Különleges Szellemidézés résztvevői voltunk március 11-én. Mint azt Bodnár Éva, a Latinovits színház munkatársa félig viccesen félig komolyan megjegyezte: Történelmi Szellemidézés résztvevői vagyunk, ugyanis a mindent és mindenkit felkavaró koronavírus leküzdése érdekében a Latinovits Színház szünetelteti az előadásait. Ez tehát bizonytalan időkig az Utolsó!
Ezen a kissé szomorú márciusi estén tehát Schütz Ilára a tragikus körülmények között elhunyt színésznőre emlékeztünk. 2002-ben dobta el magától az életet, és mint azt a műsor végén bejátszott utolsó beszélgetésének mondanivalójából kiderülni látszott az, hogy megkeseredett az élete. Beszélt egy kicsit az életéről mely mindig leckét adott neki és sajnos mindig csak rossz leckét, amiből sosem tudott tanulni. Bohókás és fanyar lehettem a szerepeimben, de sosem hittem el magamról azt, hogy a játékom jó és az eltalál a nézőkhöz.” Nem vagyok alapanyag, hanem egy fa, amit nem lehet alakítani”- mondta kesernyésen belemosolyogva a kamerába.
Schütz Ilára azt hiszem, sokan emlékeznek. Egy felvillanó élet mely tehetséget adott ennek a kedves arcú színésznőnek, aki sosem hitte el magáról azt, hogy színésznő és azt meg egyáltalán nem, hogy jól is játszik. Pedig így volt, és mi, akik visszaemlékezünk alakításaira tudjuk jól, hogy milyen egyéni humorral játszotta el szerepeit. Sosem lehetett irányítani vagy elvárni tőle egy rendezői utasítás végrehajtását ő mindig hajlíthatatlanul ragaszkodott önmagához. Mindig is az maradt, aki volt, Schütz Ila, az igazi rendíthetetlen egyéniségű színésznő. Az egyéniségéhez való ragaszkodása hozta meg számára a sikert is, hiszen Schütz Ila utánozhatatlan volt. Sajnos csak ritkán kapta meg azt a lehetőséget, amiben igazán kibontakozhatott, habár voltak jeles és felejthetetlen alakításai. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom szerettük őt.
A Szellemidézés meghívott vendégei voltak Márton András színész, aki személyesen ismerte, és szerette Sücit, ahogyan ő és a színésztársai hívták egykoron. Fiatalságuk közös volt, sokat csatangoltak együtt Szentendrén, közös társaságuk is volt egy ideig, amely felejthetetlen emlékekkel ajándékozta meg őket. Majd ennek a boldog fiatalkornak vége lett, mindenkinek másfelé vitt az útja. Mint azt Márton András elmondta – mivel ő sokáig külföldön élt- megszakadt a kapcsolatuk.
A Szellemidézés kapcsán számos szerepét idézték fel a jelenlévők így tehát Márton András és a Színház Történeti Intézet munkatársa is, aki sok adalékkal szolgált Schütz Ila szerepeiről és magánéletéről egyaránt. Erről megtudhattuk azt, hogy többször ment férjhez de mindig a lehető legrosszabbul választott ami ránehezedett és lehúzta őt. Pályája sem indult jól. Szinetár Miklós vette fel az osztályába, ahol nehezen oldódó emberként indult a színészi pálya felé.
A Szellemidézés filmvásznán szerepeiből láthattunk kiragadott részleteket. Szabó Magda Régimódi történetében szenzációsan alakított, majd több kisebb nagyobb epizódszerepeit láthattuk. Szerettük a kuplékban kabarékban alakításait, ezekből is láthattunk az est folyamán. Ezekben az a megrázó, hogy miközben nevettet, legbelül sírt. Csak mi a nézők ezt sosem tudtuk meg és ehhez kell a tehetség!
Szeretett színészpartnere Sztankay István volt és mi akik nem ismertük magánéletét, feltételeztük hogy bizalmas kapcsolat tarja őket össze. De ez nem így volt, ők csupán a filmvásznon voltak hol szerelmespár, hogy házaspár és mi lassan így fogadtuk el kettejüket.
Megrázó és váratlan halála után a Farkasréti temetőben helyezték utolsó nyughelyére.
Családja sokáig nem törődött a sírhanttal, magas gaz nőtte be. Sztankay István azonban ezen változtatni akart és gyűjtésbe kezdett, de a család mégis megelőzte és mire a gyűjtés eredményeként a színésztársak síremléket emelhettek volna, a család mégis rendbe tetette és Sírkövet állíttatott a színésznő emlékére.
Sztankay István maga ment ki a temetőbe, hogy saját szemével lássa, szeretett kolléganője – akivel évtizedekig játszott szinte naponta szerelmespárt – végre tisztességes helyen alussza örök álmát. – Mindegy, ki és miért tette rendbe a sírt, a lényeg, hogy Schützi békében, tisztességben nyugodjon. Ha a rokonok most éreztek így, akkor is rendben van, a megbékélésre soha sincs késő! – tette le Sztankay a kis tobozos koszorút Ila sírjára.
Az egyenlőre ” utolsó” szellemidézésen Schütz Ilára emlékeztünk, aki egész életében úgy tudott megnevettetni és derűt hozni számunkra, hogy e közben nem vettük észre a reményt vesztett ember vergődését.
Major Edit
