És milyen jól tettem! Hiszen minden várakozásomat meghaladva egy csodálatos, számomra újszerű és nagyszerű zenei élményt éltem át ezen az estén.
Nem voltak sokan. Talán nem tévedek, hogy a budaörsieknek nagyon melege volt aznap este, így inkább a Nulladik Változat nevű zenei formáció stabil rajongóinak tábora töltötte meg a helyet. Bizony, sajnálhatják, akik otthon maradtak és nem hallgathatták meg a magyar underground zenei színtér régóta meghatározó együttesének koncertjét. Temesiné Haag Beatrix mutatta be a négyfős csapatot. Elsőnek az alapító frontembert, Fenes Tibor gitárost és keményhangú énekesét, Gurmánszky Attila gitárost, Puskás Tibort, aki dobosnak született, de költőnek sem utolsó, majd Töller András basszusgitárost. Velük érkezett vendégként Gulya István, jó néhány megzenésített vers szerzője, és remek ötlet volt, hogy a szünetekben Szeifert Judit felolvasta a következő aktuális verseket.
A zenekar indulása 1989-ben az ercsi kaszárnyához kötődik, ahol a fiúk egy része – egri főiskolai tanulmányaik megkezdése előtt – kötelező katonai kiképzésben részesült. Ez éppen harminchárom éve történt: így a zenekar éppen ez évben érte el „krisztusi korát”. A kis csapat maradt, és az évek során tovább pörgették a zenekar működését. Klubokban, fesztiválokon léptek fel, nemcsak Budapesten, hanem számos vidéki városban is, ahova meghívták őket. Ahogy ismertségük, követőik száma egyre bővült, mindig magánkiadásban CD-ket is kiadtak. És miután a zenekar három tagjának versei is beleszövődtek a dalokba, ezeket a verseket tartalmazó könyveket is egymás után megjelentették az idők során. A tizedik CD-t, ami a legújabb számokat tartalmazza, idén februárban kapkodták el a rajongók.
A csapat rövid idő alatt a hazai dart rock mezőny egyik állandó szereplője lett, és később a folk-rock-kal is gazdagodott a zenekar repertoárja. Dalszövegeik, a megzenésített versek leginkább a nagyvárosi emberek életérzetét, az emberek szorongását, fájdalmait, szenvedéseit, tépelődéseit tükrözik, de számos kor-kritika is gyarapítja, színesíti a formáció repertoárját. Fenes Tibor, aki ennek a lírai zenebonának az összetartója és az első embere, egyik régebbi riportjában saját ars-poétikájukat úgy fogalmazta meg, hogy ők mindig azt szeretnék elzenélni, amit az emberek különböző rétegei az adott időben gondolnak önmagukról, meg a világról. Azt hiszem, sőt állítom (most, amikor már a kiadott versek szövegét is sikerült átböngésznem (a CD és a könyv címe: Utazó), hogy a versek egyike-másika kis pszicho-novellának is nevezhető, és sikerrel tükrözi a zenekar által is elfogadott elkötezettségüket.
Hallgatva a zenét (a szöveget sajnos sok esetben csak foszlányokban értettem), bizton állíthatom, hogy a zenekari zene(bona) és a dalszövegek tökéletes összhangban voltak egymással. Nekem, aki nem voltam a dark rock közeli ismerője, most már újsütető kedvelője lettem. Már keresgélek utánuk az interneten. Irigyeltem a hölgyet, aki előttem ült, és régebbi rajongójuk – fejből együtt énekelte a szöveget az énekessel. Ez persze nekem nem sikerült, de hiszem, hogy épp olyan erős hatást tett rám ez a dübörgő, időnként szinte őrjöngően erősödő zene, mint ott lévő, stabil rajongó táborának tagjaira. A beavatásom mindenesetre megtörtént.
Köszönet a Könyvtár minden munkatársának, akik megszervezték és – mostohább körülményeik közepette is – sikerrel megteremtették nekünk ezt a különleges zenei élményt. És mint mindig, kivétel nélkül ott volt körünkben a könyvtár minden munkatársa.
Örömmel várjuk, hogy ennek az idei nagyszerű, újszerű, meseszerű, olykor búsabb, de mégiscsak inkább egekbe szárnyaló örömzenének lesz folytatása, és a jövőben is sikerül hasonló hatást kiváltó csodás élményekkel meglepni Budaörs zenekevelő lakóit.
R. V.
