1998-ban Éless Béla, a Budaörs Város Önkormányzata segítségével megalapította a Budaörsi Játékszínt. Tíz évig állt a színház élén a színész-rendező Éless Béla.
Ezt az időszakot Görgey Gábor író, rendező így értékelte:
„Elszánt profizmus jellemzi Éless Bélát. Alapos közgazdasági felkészültség. És kellő megszállottság.
Budaörsön vezetése alatt színház született. Kiegyensúlyozott ízlésű színház, olyan, amilyet mindenki szerethet. Olyan, mely előtt, mint lehetőség, ott az egész világ drámairodalma. Olyan színház, amilyet én is szeretek. Mert nem kedvelem sem a finnyásan egynemű, a színházi guruk trendjét követő, nem közönségbarát színházat, akárcsak a válogatás nélkül olcsó ipartermékeket forgalmazó, hamisan közönségcentrikus színházat. Budaörs mindent nyújt: tragédiát, drámát, vígjátékot, komédiát, mint egy jól vezetett vidéki színház, amely egymaga mindenfajta közönségigényt ki akar elégíteni. Hiszen ez a dolga, minthogy nincs más színház a városban.”
(Én nem egy csodálatos színházi estére emlékszem azokból az időkből. Különösen vonzóvá tette az előadásokat, hogy mindig országos hírű, remek színészeket láthattunk, élvezhettük játékukat, különböző stílusú és műfajú darabot nézhettünk.)
A haláláig Budaörsön alkotó drámaíró és publicista Siposhegyi Péter méltatta 2008-ban az akkor tízéves Budaörsi Játékszínt:
„Ízlést formálni nehéz. Nehéz, mert úgy kell, hogy valamennyire előre szalad, de csak annyira, hogy a néző még lásson minket. Egyszerűen kiszolgálni a nagyérdeműt, nem vezet sehová. Illetve igen, a hakniszínházig, ahol mindig ül a poén, mindig jókat röhögünk, csak épp a színháznak az a funkciója nem teljesül, amiért néhány körszakállas görög kétezernél is több éve kitalálta.”
A Budaörsi Játékszín második igazgatója Salamon Suba László lett, 2008-as kinevezésekor így nyilatkozott:
„Nagyon szeretem azokat a városokat és helyiségeket, ahol a régi és az új együtt van. Óbudán nőttem fel, a Hármashatár-hegy vidékén, az is egy hasonló lokálpatrióta közösség. Kicsiben olyan, mint Budaörs. Személyes reflex, hogy pályázatírás közben az is ott motoszkál az ember fejében, hogy hol tudna jól és színesen dolgozni. Kikerülve a budapesti „kohóból”, személytelenségből, itt Budaörsön arcok vannak. Sokkal otthonosabban érzem magam itt, mint a fővárosban. Az emberek mentalitása nagyon emlékeztet engem egy nyugati szemléletű gondolkodásra. Jobban odafigyelnek egymásra, jobban meghallgatják egymást, és ettől még izgalmasabbnak találom a várost ….Lesznek vígjátékok, tragikomédiák, modern mesék gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, valamint zenés produkciók. Igazi népszínházat fogunk csinálni… A művészeti vezető Magyar Attila színművész lesz, de egyben játszani is fog a darabokban. …”
(Nem tudom, igaz-e ránk, régi, új és még újabb budaörsiekre a „nyugati mentalitás”, ezen gondolkozzon el, akinek van hozzá kedve… Voltak ekkor is jó előadások, ismert, jó színészeket is láthattunk, de a komolyabb darabok, mert nem nagyon érdekelte a közönséget, háttérbe szorultak, és a repertoár eltolódott a könnyedebb szórakozás felé. Az hozta a teltházat. Viszont a gyerekeknek szánt előadások nagyszerűek voltak.)
2013-ban ismét pályázatot írt ki Budaörs Város Önkormányzata, ekkor nyerte el a város bizalmát Frigyesi András rendező. Kinevezésekor azt vallotta, Budaörs színházának léte is érték, de nagyon fontos, hogy az elmúlt tizenöt év legszebb hagyományait megerősítve folyamatos értékteremtő erőként létezzen. Ennek szellemében az új igazgató az évad elején kezdeményezte, hogy a színház új nevet kapjon. 2013. szeptember 11-én, ünnepi évadnyitó társulati ülésen jelentette be, hogy az intézmény új neve: Budaörsi Latinovits Színház.
(Nagyon büszke voltam rá, hogy a mi színházunk viseli először az országban ezt a felejthetetlen nevet, színészóriásunk nevét. Saját társulat is alakult 2014-ben. Ebben van jó is, rossz is, hiszen a legtöbb előadásban mindig ugyanazokat az arcokat látjuk. Kialakultak már kedvenceink – mint nekem is -, szintúgy jó megfigyelni egy-egy fiatal színész fejlődését, tehetsége kibontakozását. Persze e mellett kritikus szemmel figyeljük, melyik karakter nem való egy adott színésznek, melyik feladattal nem tudott jól megbirkózni. És kit nevezhetünk „vezető színésznek” kizárólag tehetsége okán, nem azért, mert szinte mindig főszerepet játszik… Egy ilyen kis színház esetében rengeteg kérdést felvet a saját társulat. Dehát itt van Budapest, ott (talán) lehet válogatni…)
A jelenlegi állapot: Budaörs Város Önkormányzata 2018. július 1-től a színház művészeti vezetőjét, Berzsenyi Bellaagh Ádámot nevezte ki igazgatónak.
(Erről annyit: aki végigolvasta ezt a cikket, biztosan érdekli budaörsi színházunk sorsa. Ha véleményt akar formálni a jelenlegi helyzetről, az csak úgy sikerül, ha látogatja az előadásokat!)
(Forrás: Budaörsi Játékszín 1998-2008, szerk: Dr. Sződy Szilárd, Budaörsi Napló lapszámok)
SzK
