Bár ma is mondják, hogy a szépségért meg kell szenvedni, a történelem korábbi évszázadaiban ez még inkább igaz volt. A nők mindent megtettek, hogy megfeleljenek az akkori ideálnak, és igyekeztek a kor legdivatosabb ruháit, kiegészítőit hordani. Ám előfordult, hogy ez az életükbe került.
Néhány darab annyira veszélyes volt, hogy több komoly balesetet és halálesetet is okozott, mégis rengetegen viselték őket.
Merevítős abroncsszoknya
A merevítős abroncs szoknyaa 16. században jelentek meg, de az 1800-as években hódítottak igazán. Az asszonyok egy fémből, fából vagy állati csontokból készült, széles kalitkára, ketrecre hajazó szerkezetet vettek magukra, amely a krinolin nevet viselte, majd erre kerültek a szoknyák.
Ahogy a trend egyre jobban terjedt, a váz egyre nagyobb, szélesebb lett, és egyre inkább megnehezítette a mozgást. Felöltözni csak segítséggel tudtak, és a járás is borzasztóan nehéz volt a súlyos darabokban.
A kiegészítő fájdalmakat okozott a nőknek, ráadásul alig fértek el benne a járdákon. A hölgyek gyakran elestek, felkelni viszont nem igazán tudtak a szerkezetben, de több ezer halálesetet is okozott a krinolin: gyakori volt, hogy a ruha hozzáért a gyertyához vagy a kandallóhoz, és lángra kapott. Mivel nem tudták gyorsan levenni, sokan halálra égtek így. Nem beszélve arról, hogy néha egyes gépek is bekapták az anyagot, vagy az sem volt ritka, hogy a szél feldöntötte az asszonyokat, és a vízbe vagy az útra estek. A trend a kényelmetlenségek és a balesetek miatt a 19. század végén köszönt le.
Rizsporos parókák és a pouf frizura
A 18. században népszerűek voltak a rizsporos parókák, majd pedig a hatalmas, pouf frizurák is. Előbbiek azért jelentettek veszélyt, mert viselőik nem mosták vagy cserélték a póthajakat, így ezek gyakran élősködők otthonaivá váltak, és sokszor okoztak halálos fertőzéseket az embereknek. Utóbbi, a poftrend az 1760-as évektől terjedt el: ez azt jelentette, hogy a nők hatalmas hajpótlásokat, műalkotásnak beillő hajkölteményeket viseltek, melyek magassága egy idő után akár a hetven centit is elérte. A frizurák jócskán megnehezítették a mindennapokat, hiszen nem volt könnyű így megtartani a fejet, alig fértek be tőlük az ajtókon, ráadásul a hajak gyakran lángra kaptak, és sokan belehaltak az így szerzett égési sérülésekbe.
Életveszélyes karcsúság
A fűző a történelem egyik legnagyobb divatja volt, állítólag már az ókorban, majd a 13. században is alkalmaztak hasonló kiegészítőket. Népszerűsége csúcspontját a 19. században érte el, de enyhébb, alakformáló változatait még most is sokan használják. A rendkívül szoros darabok nem csupán fájdalmat, zúzódásokat, emésztési problémákat és légzési zavart, hanem belső vérzéseket és szervi károsodásokat is okozhattak. Az is előfordult, hogy a kemény kiegészítő váza belefúródott a testbe, életveszélyes sérüléseket okozva ezzel.
Betegséget okozó muszlindivat
A 18. század végén hatalmas kedvenc lett a hölgyek körében a vékony, áttetsző muszlinanyag, mely csábosan láttatni engedte a testet és a vonalakat.
Többek között Marie Antoinette is előszeretettel viselt ilyeneket. A baj csupán az volt, hogy ez a leheletnyi anyag egyáltalán nem melegítette őket, ráadásul sokszor mezítláb sétáltak az ilyen ruhákban, és egyesek be is vizezték őket, hogy még többet mutassanak. A hűvösebb időben sokan megfáztak így, és a halálos kimenetelű tüdőgyulladás is gyakori következménye volt a trendnek.
Chopine cipő
A történelem során számos abszurd cipőfazon felütötte a fejét, ezek közé tartozik a 15. században, Velencében megjelent a chopine lábbeli is, amely a 17. századig hódított.
Kezdetben azért hordták őket, hogy a láb ne érjen hozzá semmihez a csatornázatlan, szemetes utcákon, később viszont a gazdagság és az előkelőség szimbóluma lett. Az egyre magasodó talpak viszont megnehezítették a járást, nagy eséseket, néha pedig életveszélyes sérüléseket és haláleseteket is okoztak.
Mérgező sminktrendek
A történelem során a hölgyek rendszeresen alkalmaztak mérgező szereket a szépségük érdekében. I. Erzsébet korában például ólommal fehérítették a bőrüket, majd a viktoriánus korban arzénos fürdőket is vettek a porcelán külsőért.
Sőt, utóbbit tabletta formájában is szedték az előkelő asszonyok. Az 1800-as évek vörös rúzsai ammóniát tartalmaztak, míg a szemfestékek egyik leggyakoribb összetevője a higany volt. A toxikus anyagok rendszeres,hosszú távú használata szép lassan súlyos mérgezéshez, és sokszor halálhoz is vezetett.
Források nyomán:Major Edit
