Mecky a szívünkben örökre velünk marad” – áll a zenekar közleményében, amelyhez egy idézetet is mellékeltek az Omega egyik leghíresebb dalából: „Most búcsúzom, jóbarátaim,/ Találkozunk még, mondanám,/ De már nem hiszem, hogy újra eljövök,/ Mert Gammapolis vár reám”.
A legek zenekara volt…
Elemezhetnénk, hol található és mi mindent jelent Gammapolis, de talán felesleges lenne, mert úgyis mindenki másképp képzeli el azt a helyet, és képzelte már 1979-ben is, amikor a legendássá vált album megjelent. Ez az album egy fantázia- birodalomba invitálta a szocialista Magyarországon élő hallgatókat. A „space-rock”, azaz űr-rock nagyot robbant a keleti blokkban – az Omega zeneileg és szövegileg is sosem tapasztalt távlatokat kínált, álmodozási lehetőséget a szabadságról, az utazásról, egy jobb világról. A magyar rockzene talán akkor volt utoljára szinkronban a nyugati szcénával, azon az albumon, amely az előző kettővel együtt „űr-trilógiát” alkot. A dalokat kollektíven jegyzi zeneszerzőként az Omega, szövegíróként Várszegi Gábor neve van feltüntetve, bár később kiderült, hogy valójában Bródy János írta a lemez szövegeit, de eladta a szerzői jogokat Várszeginek.
Az Omega már a kezdetektől sok tekintetben megelőzte korát. A legek zenekara volt. Magyarországon elsőként jelent meg önálló albuma és a beat zenekarok közül, 1968-ban, elsőként jutott ki az Egyesült Királyságba, és ithon ők adták el a legtöbb lemezt. Az elképesztő sikerhez nagyban hozzájárult a szőke sörényű, karakteres hangú énekes, Kóbor János, akit nyugodtan nevezhetünk a magyar könnyűzene első igazi, nyugati értelemben vett frontemberének – hiszen feltűnő jelenség és karizmatikus ember volt. Vonzotta a tekinteteket, profi módon celebrálta a „rock-miséket”, amelyek egy idő után – főleg az említett űr-korszakban – addig sosem látott színpadi fényorgia kíséretében valósultak meg.
Az Omega úttörő, korszakalkotó szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy bár a kétezres években már nem jelentkeztek új stúdió- albummal, koncertjeikre változatlanul tömegek voltak kíváncsiak. Hivatalosan 59 évig léteztek, ami abszolút világrekordnak számítana, ha nem lenne a Rolling Stones.
(A cikk szerzője nekrológot tervezett, de még mielőtt rátért volna az ilyenkor szokásos életrajzi adatokra, pályaösszegzésre, nem tudta megállni, hogy felhívja a figyelmet legalább néhány mondatban az oltakozás fontosságára. Ez a gyilkos vírus, mint látjuk, nem válogat. A legjobb rock-zenekarunknak egymás után három vesztesége volt. Látjuk, hogy a vírus a jó erőben lévőket, egészséges életmódot folytatókat is elpusztíthatja. De mindenkinek nő az esélye a megmenekülésre, aki beoltatja magát. Nem kell azon aggódni, hogy Bill Gates csipet ültet belénk, nem válunk meddővé és nem is nő ki a második fejünk tőle. Gondoljunk arra, mennyi egyéb gyógyszert kapkodunk be gondolkodás nélkül ilyen-olyan bajainkra, vagy mi mindent megeszünk virslikbe, szalámikba bedarálva. És ne akarjunk okosabbak lenni a kutatóknál, ezzel nemcsak saját életünket, hanem másokét is veszélyeztetjük.)
Az életút
Kóbor János Budapesten született 1943. május 17-én. Már gimnazistaként zenekart alapított, az Omega 1960-ban alakult. Kezdetben főleg angolszász slágereket játszottak, az énekesi poszton pedig Benkő László és Koncz Zsuzsa is megfordult. Kóbor Jánosnak civil végzettsége is volt, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, de egy építészi irodában mindössze csak egyetlen napot dolgozott. „Első nap bementem farmerben, az érettségi zakómban, meg az átlagnál azért hosszabb hajjal, majd a nap végén valamelyik komoly ember közölte velem, hogy még egyszer ilyen bohém kinézettel ne jöjjek be. Kétszer jártam ott. Először és utoljára.” – mondta egy interjújában.
Az Omega mind a tizenhét albumának elkészítésében részt vett (a legutolsó 2020-ban jelent meg Testamentum címmel). Azon kevés magyar előadók egyike, aki teljes pályáját egyetlen zenekar tagjaként töltötte el. Az éneklés mellett zenei rendezőként, kiadóvezetőként is dolgozott, számos lemez készítésében producerként, hangmérnökként vett részt. Első közreműködése más produkcióban a német Scorpions zenekar budapesti és kassai koncertje volt 2009-ben, ezzel Klaus Meine és Rudolf Schenker 1994-es vendégszereplését viszonozta. 2014-ben koncertet adhatott a rendszerváltás 25. évfordulójának tiszteletére a budapesti Hősök terén, ahol fellépett a Scorpions is, így Kóbor együtt énekelhette a Wind of Change-et Klaus Meinével.
Hosszú pályája során szinte minden fontosabb állami kitüntetést megkapott: 1987-ben a Liszt Ferenc-díjat, majd 2013-ban a Kossuth-díjat is. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, és még ugyanabban az évben Budapest díszpolgárává avatták. Kétszer házasodott, első házasságából fia született, a másodikból egy lánya. .
A búcsúzás
Kóbor János egész életében büszke volt jó kondíciójára, meg volt győződve arról, hogy őt nem győzheti le a vírus. Zenésztársai könyörögtek, hogy oltassa be magát, de nem hitt az oltásban és nem akarta felvenni a vakcinát. Hosszú ideig ápolták covid-fertőzéssel a városmajori Szív- és Érklinikán, és hosszú ideig reménykedtünk felgyógyulásában, de a szíve december negyedikén felmondta a szolgálatot.
Az Omega az utóbbi bő egy évben három tagját is elveszítette. Tavaly novemberben elhunyt Benkő László, három nappal később pedig Mihály Tamás, és most, alig egy évvel később, Kóbor János is követte őket. Mára csak a gitáros Molnár György és a dobos Debreczeni Ferenc élnek az Omega utolsó, legendás tagjai közül.
Kóbor János hiteles ember volt, kiváló előadó és hatalmas értéket hátra hagyó zenész. Nyugodjon békében.
Összeállította: R. V.
