Pokolian meleg napokon vagyunk túl,de még nincs itt a vége. Sehol egy esőt hozó szél vagy felhő csak a nap vicsorog, ránk ontva gyilkos sugarait.A lakótelep mélyén lévő parkot sokan szeretik,van párásító is, vannak kellemes lombú fák- azok még állják a megpróbáltatást- Esténként vagy délután feltűnik egy két babakocsit tologató anyuka,magányos hölgy vagy idős pár hiszen a padokon jól lehet pihenni, szívni egy kis friss levegőt,hallgatni a madarakat.De az idei nyári forróságban már sehol sem lelhető a felüdülés csak fülledt levegő mindenütt.
Tegnap a szokásos séta után hazafelé indultam mikor egy bokros részen egy kis fekete csomagot pillantottam meg. Kíváncsian fürkésztem mi lehet az, mikor látom, hogy egy szinte élettelen feketerigó. Megrendültem. Meg sem mozdult szegény úgy tűnt, hogy már nem él. Mikor még közelebb hajoltam hozzá megmozdult. Nyitott csőre levegőért és vízért rimánkodott. Mit csináljak? Egy kis víz kellene, de honnan. Az otthonom messze mire onnan vizet hoznék …de ez nem is volt jó gondolat. A közelben azonban volt egy kis bolt oda gyorsan átsiettem és vettem egy kis üveg vizet, majd visszasiettem a rigóhoz. Még mindig ott volt ugyanúgy, nyitott csőrrel, fénytelen kis gombszemei riadtan meredtek rám. Kinyitottam az üveget és a vizet a tenyerembe tettem. És láss csodát. A rigó megmozdult tett egy két szárcsapkodást, de félénk természete tovább nem engedte.Ott álltam a vizes üveggel felette és akkor szép finoman, óvatosan egy kicsit rálocsoltam a madárra. Csupa víz lett a föld körülötte, ami azonnal életre keltette és a rigó gyenge csapkodással bemenekült a bokrok közé.
Az elmúlt napokban szomorú hírek érkeztek a világban keletkezett szörnyű tüzekről. Lángolnak az erdők és az elkeseredett küzdelem hogy valahogyan megfékezzék.. Nagy a világ és szerencsére pillanatnyilag távol vagyunk ezektől a rémségektől, habár hazánkban is olykor fellobbannak erdőtüzek legtöbbjük gondatlanságból eredően. Hogy életünk során itt állnak őrt a fák a parkban,az erdőkben,vagy a magánkertekben- számunkra természetes – de haláluk már ki van szemelve egy fontosnak tűnő építkezés vagy útépítés okaként. Mit lehet tenni azért, hogy megmaradjanak? Talán élő láncként közrefogva őket megvédeni a láncfűrészek fogaitól?
Fogytán vannak az eső erdők, pusztulnak és pusztítják új termőterületet biztosítva. Egyre gyakrabban lobbannak fel az erdőtüzek. Oltásukhoz még van víz. De mi lesz, ha egyszer elfogy a készlet, kiapadnak a folyók és nem lesz utánpótlás? A természetvédők évek óta kongatják a vészharangot: nincs sok időnk! De mit tegyünk? Mit tehetünk? Mit ér minden szó ha az érdekek mindent felülírhatnak?
Az idő egyre fogy és alig van eszköz a kezünkben környezetünk védelmére. Pusztul az élővilág és pusztulnak a madarak is ugyan úgy mint tegnap ott a parkban a haldokló rigó. Majdnem beteljesülő sorsa csak egy lett volna a sok közül.
Major Edit
