Szarajevó meglátogatására összesen két óra hossza állt rendelkezésre. S mivel mindent látni szerettünk volna, elsőként egy muszlim templomot kerestünk fel. Csak érdekesség képen említem meg hogy a nők fejkendő nélkül nem léphetnek be valamint mindenkinek a cipőjét az ajtón kívül kellett hagynia. A férfiak szintén csakis fejfedőben és mezítláb jöhettek be a muszlim templomba. Sokunknak ez nem volt idegen hiszen aki megjárta például Isztanbul mecsetjeit már szembesültek ezzel a muszlim szokással.
Majd a látogatást követően a városközpontban lévő bazárba siettünk, hogy részesei lehessünk a hamisítatlan keleti hangulatnak melyet mi európaiak nagyon is szeretünk.
Sehol másutt csakis a török vagy a balkáni bazárokban lehet olyan sokféle finomságok közül választani, mint éppen itt. De nemcsak a török és keleti csemegékre gondolok, hanem a gyönyörű rézedényekre, tálakra és a női szemet gyönyörködtető kelmékre, amelyek itt aztán igazán kelendőek. Meg kell említenem, hogy a bazárban árusítók végtelenül kedvesek, segítő készek és nem tolakodóak. Az árak itt is jóval alacsonyabbak, mint idehaza.
Szarajevót hatalmas hegyek veszik körbe, s a hegyek ölelte katlanban több népet kényszerítettek az együttélésre. A katolikus horvátok, az ortodox szerbek és a muzulmán bosnyákok 500 év alatt többnyire békében, de folyamatosan felszínre kerülő konfliktusok között éltek. A történelem alatt a terület mindig ütközőzóna volt, hol az Osztrák–Magyar Monarchia, hol az Oszmán Birodalom, hol Szerbia nézte ki magának. A helyiek emlékezetében a leghosszabb békés időszak talán az a 49 év volt, amíg a Joszip Broz Tito vezette Jugoszlávia létezett.
Szarajevó történetét több rendkívül fontos, az egész világra hatással bíró esemény határozta meg, aminek nyomai a mai napig érződnek a város utcácskáin sétálva. 1914-ben itt lett merénylet áldozata Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös és felesége, Chotek Zsófia, ami ürügyül szolgált az első világháború kirobbantásához és a Monarchia széteséséhez.
A gyilkos, a szerb nacionalista Gavrilo Princip lábnyomát a jugoszláv időben még megörökítették az aszfalton, most csak egy szerény emléktábla őrzi a merénylet emlékét a Miljacka-folyó egyik kis gyaloghídja, a Latin híd melletti múzeum falán.
De a modern kori történelem egyik leghosszabb és legvéresebb több mint három éven át tartó ostromát is a szarajevóiak élték át. A kilencvenes évek első felében történtek mementói elborzasztják az embert, főleg, mert egy hozzánk ilyen közeli helyen nem annyira régi szörnyűségekre emlékeztetnek. 1992. április 5-én a béketüntetésre sortüzet adtak le szerb orvlövészek, másnap a boszniai szerb hadsereg körülzárta Szarajevót, amivel megkezdődött a város 1996. február 29-éig tartó ostroma, melyben a Jugoszláv Néphadseregnek kulcsszerepe volt. A három évig tartó polgárháború nagy pusztítást okozott, 97 ezer ember életét kioltó konfliktus volt, a leginkább háború sújtotta területen, Szarajevóban több mint 10 ezer lakos halt meg, és további 50 ezren sebesültek meg.
A múltat sok helyen őrzik még a falakon a golyózápor nyomai, a rengeteg temető és az ostrom alatt körbezárt városban önkéntesek által ásott, 800 méteres alagút, melyen sebesülteket vittek ki, és élelmet, gyógyszereket, katonai utánpótlást hoztak be. Ennek egy szakasza múzeumként üzemel
Ha bármikor az elkövetkezendő időkben Szarajevóra gondolok szemem előtt felvonulnak majd azok a temetők, melyeket autóbuszunk ablakából láttam. Nagyon szomorú látvány , a domboldalra ezerszámra elterülő különös turbános muszlim sírok hófehér oszlopai.Majd nem messze tőlük ott pihennek a háborúban elesett vagy meggyilkolt szerbek , horvátok ezrei.
Valóban elborzasztó látvány ez, amit sosem lehet elfelejteni. Ki tudja lesz e valaha is igazi békesség a különböző vallású emberek között? S ki tudja, elvetik- e majd újra az elégedetlenség szikráját melytől újra fellángol a háború? Bárhogyan is nevezik az ott élők az ő istenüket, kívánom, hogy óvja meg őket a háborútól, hosszú időre. Túl az emberi természet adta örökös békétlenkedéstől Szarajevó várost körülvevő csodálatos hegyek, völgyek mégis csak a békét hirdetik, ami megnyugtató volt számunkra.
Majd búcsút intettünk ennek a különös atmoszférájú városnak, hiszen még hosszú út várt ránk egészen Budapestig A magyar határ a végtelennek tűnő hosszú kocsisorok után végre megnyílt előttünk és újból idehaza lehettünk.
Csodálatos utazás volt a Fekete hegyek országa, amelynek emléke örökre elkísér.
Major Edit
