Magyarország jelentős légi kikötője volt évtizedekig. Megvalósításának igénye először 1931-ben merült fel, azonban a gazdasági világválság miatt csak később, 1935-től kezdődhetett meg az építkezés. A teljes építkezést mindössze négymillió pengőből kellett megvalósítani. A kormányzó fia, Horthy István 1937-ben vágta át a repülőtér elkészültét jelző szalagot.
Az építkezéshez választott terület ekkor még Budaörs közigazgatási területén feküdt, ideiglenesen 1942. március 27-én, véglegesen április 1-jén csatolták át a fővároshoz a területet.
Aki Budaörsön nőtt fel, megannyi emléke fűződik hozzá: a hétvégi piknik, labdázás a füves, virágos repülőtér szélén (még nem volt autópálya, csak egy hatalmas árok, ami Budapestig nyúlt), a gyakori ejtőernyős-ugrások, amikor én is izgalommal figyeltem, hogy „zuhan, zuhan, zuhan…”. Emlékszem, egyszer egy ejtőernyős a szomszédunk kertjében landolt, szerencsére kinyílt ernyővel.
Gyakran gondoltam arra ifjúkoromban, vajon miről ismerhetik Budaörsöt az országban – és rájöttem, a repülőtérről mindenki tud. Még mindig így nevezzük: Budaörsi Repülőtér. Sokan talán nem is gondolnak rá, hogy nem a mienk, nem tartozik városunkhoz. Így befolyásolni sem tudjuk a sorsát, nem szólhatunk bele a döntésekbe a repülőtér sorsát illetően, a rendezvényeket is csak esetleg „elviseljük”.
„…Aztán a megtorpanás, majd hanyatlás, aggodalom a repülőtér sorsáért, a bizonytalanság. Közben újjászülettek itt olyan legendák működőképes példányai, mint a Gerle, a PO-2, majd a LI-2. A történet a nehézségek ellenére ma is tart és mindent elkövetünk, hogy ez a történet – a repülőtér története – a jövőben is tovább folytatódjon.” – írja dr. Takáts László ”70 éves a budaörsi repülőtér” c. könyve előszavában.
Az MNV Zrt (Nemzeti Vagyonkezelő) a 2010-14-es önkormányzati ciklusban felajánlotta Budaörsnek, hogy vagyonkezelésbe adja a repülőteret több tíz évre. Az akkori városvezetés, amely megegyezik a mostanival, ezt elutasította…
SzK
