A budaörsi lövészegyletnek a sorozáson megfelelt, honvédség előtt álló, jó kiállású, erkölcsileg feddhetetlen fiatalemberek lehettek a tagjai. Minden legény legnagyobb büszkesége volt, ha bekerülhetett a lövészek csapatába. 1909—1913-ig Csizmazia plébános kívánságára csak nős férfiak alkothatták a lövészcsapatot. Az utolsó budaörsi lövészek 1943-ban a ’22-es születésű legények voltak, Josef Weber főlövész vezetésével. Az 1920-as újjászervezés utáni főlövészek: Drixler János, Tagscherer György, Konrad András, Skatzol József, Illy János, Bittler Ferenc, Herzog Péter, Michelberger József, Müller Péter, Seiler István és Wenczel Pál.
A csapatot tizenkét lövész és a parancsnok (Vorschütz) alkotta. Ruházatuk: fekete csizma, szűk csizmanadrág, fekete zeke (Janker) bársonygallérral. Kalapjukat viaszvirágból, tuja-ágból és gyöngyből készült csokor (Buschen) díszítette.
Kék szalag függött a kalapon, amit feltámadáskor pirosra cseréltek, az öröm jelképeként.
A parancsnok puska helyett kardot viselt, amivel szükség esetén a csapatot vezényelte.
Amikor a szentmise menete az úrfelmutatáshoz ért, megszólaltak a harangok és a lövészek hármas sorozatot adtak le, természetesen vaktölténnyel. Ennek a szokásnak úrnapkor és búcsúkor is eleget tettek.
A szolgálat alatt a fiúiskolában volt a pihenőhelyük.
Hosszú időn keresztül id. Szakály Mátyás oktatta a fiúkat lövészetre és illemtanra.
Különleges alkalmakkor elkérték a gazdáktól a falú legszebb lovait. Ez nagy megtiszteltetésnek számított. A kiválasztott lovakat a tulajdonosok előtte három napig nem dolgoztatták, jól abrakoltatták, szőrüket tisztogatták. A nyergek a plébánia tulajdonában voltak. A lovakra fehér pokrócot tettek, szélén piros-fehér-zöld csíkkal, rojtokkal.
Ilyen ünnepélyes alkalom volt a harangszentelés, vagy Mindszenty hercegprímás érkezése a bérmálásra, amin szinte az egész község apraja-nagyja jelen volt.
Hogyan zajlott egy ünnepélyes fogadás, azt néhai id. Róth Antal mesélte el. Emlékezete szerint az úttest szélén két oldalt 6-6 lövész haladt lovon a templomtól a Madár hegyig. Ott bevárták Mindszenty kocsiját. Ott a hercegprímás kiszállt az autóból, a parancsnok tisztelettel jelentést adott, a lövészeknek „hátra arc”-ot vezényelt, és lassú menetben elkísérték a magas rangú egyházfit a templomhoz.
s.k.
