Már az emberiség történelmének legelején, az őskorban is bújtak álarc mögé az emberek. A zsákmány bőrét húzták magukra, a fejükre, melynek kapcsán közelebb érezték magukat a természethez, és kicsit az elejtett állat lelkébe is bújhattak.
Ez nem csupán játék volt, hanem tisztelet is, az élet tisztelete – és varázslat, vagy annak része. A lélek kiszállt a testből, így a felöltött bőr, az azt magára húzóval újra életet kapott. Ez volt az a pillanat, ami a legközelebb volt az élet és halál mezsgyéjének vonalához, így kapott „varázsos” szerepet.
Az emberi álarcok eleinte inkább halotti maszkok voltak, megőrizve ezzel a halott arcának vonásait, de ezzel idézték meg annak szellemét is. Álarcot készítettek fából, a görögök nemesfémből, sőt, Szibériában gipszből is.
Az álarc, maszk misztikuma annyira vonzotta az embert, hogy mára számtalan okból, alkalomból készítenek szebbnél szebb, riasztóbbnál riasztóbb, vagy épp vicces darabokat. Legszélesebb körben karneválokon, színpadi darabokban használták, használják.
III. Béla uralkodása idején Anonymus történetét érdemes említeni, aki névtelen és arctalan figuraként él a köztudatban, a király udvarában jegyzőként élt. Anonymus a magyar honfoglalás történetének legrészletesebb megírója, valamint tőle tudjuk a törzsfők neveit – de azokat a történészek nem tartják hitelesnek. Művének, a Gesta Hungarorumnak egyetlen, 13. századi példánya az Országos Széchényi Könyvtárban található.
Egy tehetséges matematikusokból álló magyar csoport is viselte ezt a nevet a múlt században.
Anonymus, az ész álarca: Eredetileg III. Béla nevéhez fűződik az Anonymus név, amely a mai napig halhatatlan, hiszen például a múlt században egy tehetséges matematikusokból álló magyar csoport döntött úgy, hogy ezt a nevet fogja használni.
A klasszikus Anonymus maszk a V, mint vérbosszú című filmben jelent meg. Az álarc hordója soha nem veszi le a maszkot, nem rendelkezik szuper erővel, „csupán” ésszel és taktikai érzékkel.
A figura Guy Fawkes-nek állít emléket, aki 1604-ben megpróbálta felrobbantani az angol parlamentet. A köztudatban a „Guy” név „fura fickó”-t jelent, aki szembeszáll a zsarnoksággal, megteszi azt, amit más nem mer. Így jutunk el a legérdekesebb mai álarchoz, Anonymuséhoz, aki bátorságáról és eszéről híresült el.
Nincs rejtélyesebb, titokzatosabb dolog egy álarcnál. Bármi, bárki lehet általa az ember. Álarc segítségével megélhetjük a szuper gonosz vagy épp a szuper jó szerepkörét. Az álarc szituációs, fantázián alapuló játék, ami sokat segíthet… vagy épp jó móka…
Az egyik leghíresebb velencei álarc a pestis doktoré. Eredete, az 1630-as pestis járvány idejéig nyúlik vissza.
Egy Lancetta nevű patikus csőrös álarcot viselt, így járta az utcákat.
A keresztes lovagok is álarcot vettek magukra, de a Ku-Klux-Klán tagjai is takarták arcukat, isteni, felsőbbrendű, bíráló szerepüket kezdetleges módon kihangsúlyozva.
Álarca volt Facia Negrának a Szegény gazdagokból, ahogy Zorrónak és a Voltaire által papírra vetett Vasálarcosnak is.
A mai kor „hősei” is mind-mind rendelkeznek maszkkal. Ilyen Batman, Superman, Pókember, Macskanő, sőt, egy kicsi maszkocska még a zöld íjásznak is jutott.
Felesleges kutatni az álarcok mögötti bonyolultabb tartalmat, hiszen az álarc célja nem az elmélyülés, hanem a „elhitetés”,
Sok esetben egyszerűbb, ész szerűbb elhinni azt, amit el akarnak hitetni velünk. Az álarc éppen emiatt a könnyed tulajdonsága miatt olyan népszerű az élet sok területén
Az álarcok a kezdetek óta a misztikum részei, ezért nem csoda, hogy a mai napig arra törekednek a készítők, hogy minél varázslatosabb, vagy éppen ijesztőbb darabokat készítsenek a karneválokra, bálokra, vagy színpadi darabokra.
A velencei maszkok világszerte híresek. Az a hír járja, hogy az első maszkok nem is a mulatozást, hanem az elrejtőzést szolgálták. A nem éppen erkölcsös életet élő velenceiek titkos útjaik alkalmával jobbnak látták elrejtőzni, ezért takarták el az arcukat. 1268-ban a katolikus egyház be is tiltotta a maszkviselést.
A velencei maszkok állandó figurákkal, hagyományosan ugyanazokkal a színekkel, motívumvilággal készülnek. A Commedia dell’ arte szereplői egy-egy emberi tulajdonságot, jellegzetes személyiségtípust ábrázolnak, történetük nemcsak érdekes, hanem nagyon tanulságos is.
A hagyományos velencei maszk az egész arcot elfedi, jellegzetessége a makacs, erős, hegyesen kidolgozott áll. Meglepő részlete, hogy nincs szája. Színe fehér vagy aranyozott. A viselet a vörös köpennyel és háromszögletű kalappal alkot egészet.A Bautát csak velencei polgárok, csak és kizárólag arisztokraták viselhették. Viselését szabályozták. Kötelező volt például bizonyos politikai döntéshozatalok alkalmával, ahol anonim módon kellett eljárni.Az álarc egyfajta többszörös újjászületés. Amikor felvesszük, mások lehetünk, majd jön a csattanó, amikor levesszük, és valaki megpillanthatja az igazi valónkat. A maszkok a kettősséget és a titokzatosságot is jelentik, mert jelképezi, készségek és hatalmak birtokosává teszi azt, aki felveszi.
Az álarcok azonban csak akkor kelnek életre, ha felvesszük, különben csak szimbolizál egy adott tulajdonságot, amit nekünk kell megtestesítenünk, ha felöltjük. Az álarc tehát egyfajta jellemrajz, egy titok, amire olykor mindenkinek szüksége van.
Forrásokból merítette:Major Edit
