Egy különös, kedves , bohókás történetet láthattunk február 22-én szombaton este a Latinovitsban. Lewis Carroll váratlan, furcsa ötletekkel életre keltett és az idők folyamán világhírűvé vált figurákkal teli kalandos történetének az Aliz csoda országban színpadi változatát Tengely Gábor rendezésében.
A szereposztás a következő volt:
Anya, vagyis Klári, háztartásbeli / Királynő – Spolarics Andrea
Apa, vagyis Dénes, cégvezető / Király – Ilyés Róbert
Aliz, a lányuk, épp ma 8 éves – Takács Katalin
Dalma, Aliz nővére, mindenórás – Bohoczki Sára
Gyula, Dalma vőlegénye / Fehér Nyúl – Böröndi Bence
Konrád bácsi, igazgató / Hercegnő – Bregyán Péter
Roland, HR / Hernyó / Tvidlidí – Márfi Márk e.h.
Aurél, PR / Béka / Tvidlidú – Fröhlich Kristóf e.h.
Egér / Macska – Páder Petra
Pincér / Flamingó / Kalapos / Kertész – Chován Gábor
Pincérnő / Sün / Április Bolondja / Kertész – Főglein Fruzsina m.v.
Első ízben 1865-ben olvashatta Aliz csodálatos történetét a mesét szeretők hada. Egyszerre híressé lett a történet, oly annyira hogy azóta, ki tudja hányadszor keltik életre figuráit a mesés történetnek, filmen és színdarabban egyaránt. Ki ne emlékezne Aliz csoda országban nagy sikerű című filmre, és azt hogy hány helyen és hányszor vitték színre azt most nehéz lenne megmondani
Megtelt a színház nézőtere, számtalan kisgyerek szülőkkel, nagy szülőkkel izgatottan foglaltak helyet és nagy várakozással telve figyelték Alizt, aki háttal ült a nézőtérnek, világos kék ünneplő ruhácskában miközben sminkesek, fodrászok igazítják haját, sminkelik az arcocskáját, hogy minél szebb legyen a nyolcadik születésnapján. Mindeközben körbe ugrálják kedvenc barátai, bohóckodással, vidámsággal telik az idő a vendégek érkezéséig. Majd megérkeznek a vendégek és kezdődik a szülinapi parti.
Nincs szebb dolog, amikor egy kisgyerekkel nézhetünk végig egy mesejátékot. Figyelni vajon mi köti le a figyelmét, kibír e két felvonást? Velem is ott ült a harmadik sorban Lilike a barátnőm unokája, aki most hat éves. Aliz a főszereplő ott ült már a színpadon a nézőknek hátat fordítva. A nézőtér elcsendesedett. Aliz végre megfordult a közönség felé. És akkor Lilike csalódott kérdő szemmel nézett rám. Ő Aliz kérdezte? Hirtelen nem tudtam mit mondani csak azt, hogy képzeld azt, hogy nyolc éves… Ő ugyanis Alizt várta a nyolc éves kislányt, helyette pedig egy középkorú hölgyet láthatott, aki természetesen nagyon tehetséges színésznő, nem vitatható csak szerintem nem erre a szerepre. Szerintem egy óriási tévedése volt a rendezésnek ez a szereposztás, már csak azért is, mert egy gyereket nem helyettesíthet egy középkorú vagy akár annál fiatalabb sem. Így ugyanis veszít a hitelességéből a történet. Szerencsére a gyerekek hamar átlépnek bizonyos dolgok felett, így volt ez most is, mert hamarosan minden igyekezetével a történetre figyelt velem együtt.
Aliz szülinapi partijára egymás után érkeznek a vendégek. Mindenkit ismer, mindenki csak miatta jött. Ma végre minden csak róla szól! Vagy mégsem? A szép ruhára vigyázni kell, a vendégeknek puszi jár, és még szavalni is muszáj. Ez így nem is igazi szülinap! De várjunk csak! Hogy kerül a vendégek közé egy sietős Fehér Nyúl sportcipőben és szemüvegben? Vannak egyáltalán szemüveges nyulak? Őt követve Aliz csodálatos világban találja magát, ahol fura lények fogadják: a kissé érdes modorú Hernyó, a Kalapos és Április Bolondja, Tvidlidí és Tvidlidú, no és persze maga a birodalom ura, a Király és a félelmetes Királynő.
Az előadás alatt Lilikét figyeltem hogy vajon megérti- e a történetet?. Azt hiszem csak részben sikerült Rajta próbáltam tesztelni, hogy hány éves kortól nézhető a színdarab? Majd rá kellett jönnöm, hogy néha még a felnőttek sem értik mi is történik abban a csoda országban ahol Aliz a főszereplő. Az álmok néha zavarosak és öröm felébredni Egy azonban bizonyos, hogy odaát is vannak törvények jók és rosszak, hogy a nem kívánatos alattvalókat a királynő egyszerűen lefejezéssel kívánja eltávolítani. Szerencsére sikertelenül. Mint az álmainkban egymás után peregnek az események, érthetők és érthetetlenek és néha követhetetlenek.
Lilike a királynőt szigorúnak találta – nagyon helyesen és hazafelé a legyezőjének csattogását próbálta utánozni. Az hogy a királynő mindenkit le akart fejeztetni már csak mi felnőttek értettük meg még szerencse, hogy az egész egy álom és nem a valóság? Vagy mégsem? Mi történne, ha minden megfordulna, és ami az álom világában történik, hirtelen az lenne a valóság?
Remélem mindenki kibogozta a történetből azt, amit ki tudott bogozni, és magáévá tett olyan részleteket, vagy szereplőket, akik felkeltették a figyelmüket. Meglepetésemre Lilikét a várandós rózsaszínű ruhás hölgy érdekelte nagyon, hogy vajon az igazi vagy csak kitömték kérdezte tőlem suttogva. Ugyan Lilike! Persze hogy ki van tömve, hiszen ez csak egy mese suttogtam.
Az Aliz színdarab remélhetően élményt nyújtott úgy a gyerekeknek, mint a felnőtteknek egyaránt. A kosztümök, a színpadképek mind Alíz csodás utazását igyekeztek segíteni szerintem sikeresen, megteremtve azt a miliőt, amit egy megálmodott helyszín megkíván.
Major Edit
Fotó: Borovi Dániel
