Egy nagyon érdekfeszítő televízió műsorra lettem figyelmes, mely az első magyar szépségkirálynőről Molnár Csilláról szólt , akit 1985-ben választottak meg Magyarország szépének. Ezt megelőzően ötven évig Magyarországon nem volt szépségkirálynő választás ezért ez a lehetőség vonzotta a naiv lányokat. Az ominózus beszélgetés egy ismert televíziós műsor vezetőnő és Futács Károly között zajlott, aki az egykor Gyöngyhalász diszkó vezetője volt és akit szerelmi szálak fűztek Csillához.
A beszélgetés azért is tanulságos, mert nem árt lelkükre kötni a ragyogó fiatal lányoknak, akik reménykedve lépdelnek a dobogó legfelsőbb csúcsáig, hogy odaérkezve, ne vakítsa el őket a fény és a siker. Maradjanak mindig a földön, cselekedjenek és gondolkodjanak józanul. Szomorú, de sajnos igaz Molnár Csilla tragédiája legyen ez intő példa minden királynői koronára vágyó fiatal lány számára.
Az 1985-ös, több mint 50 év után először megrendezett szépségversenyen a naiv lányokat mocskos módon használták ki. A 16 éves Molnár Csilla fél évvel későbbi öngyilkosságához ennek is lehet köze, de a közvetlen ok feltehetően egy szerelmi-családi konfliktus volt. Egy szimbólummá vált kislány, aki igazából nem akart meghalni.
Nem csak szép volt, de bájos, szerény és emberi is – mondták róla az ismerősei, tragikus halála pedig kisebb öngyilkossági járványt is gerjesztett. Egy évvel a lány halála után egy fiú azért utazott Fonyódra, hogy szerelmi bánatában az ő sírjánál vágja fel az ereit, de a statisztikákból is látszik, hogy 1986-87-ben hirtelen több öngyilkosjelölt próbálkozott Lidocainnal.
Molnár Csilla 1986. július 10-én emeleti szobájában huszonvalahányat vett be éhgyomorra apja szívgyógyszereiből. Sápadtan, reszketve támolygott le a földszintre. „Nem akarok meghalni” –mondta a szüleinek. Hiába hívták rögtön a mentőket, a lányukat már nem lehetett megmenteni.
Nem sokkal korábban tette le a vizsgáit a gimnáziumban, ahová magántanulóként járt, miután megnyerte a szépségversenyt. Egy osztálytársa győzte meg, hogy induljanak el – a másik lány kiesett a középdöntőben, ő azonban végigment, és lett belőle, mint hangsúlyozták, ötven év után az első magyar szépségkirálynő, „Magyarország szépe”.
Eleinte „poén volt az egész, nem gondoltuk komolyan” – mondta a győzelme utáni villáminterjúban. Apja, a késő szocialista időszak balatoni vendéglátósa ellenezte, hogy induljon, féltette a lányát, és amikor kénytelen volt beletörődni a dologba, akkor is azt mondogatta, hogy most először legalább megtapasztalja majd a gyerek azt is, hogy milyen a kudarc, hiszen úgysem lehet nyerni ekkora versengésben
2000-nél is többen jelentkeztek a szépségversenyre. Amúgy is volt némi választós hangulat a levegőben, a 1985-ös ország gyűlési választásokon ‘néhány körzetben először érdemi verseny is volt a jelöltek közül, ekkor nyert nagy fölénnyel Király Zoltán az MSZMP-vel szemben. De a szépségverseny sokkal inkább valami nagyon nyugati, csillogó és izgalmasan kapitalizmusszagú dolognak tűnt, ami már attól is közüggyé válhatott, hogy addig az államszocializmusban gyakorlatilag tiltották a műfajt. Oké, volt minden évben Anna-bál Füreden, a hagyományok vagy még inkább a balatoni idegenforgalom tisztelete miatt, de országos versengésről nem lehetett szó: a szépségipar nem nagyon fért össze sem a hivatalos nőképpel, sem a szocialista erkölcsiséggel.
Ehhez képest volt abban valami kéjes, hogy a döntőnek helyt adó Kongresszusi Központban a szokásos vörös csillagos dekoráció helyett jó nőket lehetett bámulni, miközben a diszkó király Cintula nyomja a szöveget, Antal Imre konferálja a fellépőket, Frenreisz Károly elnökli a zsűrit, és egyáltalán, hivatalos jóváhagyással lehet mellbőségekről és fenekekről eszmét kifejteni. A versengés hónapjaiban végig kint voltak a lányok képei a Centrum Áruház kirakataiban, „Kit látna szívesen?” – állt a tabló mellett a kérdés; a győztes közönségdíjat kaphatott.
A versenyt a „Média Magyarország” nevű vállalat szervezte. Nyugati kapcsolatok, osztrák és német partnerek révén kezdtek bele, de mint hamarosan egyértelmű vált, nem sok fogalmuk volt a műfajról, az amatőrizmusuknál pedig csak a gátlástalanságuk volt nagyobb. Valójában egy cigaretta biznisz volt a háttérben, az egyébként tiltott dohányreklámokat akarták a szépségversenyen keresztül becsempészni, külföldről konkrétan cigiben és dollárban fizették ki őket.
Arról, hogy mi is van a színfalak mögött, hogy néz ki a felkészülés, mit kell kiállniuk az indulóknak, a legteljesebb képet az a dokumentumfilm mutatja , amit a verseny elejétől forgatott Dér András és Hartai László. Egyáltalán nem repifilmet csináltak, és a csillogás jelzése után egyre kritikusabb képet mutattak a szépségkirálynő-választásról.
„Mi menet közben azért komorultunk el, mert azt éreztük, hogy valami végtelenül szeretettelen légkörben folyik ez az egész. Szóval itt tényleg a forintok nagyon érdekesek, a schillingek még érdekesebbek, és a publicitás az a legérdekesebb, a reklám. De hogy esetleg itt ténylegesen emberi sorsokról lehet szó, ne adj’ Isten, hát hiszen ezek a szereplő lányok mondjuk tökéletesen megváltoztatják esetleg az életüket, hogyha befutnak ezen a furcsa szépségversenyen, hát ez nem érdekelt senkit” – mondta később Hartai, és hiába hat ez ma már kicsit patetikusan, Molnár Csilla sorsának ismeretében ezt itt felesleges megkérdőjelezni.
A verseny résztvevői is legalább ilyen erős szavakkal beszéltek utólag a szervezésről, a szervezőkről és a zsűriről is. Megalázott, a versenyen éheztetett, „kussolásra” kényszerített lányok – a visszaemlékezések szerint majdnem olyan kiszolgáltatottságban voltak, mint a striciktől lehetnek a prostituáltak.
A Balaton partjáról, Fonyódról érkezett Molnár Csilla Andrea, 22-es. 17 éves, 176 cm magas tanuló, a Karikás Frigyes Gimnázium Fonyód tanulója. Imádja a táncot és a muzsikát. Ha teheti, szabadidejét mindig erre használja fel.
A zsűri véleménye: 10 8 9 10 9 10 10 9 10 10 10 10 7 8 10 10 10 10 10 9. Eddig a legmagasabb pontszámok, gratulálok!
– lehetett hallani Cintula hangját, és ez alapján már egyértelmű volt, hogy ki lesz a győztes. A jelek szerint a zsűri tagjai előre megállapodtak, hogy ki nyerjen, Molnár Csillát elsősorban Ernyey Béla nyomta. Azzal győzködte a többieket, nem lenne jó, ha kiderülne, hogy a zsűriben alkalmilag összeverbuvált, dilettáns emberek vannak, akik összevissza pontoznak, ezért a rendes verseny előtt megállapodtak a sorrendben.A többiek szerint ebben Ernyeynek üzletei érdekei is voltak – ő pedig arról beszélt, hogy a szervező cég akarta megmondani neki, hogy ki nem lehet semmiképpen dobogós. Leginkább a végül a hatodiknak kihozott Kalmár Zitára pikkeltek, aki a döntősök közül egyedüliként nem volt hajlandó aláírni azt az előnytelen reklámszerződést, ami gyenge pénzért meghatározott magyar cégekhez láncolta volna a lányokat. Szerencsés vesztesként mégis ő járt a legjobban: Várszegi Gábor ügyesen használta ki a marketinglehetőséget, nekiadta a Fotex 100 ezer forintos különdíját, és elmehetett modellkedni Kaliforniába.
A legnagyobb botrány abból lett, hogy az első három helyezettről (Molnár Csillán kívül Kruppa Judit dunaújvárosi óvónő, a Skála későbbi arca, és Füstös Veronika budapesti fodrász) és Kalmár Zitáról meztelen szobrok és aktfotók készültek.Pauer Gyula többek között a szépségiparnak akart fricskát adni azzal, hogy a lányokról gipszmintát véve szoborba öntse az 1985-ös magyar szépségideált, az aktus – legalábbis az ezt is bemutató dokumentumfilm ezt sugallja – mégis a három lánynak lehetett elsősorban megalázó. „Az eljárás lényege, hogy a meztelenre vetkőzött modell testét beolajozzák, majd a megfelelő pózba állítva tetőtől talpig bekenik gipsszel, végül gipsszel átitatott gézzel borítják. Fából kialakított állvánnyal rögzítik, s száradás után, mint egy héjat, leválasztják róla. Az így nyert negatív formát ki lehetett önteni bármilyen anyaggal, hogy a test minden részletét hűen ábrázoló szobor legyen a végeredmény”.
A modell-állás közben két fotós, egyikük a későbbi médiacézár Fenyő János, készített képeket a meztelen lányokról. Bár azt állították, csak dokumentálni kívánják a művészi alkotás folyamatát, a képeket a lányok tudta és beleegyezése nélkül eladták egy osztrák erotikus magazinnak, ahol azok nemsokára meg is jelentek. Valami ilyen szöveggel: „Szabaduljatok fel, elvtársnők! A vörös Budapesten megrendezték az első szépségversenyt. Az elvtársnők a vörös katonák bakancsainak csattogására vonultak fel.”
Egyedül Molnár Csilla aktfotói nem jelentek meg; erre a szépségverseny szervezői azért figyeltek nagyon, mert különben a magyar szépségkirálynő nem indulhatott volna el a nemzetközi versenyeken. A Máltán tartott európai döntőn aztán a fonyódi lány hivatalosan harmadik lett, de úgy érezte, elcsalták az eredményt; a legtöbb pontot ugyanis még ő kapta, de a zsűri ezután indoklás nélkül átalakította a sorrendet.
Ez is elkeserítette, de a győzelme utáni hónapok egyébként is csalódást jelentettek neki. „Véget ért a gyerekkorom. Váratlanul jött ez az egész. Nem is tudom igazán megemészteni azóta se. Akárhová megyek, akármit csinálok, én már nem Molnár Csilla vagyok, hanem A Szépségkirálynő. Elvárják tőlem, hogy minden percben azt a formát nyújtsam, olyan szép és üde legyek, mint akkor ott, a kifutón. Nem megy. Idegileg, lelkileg teljesen kikészültem. Néha már azt mondom: elég a telefonokból, levelekből, ajánlatokból – abbahagyom, nem csinálom tovább. De a következő percben tudom: úgysem lehet. Kaptam az élettől egy szerepet, és ennek meg kell felelnem” – mondta egy, a halála miatt már meg nem jelenő interjúban.
Valójában sem ő, sem a családja nem tudta, mire számítsanak, milyen lehetőségekkel és milyen kötelezettségekkel jár a győzelem, miközben se pszichológus, se más nem segített nekik. Sőt: amikor a szülei nem voltak hajlandók aláírni, hogy a lányuk 2000 forintért a Cntrum Áruház kizárólagos reklámarca legyen, a szervező cég zsarolni kezdte őket, azt mondták, a díjat és a koronát is visszavehetik, ha hepciáskodnak.
„Mi nem értünk az ilyen dolgokhoz, végül ügyvédet fogadtunk. A médiás főnök ordítozott Csillával: ha apád még egyszer ügyvédet küld a nyakunkra, az idei szépségversenyen zsűritag se lehetsz. Akkor azt mondta Csilla, hogy apu, hagyd az ügyvédet, ezt még végigcsinálom.” – mondta Molnár Csilla anyja.
A versenyt szervező Magyar Média vezetőjét, Fodros Istvánt részben ezekre a botrányokra hivatkozva zárták ki aztán az MSZMP-ből: „a szépségverseny alatt a szocialista erkölcshöz méltatlanul viselkedett” – szerepelt a hivatalos indoklásban. Hogy a szervezőknek ahhoz is volt-e köze, hogy pletykák kezdtek terjedni a fonyódi családról, azt nem tudni, mindenesetre hamarosan azt híresztelték, hogy az apa 150 ezer forinttal megvette a zsűrit, hogy a lánynak Frenreisz Károly és/vagy Chrudinák Alajos szeretője, hogy a család azért árulja a házát, mert disszidálni akarnak.
Az őt közelebbről ismerők szerint az utolsó hónapokban otthon is egyre több volt a családi feszültség – nem függetlenül a szépségverseny utórengéseitől. Apja emiatt is rossz állapotba került, de egy szerelmi ügy volt az a konfliktus, ami közvetlenül az öngyilkosság előtt eszkalálódott.
Mint az a Múlt-kor egyik adásából is kiderült: a 16 éves lánynak kapcsolata volt a fonyódi diszkó 40 éves tulajdonosával. A Gyöngyhalász diszkót vezető Futács Károly ráadásul a lány apjának üzleti ellenlábasa volt; az apa egy nappal a tragédia előtt pedig újra eltilthatta a lányt a férfitól.
Arról, hogy pontosan miért vette be a gyógyszereket a 16 éves szépségkirálynő, igazából ma is csak feltételezések vannak. „Az biztos, hogy naiv volt. Szerintem az volt a baj, hogy nagyon sokan körülvették és nagyon sok mindent mondtak neki, kivették az iskolából, de közben semmi nem történt vele” – emlékezett vissza az egyik versenyzőtárs. Abban mindenki egyetért, hogy Molnár Csilla valójában nem akart meghalni. Nem tervezte előre az öngyilkosságot, családja és barátai szerint csak fel akarta hívni a figyelmet a problémáira, melyekből nem látott kiutat.
A szépségversenyről készített dokumentumfilmet Dér András és Hartai László Szépleányok címmel. Érdekessége, hogy már a verseny kezdetétől, a selejtezőktől kezdve forgattak, s a váratlan tragédia egész más színben tünteti fel az eseményeket. A film az 1987–es Magyar Filmszemlén és a mannheimi dokumentumfilm fesztiválon is díjat nyert.
Molnár Csilla alakját két dal is őrzi: az Első Emelet együttes A szépek szépe balladája című száma halála után néhány hónappal jelent meg, majd négy évre rá, 1990-ben pedig Menyhárt János zenéjével és Miklós Tibor szövegével Homonyik Sándor előadásában csendült fel az Álmodj, királylány című slágerré vált dal.
Pauer Gyula szobrász nem sokkal a szépségverseny után az első néhány helyezettről – köztük Csilláról is – Szépségminták címmel gipszlenyomatokat készített. Ezek Sopronban , a Körmendi Galériában tekinthetők meg.
A fentiek ismeretében jó lenne elgondolkodniuk a koronáért a dicsőségért induló fiatal lányoknak azon, hogy habár felemelő dolog elsőnek lenni a szépek között, a siker és annak hozadéka néha hamis csillogás csupán, olykor nem vezet sehová. Csodálatos dolog lehet ünnepeltnek lenni, de utána jönnie kell a dolgos, józan hétköznapoknak, mert az igazi megmérettetés akkor következik.
Eddig tehát az idézett cikk, amelynek aktualitása nem évült el. Királynők jönnek és mennek de Molnár Csilla az álmodó királylány már örökre közöttünk marad.
Különböző források felhasználásával Major Edit
