Tanítói végzettségem kapcsán – 2001—től 2007-ig – már a munkám is idekötött. Az 1. számú
Általános Iskola alsó tagozatának lettem könyvtáros-pedagógusa.
Kapcsolatom a költészettel és képzőművészettel nagyon régi keletű. Elsős középiskolás voltam, amikor az első versemet „egy szorult helyzetben” megírtam. Annyi történt csupán,
hogy elkerülte figyelmemet egy fogalmazás házi feladat, amelynek az Édesanyámról kellett
volna szólnia. A számonkérés reggelén derült ki, hogy én erről megfeledkeztem. A tanítási
óra előtti szünetben már nem lett volna időm bővebben kifejteni a témát, ezért a versíráshoz
folyamodtam. Sebtében sikerült is egy négy versszakos, páros rímes kötött verset
összehoznom.
A számonkérésben az én házi feladatom is szerepelt, melyet a Tanár úr jeles osztályzattal
jutalmazott, s kérte a „többi” versemet, s azt is, hogy másnapra vigyem el azokat az iskolai
önképzőköri foglalkozásra. Iszonyatosan megrémültem e felszólítástól, hiszen nekem több
versem nem volt. E rémületemnek hatalmas zokogással nyomatékot is adtam, miközben
töredelmesen bevallottam az említett egyszem versem történetét. Nos, ezen a ponton, a
nyilvános versírásnak, jó néhány évtizedig búcsút is mondtam. Akkor tudatosult bennem az a
felismerés, hogy az írás nagy felelősség, s én ez idő tájt, még nem éreztem magam kellően
érettnek hozzá. Később pedig felsőfokú tanulmányaim idején, majd anyaként, s gyakorló alsó
tagozatos tanítóként, már időm se lett volna hozzá.
Évtizedek teltek el, mígnem nagylányom, és férjem elvesztése után, elemi erővel tört rám az
írás jótékony kényszere. Nem a halálról, s elmúlásról, hanem elsősorban a természet
szépségeiről írtam e szakasz elején. Később, szinte észrevétlen nyitottam az érzelmek,
ünnepek, s egyéb más témák terén is.
Időközben megjelent három, egyenként 200 oldalas verseskötetem, melyek tartalma kapcsán,
az országos lefedettségű, több évtizedes múlttal rendelkező Cserhát Művészkör, a CSERHÁT
NÍVÓDÍJ ARANY FOKOZATA kitüntető címet adományozta.
Megjelent köteteim, és azok címadó versei.
VERSTORTA
Szeretem a szép szót,
annak míves voltát.
Olyan jó megsütni,
a vers- alkotta tortát!
Piskóta alapként
benne a gondolat,
mely az elme síkján
már egy szép szófonat.
Krémjei a sorok,
tucatnyi verslábbal,
mik szépen zenélnek,
összhangban egymással.
Csokimáz tetején
a csengő rímcsokor,
mely varázslattal bír
elárvult sorokon.
A verstorta dísze
maga az olvasó,
nélküle egyetlen
versszak, sem volna jó.
2011.
VERSUTCA
Van nekem egy utcám
sok, kis, kedves házzal,
és mindenik tele
rímek virágával.
Az első házba – az
ünnepek költöztek.
Díszesek ruháik,
amikbe öltöztek.
A második házban –
az érzelmek élnek.
Különös a hangszer,
amin ők zenélnek.
A harmadik házban –
az évszakok laknak.
Kedves, jó testvérek,
békességben vannak.
A többi házban is
versek tanyáznak.
Se szeri, se száma
a létező fajtáknak.
Bátran kopogtass be
minden egyes házba,
s időzz el egy kicsit,
mert szívesen látnak!
2013.
VERSCSOKOR
Szeretem e hazát,
szókincsének dalát,
mely szívemben csendül,
vele együtt rezdül.
E dallammal szállni,
gondolattá válni,
szépen kiöltözni,
és versbe költözni,
az, ki sem mondható,
mert hozzá fogható
érzés alig akad, ─
mely ily mélyről fakad.
Ím, boldog örömmel
csokorba kötöttem
eme verseimet,
bennük érzés’imet,
hogy átadjam Neked,
bízván ─ megkedveled…
2015.
A kötetekben szereplő versekről nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól. A róluk
szóló könyvbemutatóim, költészeti rendezvényeim, itt Budaörsön az 1. számú Általános
Iskolában, a Jókai Mór Művelődési Házban, A Gróf Bercsényi Zsuzsanna Városi
Könyvtárban, és minden más helyszínen osztatlan sikert arattak. Ezek arra inspiráltak, hogy
folytassam az írást.
Negyedik kötetem, jelenleg alakulóban van. Hogy miért nem jelent még meg? Elárulom.
Visszatért egy régi „szerelem ”vágya, mely a festészet felé összpontosította figyelmemet. Már
középiskolás éveimben is heti rendszerességgel rajzoltam, és festettem Szekszárdon, – a Lázár
Pál festőművész vezette – Megyei Művészkörben. Ez időben, inkább a rajzszén, a
pasztellkréta, és a vízfesték voltak a használatos eszközeim. Évente, alkotásaim zöme a
Megyei Képzőművész Kiállítás anyagában is szerepeltek. Érettségi után elkerültem a
városból, s a fenti folyamat megszakadt.
Felsőfokú tanulmányaim alatt, a tantárgyak sorában jogosultságot szereztem rajztanításra is.
Évtizedekig rendszeresen rajzoltam nem csak rajzórákon, de egyéb tanítási órákon is, ha a
tananyag jobb megértetése azt indokolttá tette.
2015-ben, elhatároztam, hogy az ügyesen rajzoló, akkor 17 éves nagylány unokámat
megmutatom egy festőművész ismerősömnek, Nógrádi Katalin festő-, és grafikus művésznek,
akivel a Cserhát Művészkörben volt alkalmam megismerkedni. Beírattam Katalinhoz egy
négynapos olajfestészeti kurzusra, ahová én is elkísértem. A biztonság kedvéért dupla
felszereléssel érkeztünk. Katalin szelíd nógatással engem is a festőasztalhoz ültetett. Nagyon
nem akartam, mert tudtam, hogy milyen idő-, és pénzigényes lenne a régi-új hobbim, ha ismét
belekezdenék. Sajnos, vagy hála Isten, az első tájképem olyan jól sikerült, hogy nem tudtam
lemondani a tovább-folytatásról. Beleszerettem az olajfestésbe, s azóta folyamatosan festek.
Tovább-fejlődésem érdekében évente több alkalommal vettem részt Nógrádi Katalin, négy
napos festőkurzusain, s kétheti rendszerességű szakkörein. Nagy Krisztián festőművész és egy
fiatal, tehetséges festőművész – Agárdi Gabi – művészeti kurzusain is volt szerencsém
festőkészségem fejlesztésére. Kiegészítésképpen, Simon m. Veronika online festővideóit, és
híres festők alkotásait, valamint az interneten fellelhető festészeti oktató-videókat is
rendszeresen tanulmányozom.
Az elmúlt években tucatnyi csoportos kiállítás aktív résztvevője voltam. Jelenleg, három
kiállítási helyszínen szerepelnek alkotásaim: Budaörsön, a Jókai Mór Művelődési Házban,
Budapesten, a Stefánia palotában, s a harmadikként Budapesten, a Benczúr hotelban.
Budaörsön, már 2018-ban is volt lehetőségem egyéni bemutatkozásra, amikor festményeim, s
a hozzájuk, ill. róluk íródott verseim is helyet kaptak. Ugyan ilyen önálló rendezvényem volt
a Budapesti Belügyi Nyugdíjasok Egyesületének Kürt utcai objektumában is. 2019.
szeptemberében pedig, a budapesti Duna Palotába kaptam meghívást egy önálló kiállítás
megrendezésére, amely több, mint hat hétig állt a szemlélődők rendelkezésére. E kiállítás alatt
a tárlat látogatói, több tucatnyi vendégkönyvi bejegyzéssel örvendeztettek meg.
Eredményeim: Képeim nagy része zsűrizett. Több elismerő oklevéllel rendelkezem. 2018-ban
pedig, alkotásaim révén, a Cserhát Művészkör, ARANYECSET díjban részesített.
Költői munkásságom elismeréseként a Cserhát Művészkör nívódíját is sikerült kiérdemelnem.
Köszönöm a beszélgetést.
s.k.
