Varga János atya a rendezvény elején imára szólította a hallgatóságot, s a közös ima szólt a betegsége miatt távol maradt Dr. Duray Miklós mielőbbi gyógyulásáért.
Előadók: Dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója vetítéssel egybekötött összefoglalót tartott Trianon előzményeiről, a döntésről és a magyarság sorsára gyakorolt hatásáról. Kriza János, a Magyarországi Unitárius Egyházkerület püspöki helynöke, aki Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház 32. püspöke felkérésére érkezett, beszélt arról, mai, egyre elsekélyesedő, énközpontú életünkben mit jelent a szabadság, s mi az igazi szabadság. Tari István, a „Délvidék poétája” izgalmas, vetítéssel alátámasztott előadása a magyar területen lévő elöregedésről és hatásairól szólt. Baricz Lajos papköltő Marosszentgyörgyről, a vendégek közül a legtávolabbról érkezett. Előadásának címe „Köt a gyökér” volt, amelyet a székelyek szófordulataival, humorával, mégis megrázó komolyságú tartalommal adott elő. Versei méltón tükrözték mély hitét abban, hogy a szülőföldet holmi anyagi haszonért nem szabad elhagyni. Az előadások feszességét irodalmi részletekkel, versekkel, énekkel, tánccal oldották a szervezők. Vári Fábián László író, költő (Kárpátalja) az utolsó pillanatban lemondta az utat, ezért „Mindenki Trianonja” című esszéjét Szabó András előadóművész megrázó tolmácsolásában hallhattuk. Az Ő előadásában hangzott el Sajó Sándor „Mi a magyar” és czegei Wass Albert „A bujdosó imája” című megrázó verse is. Dr. Duray Miklóst egy videofelvétel idézte a közönség elé. Bálint Márta Kossuth-díjas színművész remek tolmácsolásában hangzott el a kisebbségi sorsot legérzékletesebben megfogalmazó Székely János „Semmi soha” című verse.
Szaplonczay Marianne- a konferencia-szervezője,Kriza-János, püspöki helynök és Udvarnoky Margit karnagy
Bravúros táncbemutatót tartott a Timár Tánccsoport szólótáncos párja: Rév Júlia és Kis Benedek „Kalotaszegi pár” címmel. Látszott rajtuk is a „Timár módszer” hatása, Tímár Sándor koreográfus és felesége, Timár Böske 1993 óta tartó, sok évtizedes oktató múltja, amellyel a néptáncot „anyanyelvként” tanítják.
„Yehudi Menuhin hegedűművész a következő szavakkal adta át Timár Böskének a Planetáris Tudat Díját 1996 októberében a Kongresszusi Központban: „Önök csodálatos dolgot művelnek a gyerekekkel. A világ minden táján így kell tanulni a gyerekeknek énekelni és táncolni, ahogy ezt ma este itt láttam.” (Wikipedia)
Petrás Mária Prima Primissima és Magyar Örökség díjas, a dupla tehetséggel megáldott művész nem csak régi csángó énekekkel gyönyörködtette a hallgatóságot, hanem csodás kerámiáinak alkalmi kiállításával is.
A konferenciát gróf Zichy László összegezte a tőle megszokott könnyedséggel és lényegre látással.
Az i-re a pontot a Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus fellépése tette fel Krasznai Gáspár karnagy vezényletével. Az elhangzott művek: Reményik Sándor – Vasile Cazan: Templom és iskola; Kádár Ferenc – Gárdonyi Zsolt: Magyar ének; Szabó Miklós – Erkel Ferenc: Éljen a haza!; Papp-Váry Elemérné, Sziklay Szeréna – Szabados Béla: Magyar Hiszekegy
Nem csak a hölgyek csipke felsője árasztott ünnepélyességet, hanem a csodás hangzás, amelyet a karnagy „kivarázsolt” az énekesekből.
Összegzésül idézzük Wass Albert intő szavait:
„Ne tagadd meg a fajt miből eredtél,
lángoló vért miből születtél,
a földet mely éltet s eltakar,
ha magyarnak születtél,
hát maradj MAGYAR! „
s.k.
Fotó: Béky Zoltán
