Hogyan vélekedett a hiedelmekről Bonomi Jenő, a Budai hegyvidék néprajzi kutatója a múlt század 30-as éveiben?
„A szokások és hiedelmek már csak az öregek emlékezetében élnek. Ha sírba szállnak, eltűnnek ezek az utolsó maradványok is, mert a fiatalság nem igen érdeklődik a babonák iránt. Az egykor még csendes falvak egy világváros közelében vannak. Az egyre erősbödő városi befolyás hatására a népszokások egyre kihalnak.” Majd később így ír: „Oktalan dolog a népet hiedelmeitől, szokásaitól megfosztani.”
Sok mondás maradt fenn az időjárással kapcsolatban, hiszen az jelentősen befolyásolta a mezőgazdasággal foglalkozó eleink életét. Ebből válogattam egy csokorra valót.
Ha nagy vihar közeledett, akkor meghúzták a harangot, hogy „elharangozzák”, elűzzék a veszélyt. Az asszonyok szentelt virágokat dobtak a tűzre, ugyanezzel a céllal. A virágokat, koszorúkat az Úrnapján vitték haza és a padláson őrizték.
Ha az esküvői menetet elérte egy eső, akkor ezt mondták: A menyasszonynak szerencse hull az ölébe.” Ma is ismert szólás:Ha Katalin kopog, akkor a karácsony locsog.
Márton fehér lovon jön. Ezt akkor mondták, ha november 11-én esett a hó.
Korai égzörgés –később éhínség. A korai égzörgés az idén megtörtént!
Eleink féltek a szellemektől, a boszorkányoktól. Luca napja idején, amikor a boszorkányok esetleg megjelenhettek a háznál, forró zsírt öntöttek az istálló falára, hogy elűzzék a hívatlan látogatókat.
Szilveszterkor a gyerekek egy székről beugorhattak az ágyba, így az új esztendőbe ugrottak.
Az újév első napján ügyeltek, hogy semmi olyat ne tegyenek, ami befolyásolhatná az egész évi szerencséjüket. Reggel először férfivel találkozni – szerencse, öregasszonnyal-szerencsétlenség. Ha a cigányok vagy a kéményseprő jön szerencsét kívánni, az jó jel.
Az újévtől vízkeresztig nem szabad nehéz, megerőltető munkát végezni. A kiteregetett ruha súlyos következményekkel járhat: ahány darab lóg a kötélen, annyi állat fog elpusztulni az istállóban.
Szerelmi babonák közül az ólomöntést és a gombócfőzést, benne férfinevekkel, Bonomi szerint a városból hozhatták be. Eredeti budaörsi szokás volt, hogy Szt.Tamás napján a lányok megrugdalták az ágy lábát, elmondták az ide illő versikeét, és abban a meggyőződésben aludtak el, hogy álmukban meglátják a jövendőbelijüket. Ha este egy lány a kamrából behozott egy öl fát, és az páros számú volt, akkor biztosra vehette, hogy a következő évben férjhez megy.
Ki-ki vérmérséklete szerint viselkedik, ha fekete macska megy át előtte az úton, attól tartva, hogy az szerencsétlenséget jelent.
Még gyermekkoromban hallottam azt a közmondást, hogy „Sok jó ember kis helyen is elfér.” Akkor nekem az annyira megtetszett, hogy 60 év után is emlékszem a személyre, aki mondta (osztálytársnőm anyukája) és környezetre, ahol elhangzott.
(folytatás következik)
s.k.
