Az első magyar, aki új szívet kapott

2021-10-02 | Budaörs
Az idei 29. Szív Világnapján jutott szembe, hogy éppen huszonkilencedik esztendeje annak, hogy egy 29 éves Schwartz Sándor nevű fiatalember - elsőként Magyarországon - új szívet kapott. Tíz évvel a szívtranszplantáció után otthonában készítettem interjút vele, és az azóta eltelt évtizedekben Magyarországon ötszáznál is több ember életét mentette meg a beültetett második szív.

Schwartz Sándor műtétjét Szabó Zoltán professzor és csapata végezte 1992. januárjában a SOTE Szív-és Érgyógyászati klinikáján. Sándorról, aki veleszületett, gyógyíthatatlan szívbetegségben szenvedett, akiről már minden hazai és külhoni orvos lemondott, gyógyíthatatlannak minősítették. Egyes egyedül csak a professzor állt ki szilárdan amellett, hogy igenis megpróbálja a lehetetlent, vállalja a kockázatot, és egy új szívet ültetett a régi helyébe. Nem csak a professzor, hanem az egész ország szívdobogva várta az első szívdobbanást – és Sándor szíve verni kezdett, a műtét sikerült. Ennek az első sikeres szívátültetésnek köszönhető, hogy szigorú alapozással megkezdődhetett a hazai szívtranszplantációs program rendszerszintű kiépítésének lehetősége.

Amikor a műtét után tíz esztendővel beszélgetésre kértem Sándort, már rég túl volt azon, hogy riporterek zaklassák. Érezhető volt a hangján, hogy nem szívesen szánja rá magát a beszélgetésre, aztán mégis belement. Ültünk az apró gondnoki lakásban Sándorral, és ő mesélt az életükről.
„Nem szeretek azon töprengeni, hogy egy másik ember szíve dobog a testemben. Én csak annyit tudok, hogy egy velem közel egykorú fiatalember szívét beültették a mellkasomba, és az a nap teljes mértékben átalakította egész addigi életemet.”
Először a betegség nyomta el, aztán a műtét emelte fel Sándor életét. Élete első huszonnyolc évéből húszat kórházakban és szanatóriumokban töltött. Gyerekkorát is tönkretette a betegség. A műtét előtti időkben már folyvást két véglet között ingadozott: ha jól érezte magát, lement a betegtársaival focizni, ha rosszul volt, azon morfondírozott, hogy életben marad-e vagy sem. Bizalommal igent mondott a professzornak, beleegyezett a transzplantációba pontosan tudva, hogy ez is egy kétesélyes játék. És miután megindult az új, beültetett szíve, nekiállt, hogy bepótolja az elvesztett időt.

Kinyílt előtte a világ, és nagyon meg akarta élni az életét. Aztán lenyugodott. Gyermekkori álmait ugyan nem tudta megvalósítani, nem lett belőle se futballsztár, se autóversenyző, de még világot járó kamionos sem, de álmaiból kettőt azért sikeresen megvalósított: családot alapított és gyermekei lettek. Felesége két gyermekével együtt négy gyermeket neveltek akkor.
Nehezen talált megfelelő állást magának. Néhány évi sikertelen próbálkozás után a Wekerle telepi Koós Károly Általános Iskola gondnoka lett, amihez egy szolgálati lakás is tartozott. Bentlakó gondnoknak lenni nem könnyű feladat és neki reggeltől estig, télen-nyáron helyt kellett állnia. Hát ez nem szerepelt az álmai között…

„Sokat dolgozom, keveset keresek, de kettesével szaladok fel a lépcsőn, hogy hamarabb hazaérjek” – mondta egykedvűen, kicsit de azért olyan bajusz alatt mégis mosolyogva. Aztán megvonta a vállát: „Ezt hozta az élet. Tartom a kapcsolatot a professzorral, bizony nagyon hálás vagyok neki az új életért. A fiamat is Zoltánnak kereszteltem az ő neve után”. Arról is beszélt, hogy a feleségét a kórháznak köszönheti. Egy kórházban volt titkárnő, ahol egy ideig Sándort betegfelvételi adminisztrátorként alkalmazták, onnan az ismeretség.
Később kimegyünk a kisfiúval levegőzni. Ott mondta el, hogy a gyerekeivel sokat focizik az iskolaudvaron. „A gyerekeim és a munka tart engem karban. De már nincsenek teljesíthetetlen vágyaim. Talán csak az, ha többet keresnénk, hogy jobban éljünk”. Aztán csöndesen megjegyzi még: „A családom éltet. Rájuk gondolok legelőször.”
+++
2019 novemberében, ötvenhat éves korában halt meg Schwartz Sándor, aki tudatosan vállalta az „elsők” döntési lehetőségét. A műtét sikerének köszönhetően csaknem harminc éven át aktív életet élhetett, és ezzel ő is megalapozta a hazai szívtranszplantációs program sikerét.
R. V.

(A képen jobbról balra: Schwartz Sándor és a professzor)

Megosztás