Az volt a feladatuk, hogy minden faluban „leadjanak” a helyi hatóságnak egy-egy „intelligenciát”, akinek felvilágosító előadást kellett tartania a nőnapon. Jenci bácsit is leadták egy székelyföldi kultúrházba, és megkapta az ukázt: ezennel „be kell vezetnie a nőnapot a civilizálatlan, bicskás székelyföldre.”
Kihirdették a faluban, hogy gyűlés lesz, ez nem kolhoz-szervezés lesz, de nem is politikai, hanem tudományos felvilágosító munka. A férfitömeg összegyűlt. Mit ad Isten, a helyi nőszövetség vezetőségét is bevonultatták. Sőt, nem engedték meg a női részlegnek, hogy külön sorokba üljenek. „Vegyüljetek el a férfiak között!”, adta ki a napiparancsot a néptanácselnök, majd halkan azt is súgta: „S ügyeljetek, ne vellegesétek elé a belső zsebübből a pálinkásüveget…”. Erre már értelmes feladat lett az elvegyülés a férfiak között. A női népség elvegyült.
Jenci bácsi ezután kötelezően elővezette, milyen fényességes nagy eredményben tündöklünk. A villany a civilizációt jelenti, és lám, bevezettük. Az aktivisták tapsot vezényeltek, kiabálták: „Ég, világol fölöttünk Iljics lámpája!” (ifjabbak kedvéért: ez az Iljics maga Lenin elvtárs volt!). Jenci bácsi pedig rátért napi feladatára: „Most pedig emberek, ma március nyolcadika van, és ezennel bevezetjük a nőnapot.”
A helybéliek nem nagyon értették, miről is volna szó. Jenci bácsi magyarázgatni kezdett. Értetlen csend. „Há’ miről es beszélünk?!”. Erősödött a hangulat. Végül Jenci bácsi érthetően és lényegre törően jelentette be a civilizációs újdonságot: „Emberek, fel kell karolni a nőket!”
Általános megkönnyebbülés szállt a kultúra házára.
Egy pálinkán szocializálódott karcos férfihang ekkor hangosan méltatlankodva belesüvöltötte a civilizálandó tömeg és a civilizáló kultúraktivisták képébe: „Há’sze mi karaljuk a nőket! Nehogy má’ efféle szavak érjék a házaink elejét!” Mire kitört a támogató röhögés…
És március nyolcadika, „mint nőnap”, valahogy így lett „bevezetve” a Székelyföldre.
Szávai Géza
(R.V.)
