Az olvasás nem csak tanuláshoz szükséges, hanem kellemes időtöltés is: kikapcsolódás, amelynek során fejlődik az ember szókincse, memóriája, kreativitása. Egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre is.
Az UNESCO 1965 novemberében jelölte ki a szeptember 8-i dátumot, így idén már 59. éve ünnepeljük a világnapot. Az olvasás pozitív (mellék)hatásait bárki élvezheti, aki könyvet vagy akár egy újságot vesz a kezébe, unaloműző, fejleszti a képzelőerőt, a szókincset, a helyesírást, fogalmazáskészséget és még sorolhatnánk. A digitális eszközök hatását ellensúlyozandó manapság az igen népszerű kihívásokkal is megmérettethetjük magunkat. Ezek lényege bizonyos idő alatt minél több könyv elolvasása.
Goethe feltette a kérdést: „Milyen olvasót kívánok magamnak? A legelfogulatlanabbat, aki engem, saját magát és az egész világot elfelejti, mikor olvas és csak a könyvnek él.”
Ugyanis – ahogy azt Kosztolányi is írja: „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.”
Az olvasás fontosságáról így vall Mark Twain (igencsak kritikusan): „Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.”
A népszerű író, Stephen King frappánsan foglalta össze az olvasás lényegét és fontosságát: “Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni.”
Forrás: Internet
s.k.
