A rendezvény a Bernbachtali Havasi Kürt együttes előadásával kezdődött, majd a Lyra Dalkör énekelt a Heimatról, azaz a hazáról. Közben a kivetítőn régi fényképek peregtek, az egykori találkozókról, eseményekről, és valamennyin ott láthattuk Schmidt Mátyást.
A vendégeket, köztük a Németországból érkezőket Zsák András -Közoktatási, Közművelődési és Sport Osztály osztályvezető – köszöntötte.
Wittinghoff Tamás polgármester ünnepi beszédében Schmidt Mátyás érdemeit sorolta. Nem csak ábrándozott, hanem tett is.
Már 1986-ban lépéseket tett a testvérvárosi kapcsolat megalakulásáért. Látogatások, programok százait szervezte és bonyolította le. Motorja volt az óhazával kialakított köteléknek. 1996-ban Bretzfeldben közbenjárására megnyílt a Budaörs Heimatmuseum.
Amit alkotott, tovább él. – hangsúlyozta Wittinghoff Tamás. -A névadás tisztelgés a tevékenysége előtt.
Jürgen Wiedel, Bretzfeld alpolgármestere méltó szavakkal adta át köszönetét.
-Egyedülálló volt, ahogy Mátyás küzdött az emberek egymás mellett élésért, még akkor is, amikor az elűzetés mély sebet ütött benne. Számára fogalom volt a haza.
Majd Schmidt Mátyás gyermekei szólaltak fel. Brigitte Kurz és Stefan Schmidt édesapjukról elmondták, hogy sokszor mesélt nekik az ő Wuderschéről. Amikor 1972-ben először jöttek, akkor értették meg azt a vonzalmat, amiről annyit hallottak. Alkonytájt ültek a Kőhegy egyik szikláján….azok a pillanatok felejthetetlenek lettek számukra. Amikor betegsége elhatalmasodott, még akkor is szeretett szülőföldjéről beszélni. Különös, hogy akkor már csak a budaörsi nyelvjárást használta. Haláláig Magyarország és Budaörs volt az ő nagy szerelme.
Ajándékot is hoztak. Azt a grafikát, amit a budakeszi származású művész – Joseph de Ponte készített a Kőhegyről, és haláláig Mátyás dolgozószobájában függött.
Majd Brigitte Kurz és Wittinghoff Tamás leleplezték a terem melletti falon lévő emléktáblát.
s.k.
