Nem gondolnám, hogy egyedül vagyok azok között, akik egyre idegesebbek lesznek a reklámoktól. A számtalan reklám közül egy zöld emberke minduntalan ki hoz a sodromból. Igen Ő Alza, a zöld emberke,aki kellemetlen hangjával minduntalan ott fontoskodik a képernyőn. Nem tudom kinek ötletéből született, de szó, ami szó borzalmas. Nem is a zöld mivolta, hanem a hangja! Kibírhatatlan!
Hogy mit reklámoz, azt nem tudom,mert nem is érdekel,már csak azért sem,mert amikor meghallom a förtelmes kiabálását azonnal átkapcsolok egy másik adóra, gondolván hogy ott majd békén hagy. De tévedek, mert ott is biztosan megjelenik, torzult hangján üvöltözik tovább,nem hagyva egy tiszta percet,vagy gondolatot sem. Szörnyű! Vajon ki az, aki kitalálta őt? Kinek áll az érdekében őt ilyen sokáig életben tartani? Kinek a kegyeltje lehet a Zöld emberke? Valószínűleg busás hasznot hozhat az már bizonyos,miközben tulajdonosa valahol koktélt szürcsölgetve élvezi az életet,amit egyebek között zöld szülöttének köszönhet. . A jó reklám az, ami beférkőzik a tudatunkba és vásárlásra késztet. A jó reklám időtálló,hiszen egyesekre még a mai napig is emlékezünk. S hogy mi lesz Alzával? Rá is emlékezni forgunk a szörnyű hangjára az már bizonyos és arra is, hogy nem tudtunk megszabadulni tőle.
Még a hatvanas évek idején Amerikában élő idegenben élő hazánkfia mesélt a tengeren túli életről. Panaszkodott, hogy nem lehet egy filmet végignézni reklámok nélkül. Jó nektek – mondta hogy ti végignézhettek egy filmet -megszakítás nélkül- míg mi odaát szenvedünk a reklámoktól. Akkor mi ezt másképp gondoltuk. Akkor vágyódtunk mindenre,ami nyugatról jön. Hát most itt van! Tulajdonképpen utolértük vágyaink netovábbját. Hát nem csodálatos?
Major Edit
