk egyet a vállunkon:”Mit nekünk a zordon Kárpátoknak…”.
Mi tagadás, valóban kényelmetlen. És piszkosul kényelmetlenné teszi az életünket. De mindennek ellenére kötetezővé kellett válnia. Miért? Mert ma kizárólag csak a maszkviselés és az alapos kézmosás az egyedüli lehetőség arra, hogy védjük embertársainkat és magunkat a veszélyes vírustól. Szigorú kötelezettség, valljuk be. De a kormányok többségének, így a mai járványügyi helyzetben a magyar kormánynak is meg kellett tennie ezt a nemszeretem lépést, mert a súlyosabb következménnyel járó kötelező karanténon kívül egyelőre kizárólag csak ezzel védhetjük meg a környezetünkben élőket: időseket, betegeket, vagy bármely más embertársunkat a fertőzéstől. Meglehet, hogy nem érezzük magunkat betegnek, bátran bulizunk a többiekkel, pedig teszt nélkül képtelenség eldönteni azt, hogy hordozzuk-e a vírust magunkon, amivel megfertőzhetünk másokat. Vagy mások minket…
A fenti kis történet valóban nem egyedi. Bárki átélheti akár a saját családjában, a munkahelyén, bármilyen szórakozóhelyen. Aztán ott vannak a közeli és távoli jó barátaink, de az a sok ismeretlen ember is, akik között élünk, akikkel együtt utazunk a metrón, és akik közül nem kevesen merészen hangoztatják, hogy felesleges, eltúlzott és felettébb kellemetlen ez az elővigyázatosság. Nagy kárt okozhat az is, hogy napjainkban már a világhálón is felbukkannak olyan orvosok, szakemberek, akik képesek megingatni józanságunkat, és lebeszélnek minket a maszkviselésről. Az alábbiakban egy ezzel a felfogással egyetértő véleményt olvashatunk egy orvos hangján. Egy honfitársunk egy Németországban, egy háziorvos rendelőjének ajtajára szegezve látta meg a szöveget Németországban. Elolvasta, és miután érdekesnek találta, lefordította magyarra, és közzétette a világhálón.
Íme, az egyik szöveg a maszkról.
„Orvosi információ COVID-19-LV
Ha maszkot visel, orvosi szempontból a következők történnek:
1. Ön újra belélegzi a saját kilélegzett levegőjét!Ez azt jelenti, hogy a vérében több lesz a szén-dioxid és nitrogén-oxid.
2. Ön kevesebb oxigénhez fog jutni, mint egyébként. (Az oxigén a test minden életfunkciójához nagyon fontos!)
3. Az Ön tüdeje nincs úgy „szellőztetve”, ahogyan azt kellene!
(Ez tüdőbetegségeket is okozhat!)
4. Ha a maszkot fél óránál tovább hordja, az baktériumokkal szennyezett lesz!
5. A maszk nem tartja vissza a vírusokat!”
Ezt az üzenetet tette közzé Dr. Gradnig Francz fürnstenfeldi általános orvos a körzetéhez tartozó betegei számára. És aki közzétette, a facebook olvasóinak a saját magánvéleményét is hozzáfűzte: „Semmi ok a rettegésre és a pánikra!”
Valóban nincs mitől féljünk? Valóban tévedésben vannak azok az professzorok, kutatók, járványügyi szakemberek, és mindazok, akik a súlyos döntéseket hozzák, mindazok, akik határozottan lándzsát törnek a maszkviselés mellett? Feltételezhetjük róluk azt, hogy nincsenek tisztában azzal, amit német kollegájuk a rendelője ajtajára szegezett? Akkor miért ez a túlzottnak minősített elővigyázatosság? Kérem, olvassák el azt a másik levelet is, amit ugyancsak a világhálóra tett fel egy ismeretlen. Bizonyára nem orvos, nem járványügyi szakember. Nem ismerjük se a nevét, sem a lakhelyét, de ez az ember azért érdemes a figyelemre, mert laikusként, de felelőssel gondolkozó emberként ismeretlen embertársainak üzent. Szavai nem dörögnek olyan mérhetetlen nagy erővel, mint a Biblia nagy prédikátorai. Ő a saját hangján, halkan szól nagy bajunkról, halkan, figyelmeztetőül…
Íme, a második levél a maszkról.
„Ami az arcomat takarja, az nem maszk. Nem önvédelem. Nem a szabályok betartása, nem a félelem jelképe, hanem a tiszteleté. Tisztelet az embertársaim iránt, akiknek ezzel jelzem, hogy becsülöm, tisztelem őket annyira, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy TŐLEM NE KAPJANAK EL HALÁLOS BETEGSÉGET. .. Lehet nagyképűsködni, hősködni, bizonygatni, hogy „Én bezzeg sosem vettem fel maszkot, mégis élek!” Vannak, akik szimptóma nélküli betegek, ellenállóbbak, de a felelőtlenségük eredménye az, hogy valaki, netán egy ártatlan nagyszülő, vagy egy diabéteszes, esetleg magas vérnyomásos, vagy asztmás fiatal felnőtt, belehal egy hősködő maszk nélküli tróger léhaságába. Tudom, nem kényelmes. Nagy melegben én is kapkodom a levegőt. De ennyivel tartozom a sérülékenyebb vagy betegségekkel küszködő ismerős és ismeretlen embertársaimnak.
A maszk nem pajzs. A maszk viselése, a világot fenyegető vírusjárvány elleni egyszerűen betartható védekezés gesztusa. Csak egy apróság a távolságtartás, és a türelmes sorban állások mellett. De a maszk azt is megmutatja, hogy mennyire vagy önző, és mennyire érzel tiszteletet azok iránt, akik a környezetedben élnek, és akik ezt a tiszteletet megadják neked. A humanitás ilyetén bizonyítása tulajdonképpen kötelező udvariasság.
És udvariasnak lenni mégiscsak egyszerűbb, egyszerűbb mint temetni…”
Szabad akaratú emberként teremtett minket az Isten. Felhatalmazott: bátran élhetünk szabadságunkkal szívünk, tudásunk, felkészültségünk, adottságaink szerint. De vigyázzunk, mert könnyű visszaélni szabadságunkkal ennek a hatalmas világjárványnak fenyegető árnyékában, ha csak annyit teszünk, hogy megvonjuk a vállunkat! Jobb választás, ha felfogjuk, megértjük, sőt terjesztjük, hogy a koronavírus – járvány második hullámában, annak vészes terjedése, térhódítása idején, nem saját egyéni szabadságunkat – vagy szabadosságunkat – kell megvédenünk, hanem halálos komolysággal kell tudomásul vennünk, hogy ma, holnap, és ki tudja, hogy még, hogy milyen sokáig, maszkban zajlik tovább az életünk.
Mert most az élet megőrzése a tét…
R. V.
