Százhuszonöt éve, 1898. augusztus 26-án született Marguerite „Peggy” Guggenheim, a múlt század egyik leghíresebb és legjelentősebb műgyűjtője és műpártolója, kora egyik izgalmas asszonya, aki nemcsak megelőzte korát, de sok szempontból meg is határozta azt.
Az amerikai bányaiparban érdekelt, dúsgazdag Guggenheim família sarjának gyermekkora magányosan és unalomban, bár korántsem eseménytelenül telt el. A család kényelméről inasok és szobalányok serege gondoskodott, szalonjaikban a francia Napkirály, XIV. Lajos eredeti bútorai álltak. Az apa – aki 1912-ben a Titanic-szerencsétlenség áldozata lett – , minden nyáron Európába vitte családját, de lányait sokáig nem engedte nyilvános iskolába (soros nevelőnőjük pedig a férfi-szükségleteiről is gondoskodott).
Sikerült megteremtenie galériája alapját
„Peggy” egy avantgárd könyvesboltban vállalt munkát, ahol sikerült „megfertőződnie” a modern művészetek szeretetével. Az első világháború után Párizsban telepedett le, ahol magával ragadta a bohém élet. Hamar beszippantotta a város aktív és virágzó élete és megismerkedett a kor művésznagyságaival. 1922-ben az általa a „bohémia királyá”-ának nevezett dadaista képzőművész, Laurence Vail felesége lett. Viharos házasságukból két gyermekük született, a házasság hét évvel később, kölcsönös hűtlenségek okán felbomlott A magas, hosszú lábú, intelligens és finom lelkű „Peggy” futó kapcsolataiban soha nem talált vigaszt (saját állítása szerint ezer férfival volt viszonya…). Úgy érezte, hogy élete véget ért.
Az unalom elől menekült 1938-ban Londonba, ahol egy galériát nyitott, jóllehet az autodidakta asszonynak a modern művészetről kevés fogalma volt (állítása szerint akkor még az absztrakttól a szürrealistát sem tudta megkülönböztetni). Galériája a kezdetekben veszteségesnek bizonyult, de „Peggy”, a tulajdonos, a nála kiállító művészektől – Cocteau, Kandinszkij, Yves Tanguy és a többiek – , mindig vásárolt egy-egy képet. Ezzel megvetette kollekciója alapját, hiszen ezek a képek később hatalmas értékeket képviseltek galériája falán. Mindemellett nagyon sok művészt felkarolt, és teremtett számukra kibontakozási lehetőséget, hírnevet.
A legnagyobb tévedés
Az e célra félretett befektetéséből – a háború során nyomott áron – képeket kezdett vásárolni, állítólag mindennap legalább egyet. Kollekcióját – egyebek között Klee, Picasso, Chagall, Miró, Modigliani alkotásait – a Louvre-ban akarta biztonságba helyezni, de a múzeum vezetői azzal utasították vissza, hogy „gyűjteménye nem képvisel minőséget”. A második világháború kitörése Párizsban érte, ahol a modern művészek összegyűjtött alkotásait kívánta bemutatni, de az események meghiúsították tervét.
A felbőszült hölgy bőröndökben és ládákban, mintha hétköznapi, személyes tárgyai lennének, Amerikába küldte kincseit, majd nemsokára ő maga is hazahajózott, az író, képzőművész Max Ernst társaságában, akivel össze is házasodtak. 1942-ben nyitotta meg második galériáját, a New York-i Art of This Centuryt, ahol az általa támogatott modern művészek alkotásait állította ki, és elsőként rendezett olyan tárlatot, amelyen kizárólag amerikai női művészek alkotásai szerepeltek. Számtalan amerikai művész indult innen a hírnév felé, köztük a legnevesebb Jackson Pollock volt. (Vele kapcsolatban követte el legnagyobb tévedését: még Pollock életében viszonylag olcsón eladta a képeit, amelyek később horribilis áron keltek el.)
Velence kincse lett
„Peggy” Guggenheim 1948-ban bezárta galériáját és Velencébe költözött. A Biennálén 1950-ben elsőként mutatott be kortárs műveket, a következő évben megvette az impozáns – bár befejezetlenül maradt – Palazzo Venier dei Leoni palotát a Canal Grande partján. Itt élt 1979. december 23-án bekövetkezett haláláig. Élete hátralevő részében a városból soha nem távozott el, de számos hírességet látott vendégül. Magángondoláján, extravagáns napszemüvegében, naponta hajózott a város csatornáin.
A Guggenheim család vagyonának örökösnője az évek során a modern képzőművészet kulcsfigurájává vált. Ahogy a 20. század kulturális sokszínűségében tapasztalatot szerzett, már nem csak műkincseket, hanem művészeket is gyűjtött maga köré. Samuel Beckett, Jackson Pollok, Marcel Duchanp – hogy csak néhányat említsünk a kor, köré szerveződő, megszámlálhatatlanul sok alkotója közül. Egyéni tragédiái ellenére sikerült megőriznie azt az eltökéltséget, amellyel létrehozta az egyik legmeghatározóbb modern képzőművészeti gyűjteményt, melyet ma is velencei palotájában gondoznak.
Gyűjteményét idővel megnyitotta a nyilvánosság előtt, amit végrendeletében – az értékes épülettel együtt -, a dúsgazdag Solomon Guggenheim bácsikája által 1937-ben alapított New York-i Guggenheim Alapítványra hagyta. A felújított és kibővített palota ma is őrzi a nevét. Ez Velence egyik leglátogatottabb turista attrakciója és a huszadik századi modern képzőművészet egyik legszínvonalasabb európai magángyűjteménye.
Önmagához soha nem volt bőkezű
Bár „Peggy” Guggenheim egész életében a művészetet és a művészeket támogatta, önmagához korántsem volt bőkezű, sőt egyenesen zsugorinak nevezték ismerősei. Még az éttermi számlákat is tételesen ellenőrizte, nehogy becsapják. 1960-ban megírta önéletrajzát. Botrányosnak is nevezhető élete több művészt is megihletett: született róla színdarab, rádiójáték és dokumentumfilm, sőt excentrikus stílusa néhány ékszertervezőt is megihletett. 2020-ban mutatták be a róla szóló, többszörös díjnyertes dokumentumfilmet, aminek alapjául Jacqueline B. Weld életrajzi bestsellere szolgált. A legendás műgyűjtő 1979-ben élete utolsó interjúját neki adta. „Peggy”-t céltudatosság, magabiztosság, nárcizmus és extravagánság jellemezte. Kiváló érzékével találta meg a tehetségeket, akiket felkarolt és segített megannyi viszonya, két gyermeke és három házassága mellett. Joggal mondhatjuk róla – mint ahogy ezt már mások is megtették – , hogy „Peggy” Guggenheim valóban a művészet megszállottja volt.
Guggenheim múzeumok a világban
A Guggenheim Alapítvány kezelésébe tartozik az 1939-ben megnyílt New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeum is, amely 1959-ben költözött a legendás építész, Frank Lloyd Wright által tervezett különleges épületbe, amelynek híres spirálhomlokzatát Vaszilij Kandinszkij ihlette. 1997-ben nyílt meg Spanyolországban a bilbaói Guggenheim Múzeum, a világ egyik leglátványosabb modern épülete, a Frank Gehry által tervezett, egymásra tornyosuló lekerekített formákat titánlapok fénylő búrája borítja. Több mint másfél évtizede jelentették be, hogy Abu-Dzabiban is létrehoznak egy Guggenheim Múzeumot. Az épületet szintén Gehry tervezte, és a tervek szerint 2025-ben nyitja meg kapuit.
Reménykedjünk, hogy eljön az idő, és hazánk is beléphet a fent felsorolt kivételezettek közé…
R.V.
