Babonák, szokások, hiedelmek, szólásmondások régen (2.)

2020-04-28 | Budaörs
Eleink az élet számos területén, az időjárás megfigyelésével, az ünnepekkel kapcsolatban sok-sok mondást ismertek, használtak. Néhány közülük ma már megmosolyogtató, és akad, amely még ma is ismert.

Amelyik gazda Szent Faustin napján tisztította, metszette a gyümölcsfáit, az nagyméretű termést várhatott. A szent Gertrúd napján ültetett káposztától nagy termést vártak. György napkor a kanászok ostorukkal csattogtattak, hogy elűzzék a rossz szellemeket, és jelezzék, ki lehet engedni a csordára a teheneket.

Az összenőtt szemöldökű emberektől tartottak, mert azt mondták rá, hogy képes a “szemmel verésre”. Ezért nem szerették, ha a gyermekük közelébe jött az ilyen ember, és túlságosan megdicséri, vagy megsimogatja a kicsit. Egyes túlzottan babonás emberek ez ellen úgy védekeztek, hogy gyermekükre tudatosan fordítva adták rá az ingecskéjüket, mert úgy hitték ez megóvja őket.

Az április elsején születettekre azt mondták, hogy balszerencsés, mert Júdás akkor akasztotta fel magát. A vasárnap született gyermeket viszont szerencsésnek tartották.

Azt tartották, hogy aki farsang idején hal meg egyenesen a Mennyországba jut az ördögöt megkerülve, ugyanis ilyenkor nyitva áll a menny kapuja. Farsang utolsó napján a bálban vigyázni kell, mert az ördög ott trónol valahol a táncteremben.

A halottat háztól temették. Amikor az elhunyt kilehelte a lelkét, rögtön ki kellett nyitni az ablakot, hogy kimenjen a szelleme.

Szent Borbála napján búzát vetettek cserépbe. Egyes források szerint “Jézuska szamarának” zöldítették a friss hajtásokat, ami éppen karácsonyra nőtt 10-25 centisre. Ez a szokás ma is fellelhető egyes sváb falvak családjainál.

Szent János napján, december 27-én a férfiak egy üveg bort is vittek a templomba, melyet a pap megszentelt. Úgy tartották, hogy ez a bor jó a torokfájás megszűntetésére, de a szenteltvíz is jótékony hatású a torokbajra.

Olykor a szenteltvízből a kútba is öntöttek, hogy ki ne apadjon a vize.  A házi szenteltvizet eltették későbbre is, hiszen ha vihar közeledett, kereszt alakban az ég felé locsolva megelőzhetőnek hitték a villámcsapást. Hasonlóképpen a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén megszentelt gyertyák meggyújtásával is lehetett űzni a bajt vihar idején.

Aprószentek ünnepén, december 28-án reggel a házigazda cirokággal megütögette, majd megdörzsölgette az istállóban lévő állatok hátát, hogy egészségesek maradjanak.

Ha karácsonykor csillagos az éjszaka, a következő évben jól tojnak majd a tyúkok. –vélték.

Kakastojásnak hívták a méreten aluli, kis tojásokat, ezeket növő hold idején a kotlósok alá kell tenni. Azokat a tojásokat, amelyeket a tyúkok Szent Bálint napján tojnak nem szabad a kotló alá tenni, mert olyan csibék kelnének ki belőle, amik nem tudnak saját lábukon megállni.

Karácsonykor pénzt, gazdagságot nem volt ildomos kérni az imában.

A karácsony volt az egyik legjobban várt és ünnepelt esemény. A nagy szegénység ellenére is olykor ez volt a – a lehetőségekhez képest a – legpazarabb lakomák ideje. Desszertnek dióval töltött almát, aszalt szilvát, rétest, bejglit, mákos tésztát készítettek.

Úgy tartották, hogy szenteste a víz is borrá válik a kutakban. A hordókat színültig töltötték, és amelyik hordóból a legtöbb bor szivárgott ki, abból a fajtából volt várható a legjobb termés a rákövetkező esztendőben. Sötétedéskor mécsest tettek a kicsírázott búzás cserépbe és ezt egész éjjel égették, ez szimbolizálta, hogy Jézus Krisztus megszületésével fény érkezett a sötétségbe. Babonásabb vidékeken az ördög elriasztására égették.

A karácsonyi éjféli mise előtt jól megetették az állatokat, mert a mise ideje alatt az állatok beszélni tudnak, és hogy ne panaszkodjanak egymásnak, sok abrakot kell nekik “szolgáltatni”. Ha az állatok beszédét valaki meghallaná, annak megmondanák a halála napját.

A karácsonyi vacsoránál az édesapa felszeletelt egy almát, de vigyáznia kellett, hogy a magja ne sérüljön meg, mert az rosszat jelent. Nagyon szép szokás volt továbbá, hogy annyi részre vágta az apa az almát, ahány tagú volt a családja. Mindenki kapott egy –egy szeletkét, azért, hogy jövőre ugyanennyien együtt legyenek. Túl korán nem volt ildomos az éjféli misére érkezni, mert előtte a halottak tartják a miséjüket, és azt, aki akkor közéjük téved, magukkal vinnék. Azt is mondogatták, hogy aki a misére menet megbotlik, az a következő évben meghal. Az éjféli mise után kocsonyát kell enni, mert az szerencsét hoz. A maradék ételeket pedig kint hagyták az angyaloknak. A karácsonyi ünnepek idején minden fajta nehéz, vagy időigényes munkát végezni nem volt ildomos, egyes helyeken még fát vágni, ruhát mosni sem. Egyes babona szerint ahány ruha lóg a padláson karácsonykor, annyi állat hullik el a következő évben.

Újévkor mindig a férfiaknak kellett a jókívánságokat kezdeni, mert ha nem a férfiembertől jött a köszöntés, az balszerencsét szül. Újév reggelén nem szabad sírni, mert akkor egész évben szomorúság lesz az osztályrésze.

Újév napján a lencsét, vagy babot kellett főzni, mert az sok pénzt jelentett. A sárgarépa az aranyat jelképezte a levesben. Tyúkot nem tanácsos főzni, mert az hátrafelé kaparja, a nyúl pedig elszalad a szerencsével. Disznóhús volt a bevett szokás, mert az előre felé túr az orrával, vagyis szerencsét hoz.

Farsang idején, azt mondogatták, hogy ha valaki ennek az időszaknak az utolsó három napjának valamelyikében nem táncol, az biztos, hogy az aratás idején megbetegszik. Az asszonyoknak ilyenkor nem szabad varrni, mert akkor nem tojnak majd a tyúkok.(Bevarrják a tyúk fenekét. – mondták.)

Húshagyó kedden a háziasszonynak egy vesszővel nagy kört kell rajzolnia a tyúkudvaron, és apró fánkdarabkákat kell dobálnia az odahívott tyúkjainak, hogy a tyúkok egész évben ne tojjanak máshová. Ezen a napon a kukoricamorzsolás is előnyös, hiszen ha így tesz a háziasszony, akkor a csíz nem bántja majd a vetést.

A gyerekek számára is volt néhány tiltás:

Ne nézz a kútba, mert belehúz a kútmacska!

Ne legyél olyan kíváncsi, mert hamar megöregszel!

Ne igyál olyan sokat, mert béka nő a hasadba! – Ezt ma már éppen ellenkezőleg hisszük, és gyakori ivásra biztatjuk a gyerekeket.

s.k.

Megosztás