A szív örömünkben majd kiugrik vagy megszakad. Dobogását a torkunkban érezhetjük, vagy a rémülettől szinte eláll a szívverésünk. Az ember teljes szívével csügghet egy dolgon, valamit a szívére vehet. A szívünkön viselhetünk egy ügyet, s valakit a szívünkbe zárhatunk. Ami a szívet kihozza a ritmusából, az a túlzott vagy nem elegendő mozgás, testi, illetve lelki szinten, azaz egy túl heves vagy éppen elfojtott érzelem.
Hallgass a szívedre!
A szívbetegek olyan emberek, akik nem akarnak a szívükre hallgatni, a legszívesebben mindent az értelmükkel intéznének el. Ha a szívverés akadozik vagy száguld, ez mindig biztos jele annak, hogy a belső rend, ritmus zavara, egyfajta kisiklás következett be. Ha nem vagyunk hajlandók a szívünkre hallgatni, ebben az esetben rákényszerülünk.
Az ANGINA PECTIRIS „SZŰKKEBLŰSÉGet” jelent, ami itt a szív szűkösségére, az érzelmi élet beszűkülésére és megmerevedésére, kicsinyességre és én-dominanciára utal. Szívinfarktusnál az embernek szó szerint megszakadhat a szíve. Amennyiben énemet túlértékelem, s nem hallgatok többé a szívemre, az élettől szakítom el magam.
A szívinfarktust gyakran szívidegesség előzi meg, tulajdon szívműködésünk miatti alaptalan félelem. A szív ily módon hívja fel magára a figyelmünket és kényszerít életvezetésünk gyökeres megváltoztatására, különben a szívünk egyszer csak felmondja a szolgálatot, ahogy mi is lemondtunk róla.
A szívneurózisban szenvedő egyén fél attól, mi lesz, ha szíve esetleg megáll, azaz ő „szívtelenné” válik. Túl gyakran figyel a szívére, ahelyett, hogy valóban hallgatna a szavára, így jön létre a szűkület, melyet az illető félelemként él át.
Az angina pectoris esetében az érzelmi élet beszűkülése már testi szinten, a szív táplálóereinek szűkületeként, funkciózavaraként jelentkezik. A nép nyelve itt megkeményedett, sőt megkövesedett szívről beszél. A szívidegesség, illetve az angina pectoris esetében a szív – eleinte lelki, később testi szinten – nem jut elegendő táplálékhoz.
Ha az ész a fő meghatározó
A végletesen RACIONÁLISan gondolkodó egyén tehát „SZÍVTELEN”, „KEMÉNYSZÍVŰ” ember benyomását kelti. Aki megkísérli, hogy mások felett uralkodjék, hogy embertársait manipulálja, vagy akinek a szeretetre való képessége egy kedves személy elvesztése révén örökre „bezárul”, annak szintén szívpanaszai támadnak.
Infarktusnak azt a pillanatot nevezzük, mikor a beszűkült ér teljesen elzáródik és a szívizomzatnak az elzáródáson túli része nem jut többé oxigénhez, minthogy a vér nem képes továbbáramolni. A szívinfarktus súlyossága attól függ, milyen nagy a véráramlástól elzárt szívterület. Az infarktus sohasem jelentkezik váratlanul.
A figyelmeztető jelek közé tartoznak a szívtáji szúró érzések, a bal karba kisugárzó vállfájdalmak, vagy az az érzés, hogy az embernek elszorul a torka. Más kérdés, figyelemre méltatjuk-e egyáltalán ezeket a jelzéseket. Létezik „néma” infarktus is, amely szinte egyáltalán nem vagy csupán enyhe panaszokat okoz, következésképp gyakran nem is veszünk róla tudomást.
Az infarktus károsítja a szívizomzatot, csökkenti a szív teljesítőképességét. Fontos tehát elkerülnünk mindazt, ami elősegíti az infarktus kialakulását: az elhízást, a zsíros, növényi rostokban szegény táplálkozást és a dohányzást. Ám meg kell tanulnunk megfelelően kezelni a lelki megterheléseket, így a dühöt, félelmet, izgatottságot, szorongást és türelmetlenséget.
Jól csak a szívével lát az ember
A szív az ember életének középpontja, hiszen ha megszűnik dobogni, életünk is véget ér. Míg élek, szakadatlanul ver a szívem, azaz én se állhatok meg, mert neki tovább kell haladnia. Ha valahol elakadok, a szívem nem tud többé zavartalanul dobogni. Pedig a gondolkodás túlhangsúlyozásakor, amikor is „fejnehéz” leszek, pontosan ez történik. Minél kevésbé élek, MINÉL KEVÉSBÉ A SZÍVEMBŐL ÉLEK és minél több gondolatot „pazarolok” a múltra vagy a
jövőre, annál több energiát vonok el a szívemtől.
VAGYIS: Szívinfarktus – belső gátlások miatt az élet képtelen zavartalanul és szabadon áramolni; az értelem dominanciája; jobban oda kell figyelnünk a szívünkre.
Mit tehetünk?
– Bármilyen jellegű szívpanasz esetében meg kell kérdezni magunktól, vajon a szívünk szerint élünk-e, döntéseink meghozatalakor szívünk szavára is hallgatunk-e vagy többnyire hideg fejjel határozunk. Hiszen a szívpanaszban benne rejlik a felhívás, hogy jobban odafigyeljünk a szívünkre, érzéseinkre, intuíciónkra és igazi lényünkre.
Nem lenne szabad mindenhez csupán gondolkodásunkkal közelíteni, kizárólag a gondolkodás közegében élni. Mert a gondolkodás és a szeretet kölcsönösen gátolják egymást.
– Felvetődik az a kérdés is, vajon „jó szívvel viseltetünk-e önmagunk, érdekeink és igényeink iránt”, és végeredményben „MI NYOMJA A SZÍVÜNKET”. Azt tanácsos kifejezésre kell juttatnunk, hogy ne nyomasszon többé.
– Szívünk szerint élni annyit jelent, mint szabad folyást engedni a dolgoknak, élni hagyni az életet, a lét könnyedségében létezni.
– Nem szabad mindenből gondot csinálnunk, mindenért fejtörést okoznunk magunknak és megkísérelni, hogy mindig mindent tökéletesen végezzünk el, hiszen ha szívünk mélyéből élünk, akkor a cselekedetünk is helyes.
– Aki a szív útját járja és igazi énjét éli, annak nincs többé szüksége külső
megerősítésre. Az ember felismerte, megtalálta önmagát, és igazi lényét adja. Szereti és éli önnön lényét, életét többé nem a tudás (fej) irányítja, hanem szívének, léte középpontjának bölcsessége.
SZÍVERŐSÍTŐ GALAGONYA
A galagonya zsenge fehér virágaiból és leveleiből szíverősítő teát készítenek.
A galagonyát a nép a „szív kenyerének” is hívja, ami azt fejezi ki, hogy olyan fontos a szívnek, mint a testnek a mindennapi kenyér. Gyenge szívműködés esetén a galagonya erősíti a szívet és enyhíti a szívtáji nyomás és szorongás érzését.
Különösen ideális szer idősebb emberek szív- és vérkeringési panaszai esetén, amikor a szívkoszorúerek meszesedés folytán beszűkülnek, a szívizom nem kap megfelelő mennyiségű vért, aminek következtében működésképtelenné válik.
Naponta egy-két csésze galagonyalevélből és – virágból készült tea kellőképpen megerősíti az öreg szívet, és ezzel párhuzamosan a vérnyomást is csökkenti. Ahhoz, hogy jó eredményeket érjünk el, a galagonyateát hosszabb ideig kell alkalmaznunk. Számos klinikai vizsgálat szerint a tünetek észrevehető javulása kb. hat hét múlva következik be. A tea hónapokig és évekig iható anélkül, hogy bármiféle negatív mellékhatások lépnének fel.
dr. Balacza Erika
(Közzétette: R.V.)
